Davenol

A mindennapi, gyakorlati zsidó életnek, a zsidó vallásnak, sőt a zsidó közösségi életnek is az egyik alappillére az ima. Egy vallásos zsidó férfinek kötelessége naponta háromszor minjenben, azaz egy tíz zsidó férfiből álló közösségben imádkozni (természetesen ezt a nők is megtehetik, de számukra nem kötelező). Akiknek erre nincs lehetőségük, azok is összegyűlnek az imaházakban péntek esténként, hogy köszöntsék a szombatot; vagy legalább a nagyünnepek alkalmával, hogy együtt davenoljanak, azaz imádkozzanak.
Elul havában, Rosh Hashana, azaz a zsidó újév, majd az azt követő Jom Kippur (engesztelőnap) felé közeledve, ha lehet, még nagyobb hangsúlyt és még fontosabb szerepet kap az ima.
Davenolni egyszerűen annyit jelent: imádkozni (bár az egyik lexikon azt írja: „kántál; elnyújtott, éneklő hangon imádkozik”). A köznapi zsidó szóhasználatban ez az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés (pl. mikor davenolnak sachriszt? = hánykor van a reggeli ima?; ki davenol? = ki az előimádkozó?); sőt, egyéb zsidó szavakhoz hasonlóan más nyelvekben is ugyanebben az alakban használatos (angolul pl. to daven = imádkozni). Főnév formában is találkozhatunk vele (pl. ebben a zsinagógában nagyon szép, túl hosszú, vagy éppen túl rövid a davenolás.
A jiddisből a magyarba átvándorolt szó eredete azonban korántsem egyértelmű.
Vegyük szépen sorra a lehetőségeket, aztán ki-ki eldöntheti, melyik áll hozzá a legközelebb.
1. Arameus: d’avhatana (דאבהתנא) vagy d’avunon (דאבונן). Jelentése: ősapáinktól. A hagyomány szerint ugyanis a három napi imát ősapáinktól tanuljuk: a reggeli imát Ábrahámtól, a délutáni imát Izsáktól, az esti imát pedig Jákobtól.
2. Héber: daf (דף). Jelentése: lap. Eszerint a németes-jiddises végződéssel megtoldott dafnen annyit jelent: lapozni, azaz forgatni az imakönyv lapjait.
3. Héber: dovev (דובב). Jelentése: az ajkakat beszédre nyitni. Az imával való párhuzam egyértelmű.
4. Francia: dévotion. Jelentése: áhítat, imádság, rajongás. Rasinak, a híres középkori francia Tóra-kommentátornak számos ófrancia szót köszönhet a zsidó köznyelv. Lehetséges, hogy ez is egy közülük.
5. Német: tagewen. A középfelnémetben, amelyből a jiddis nyelv is kialakult, a szó jelentése a nap kezdetével állt összefüggésben, tehát vonatkozhatott a reggeli imára is.
6. Litván: dovana. Jelentése: ajándék. A Szentélyben bemutatott áldozatot napjainkban az ima helyettesíti, ami ebben az értelemben nem más, mint felajánlás, azaz ajándék. Köztudott, hogy a középfelnémetből kialakult jiddis nyelvbe számos kelet-európai nyelvből épültek be szavak és kifejezések.
7. Arab: da’awa. Jelentése: imádkozni.
8. Latin: divina vagy divine. Jelentése: isteni, szent.

Véleményem szerint ez utóbbi a legkevésbé valószínű variáció, ám roppant érdekes, hogy egyetlen jiddis szónak ilyen sokféle eredete lehetséges.

Mindenkinek sok tartalmas és eredményes imádságot kívánok Elul hónapjára, és a közelgő nagyünnepekre.