Tyű, mennyi minden van! Annyi, hogy tán le sem tudom írni. Meg persze mindent nem is akarok (kacsint).
Először is: büszkén jelentem, hogy az elmúlt három hónap folyton őrülten házi-feladat-írós időszakának vége. Befejeztem ugyanis a szinkrondramaturg képzést. Juhéjj. De jó nekem. A végén kaptunk Tomasevics Zorkától (akiről a magyar szinkron egyik szobrát lehetne megformázni, s mellesleg szerintem zseniális nő) egy papírt, mely nem hivatalos ugyan, tehát semmi okj vagy ilyesmi, viszont a sok tudás, amit kaptunk, az immáron a miénk, és mint tudjuk, évmilliókra lesz tulajdonunk. Tehát elvileg januártól jöhetnek a filmek.
Aztán volt Hanuka, szépséges (nagyon enyhe neonáci hőzöngéssel); azután volt családi izraeli vacsoraest szent karácsony ünnepén sok humusszal és csípős szósszal (csak épp a falafel nem sikerült – szabályosan megsemmisült az olajban).
Volt egy kalandos vonatút, melynek során sikerült a vonaton hagynom az egyik szatyromat, és mire visszaszáguldottam érte, a takarító személyzet mosolyogva közölte, hogy ő megtalálta a táskámat, de „elvitték a vasutasok”. Befenyítettem volna ügyeletes tisztileg, meg mindenhogy, ahogy csak tudtam, még azt is felajánlottam, hogy kap egy ötezrest a zsebébe bele, csak a muffin sütőmet adja vissza (amit valószínű úgyis belehajított a legközelebbi kukába), de nem.
Aztán, ami még fontos, hogy van új gyűrűm. Csodálatos, egyedi (személyre szabottan készítette az ötvös), ezüst.
És végül a gombákok: szépségesen aranyos kis japán kristálygombák tenyésznek a konyhában. Úgy tűnik, jól érzik magukat, mert elég gyorsan szaporodnak. Nem nagyigényűek: nem kell nekik más, csak víz, cukor, pár szem mazsola és egy fél citrom, s máris készítik a finom nedűt, ami állítólag nagyon hasznos és egészséges itóka (egyes internetes fórumok szerint mindent gyógyít az ekcémától kezdve a sclerosis multiplexig, de szerintem azért ne essünk túlzásba, épp elég, hogy fincsi, s jót tesz a bélflóráknak, s ezáltal az emésztésnek).
-------------------------
Quite some happenings once again! May even be too much to write down. And of course I don’t want to put down everything in words (wink).
First of all: I am proud to pronounce that I finished my dubbing course! The three months long home-work-writing-all-the-time period is over. Yeah. The course was great, I learned tons, had one of the best teachers in this field. The “diploma” we got is not a legal paper, but it is good enough to go to any dubbing studio and start working. So 2010 might be the year of the movies.
Hanuka was pleasant as always (with some very light neo nazi actions); then we had an Israeli style family dinner funnily enough on x-mas day, with lots of yummy hummus and spicy stuff (the only thing that didn’t work out was the falafel, it literally disappeared in the oil).
On my way back to Budapest I left a bag on the train, and by the time I ran back to get it, the cleaner told me with an evil-angel-like smile on his face, that he found it, but “someone took it”. Tried to get him to give it back to me, even offered him money for my own hand cream and muffin baking form that he probably threw into the first garbage bin on his way, but he wouldn’t give it back to me. Oh well.
The other important news is that I got a new ring. A beautiful, special, silver ring, made especially for me by the jeweler.
And finally: the mushrooms! There are really cute and healthy Japanese mushrooms growing in the kitchen, which make a yummy and healthy drink. Well, ok, it's not really mushrooms... is also called water kefir. Funny name. According to some articles I read it heals everything from eczema to sclerosis multiplex. I think it might be a little exaggerated, but anyway, the juice is really tasty.
Tuesday, December 29, 2009
Friday, December 04, 2009
HF 4
Az volt a házi feladat, hogy egy ismert dallamra kellet szöveget írni.
A téli időszakra való tekintettel a „Magyar népmesék” dallamára (amely egyébként Gryllus Vilmos szerzeménye, azt hiszem) a következő szöveget sikerült rittyentenem:
Édes kukorica béles,
éhes gyerekeknek ez csudijó.
Mézes galagonya rétes,
ékes tetején a friss mogyoró.
Moccan valaki az erdőn,
rezzen a facsemete s roppan a jég.
Reggel kivirul a párkány,
s kályhánk leheli a tűz melegét.
Thursday, November 26, 2009
Holnap / Tomorrow
Itthon vagyok. Ágyban fexem. Begfáztab. Dagyod. Nem, nem influenza. Citrobozs teja. Foghagyba. Gőzölés. Minden megvolt.
Nem baj, majd holnap jobb lesz.
A következő számot az obszcén szavaktól eltekintve nagyon szeretem.
This is a Hungarian Ragga song about how tomorrow will cover the today. I like it very much except for the bad words.
I'm home. Laying in bed. Got a cold. Not a flue, just a plain old cold. Drinking tea, eating tons of garlic, trying to steam the yucky stuff out of my head. Yeah. I do everything i can. Hope i'll be better soon.
Nem baj, majd holnap jobb lesz.
A következő számot az obszcén szavaktól eltekintve nagyon szeretem.
This is a Hungarian Ragga song about how tomorrow will cover the today. I like it very much except for the bad words.
I'm home. Laying in bed. Got a cold. Not a flue, just a plain old cold. Drinking tea, eating tons of garlic, trying to steam the yucky stuff out of my head. Yeah. I do everything i can. Hope i'll be better soon.
Monday, November 23, 2009
Ássze
ÁSSZE!
Az ember beszéd közben gyakran használ idegen szavakat, hol tudatosan, hol pedig anélkül, hogy pontosan tudná a szó jelentését és eredetét. Azt már tudjuk, hogy a magyar nyelvbe rengeteg jövevényszó épült be az évszázadok során, ezért nem lepődünk meg, ha az értelmező szótárban találkozunk latin, görög, török, szláv, német, cigány, jiddis, stb. eredetű szavakkal. Ám ezekben a nyelvekben szintén vannak jövevényszavak, amelyek kis változtatással vándorolnak tovább. Így lehet az, hogy a magyar zsidó köznyelvben bizony még arameus gyökereket is találhatunk.
A következő - az előzőekhez képest talán kevésbé ismert - szavunk több szempontból is aktuális most, télvíz idején. Néhány héttel ezelőtt, Vájchi hetiszakaszban olvashattunk azokról az áldásokról, amelyeket Jákob ősapánk adott a fiainak halála előtt. Ezeken túlmenően még egy további áldást is tanulhatunk ebből a szakaszból. A Tórából tanuljuk ugyanis, hogy korábban az emberek nem betegség következtében haltak meg, hanem hirtelen, minden előjel nélkül. Amikor eljött a távozás ideje, a lélek az orron át hagyta el a testet, egy tüsszentéshez hasonlóan. Azt is tudjuk, hogy az első emberbe, Ádámba, az orrán keresztül lehelt lelket az Örökké-való; s máris felfedezhetjük a párhuzamot a magyar lélek – lélegzet szavak között is.
De térjünk vissza a jiddishez. Jákob betegsége idején már tudta, hogy meg fog halni, így volt ideje arra, hogy halála előtt „rendezze sorait”. Ebből a szempontból számára ajándék volt a betegség. A tüsszentés manapság már nem a végzet jele, csak utal a betegségre, vagy éppen annak egy tünete. Ezért kívánjuk, ha valaki tüsszent, hogy egészségére váljék. Ezt többféleképpen is tehetjük. Jiddisül erre az egyik, és egyben az ismertebb szavunk a németes Gesundheit vagy Gezintheit. A másik pedig az érdekesebb eredetű ’Ássze!’. Esetleg a kettő együtt: ássze gezint. Az ászuta (אסוטה) vagy jiddisesen kiejtve ászisze szó arameus eredetű, jelentése: egészség. Hogy még tovább lépjünk, az arameus szó gyökere az akkád aszutu illetve a sumér azu, melyek jelentése: gyógyító.
Az egyik legjobb áldás pedig, amit elköszönéskor valakinek csak adhatunk, az az, hogy legyen egészséges: Sei Gesund!
Az ember beszéd közben gyakran használ idegen szavakat, hol tudatosan, hol pedig anélkül, hogy pontosan tudná a szó jelentését és eredetét. Azt már tudjuk, hogy a magyar nyelvbe rengeteg jövevényszó épült be az évszázadok során, ezért nem lepődünk meg, ha az értelmező szótárban találkozunk latin, görög, török, szláv, német, cigány, jiddis, stb. eredetű szavakkal. Ám ezekben a nyelvekben szintén vannak jövevényszavak, amelyek kis változtatással vándorolnak tovább. Így lehet az, hogy a magyar zsidó köznyelvben bizony még arameus gyökereket is találhatunk.
A következő - az előzőekhez képest talán kevésbé ismert - szavunk több szempontból is aktuális most, télvíz idején. Néhány héttel ezelőtt, Vájchi hetiszakaszban olvashattunk azokról az áldásokról, amelyeket Jákob ősapánk adott a fiainak halála előtt. Ezeken túlmenően még egy további áldást is tanulhatunk ebből a szakaszból. A Tórából tanuljuk ugyanis, hogy korábban az emberek nem betegség következtében haltak meg, hanem hirtelen, minden előjel nélkül. Amikor eljött a távozás ideje, a lélek az orron át hagyta el a testet, egy tüsszentéshez hasonlóan. Azt is tudjuk, hogy az első emberbe, Ádámba, az orrán keresztül lehelt lelket az Örökké-való; s máris felfedezhetjük a párhuzamot a magyar lélek – lélegzet szavak között is.
De térjünk vissza a jiddishez. Jákob betegsége idején már tudta, hogy meg fog halni, így volt ideje arra, hogy halála előtt „rendezze sorait”. Ebből a szempontból számára ajándék volt a betegség. A tüsszentés manapság már nem a végzet jele, csak utal a betegségre, vagy éppen annak egy tünete. Ezért kívánjuk, ha valaki tüsszent, hogy egészségére váljék. Ezt többféleképpen is tehetjük. Jiddisül erre az egyik, és egyben az ismertebb szavunk a németes Gesundheit vagy Gezintheit. A másik pedig az érdekesebb eredetű ’Ássze!’. Esetleg a kettő együtt: ássze gezint. Az ászuta (אסוטה) vagy jiddisesen kiejtve ászisze szó arameus eredetű, jelentése: egészség. Hogy még tovább lépjünk, az arameus szó gyökere az akkád aszutu illetve a sumér azu, melyek jelentése: gyógyító.
Az egyik legjobb áldás pedig, amit elköszönéskor valakinek csak adhatunk, az az, hogy legyen egészséges: Sei Gesund!
Friday, November 13, 2009
Csak semmi majré
Zsidó szavak rovatunk folytatódik tovább. E héten egy újabb olyan szóhoz érkeztünk, amely a magyar nyelvben főleg szleng kifejezésként ismeretes.
A majré szó jelentése a magyar nyelvben körülbelül annyit tesz, mint a félelem. Gyökere a héber mora (מורא), melynek jelentése szintén félelem.
Érzékelhető egy leheletnyi jelentésbeli különbség, amit pont az enyhesége miatt nehéz is megmagyarázni. Talán abból ered, hogy mivel a félelem magyar szó, tisztább, egyértelműbb a jelentése is. A félelem ugyanis valamivel erősebb kifejezésnek hat, mint a majré, de lehet, hogy ez csak az én szubjektív benyomásom.
Mindenesetre a szó létezik módosított formában is; melléknévként: majrés, illetve szép magyar „ikes” igeként: majrézik. Jiddisben ismert egy további alakja is, a majredig (vagy majredik), aminek az eredeti jelentése félelmetes, manapság azonban a „nagyon” szinonimájaként használatos a beszélt nyelvben; pl: „esz is majredig kalt”, azaz „nagyon hideg van”. Érdekes, hogy eredetileg negatív jelentése ellenére pozitív értelemben is találkozhatunk vele, ugyanúgy, ahogy magyarban is mondhatjuk, hogy valami „félelmetesen jó” vagy „iszonyú szép”.
A majré olyannyira beépült a magyar nyelvbe, hogy nem csak bizonyos szubkultúrákban használatos, hanem irodalmi szövegekben, újságcikkekben is találkozhatunk vele. Sőt, a hatvanas évek szűrt levegőjének közepette még egy ismert aforizmában is megjelent, miszerint „Hárman voltak a paplan alatt, a papa, a mama, és a majré”.
Meglepő módon és általam ismeretlen okból a szó jelentése a magyar katonai szlengben: kapaszkodó fogantyú a harckocsikban.
A majré szó jelentése a magyar nyelvben körülbelül annyit tesz, mint a félelem. Gyökere a héber mora (מורא), melynek jelentése szintén félelem.
Érzékelhető egy leheletnyi jelentésbeli különbség, amit pont az enyhesége miatt nehéz is megmagyarázni. Talán abból ered, hogy mivel a félelem magyar szó, tisztább, egyértelműbb a jelentése is. A félelem ugyanis valamivel erősebb kifejezésnek hat, mint a majré, de lehet, hogy ez csak az én szubjektív benyomásom.
Mindenesetre a szó létezik módosított formában is; melléknévként: majrés, illetve szép magyar „ikes” igeként: majrézik. Jiddisben ismert egy további alakja is, a majredig (vagy majredik), aminek az eredeti jelentése félelmetes, manapság azonban a „nagyon” szinonimájaként használatos a beszélt nyelvben; pl: „esz is majredig kalt”, azaz „nagyon hideg van”. Érdekes, hogy eredetileg negatív jelentése ellenére pozitív értelemben is találkozhatunk vele, ugyanúgy, ahogy magyarban is mondhatjuk, hogy valami „félelmetesen jó” vagy „iszonyú szép”.
A majré olyannyira beépült a magyar nyelvbe, hogy nem csak bizonyos szubkultúrákban használatos, hanem irodalmi szövegekben, újságcikkekben is találkozhatunk vele. Sőt, a hatvanas évek szűrt levegőjének közepette még egy ismert aforizmában is megjelent, miszerint „Hárman voltak a paplan alatt, a papa, a mama, és a majré”.
Meglepő módon és általam ismeretlen okból a szó jelentése a magyar katonai szlengben: kapaszkodó fogantyú a harckocsikban.
Monday, November 09, 2009
Virus?
Mostanában a csapból is influenza folyik.
Nem igazán tudom hova tenni az egészet, mert annyi minden kering pro és kontra.
Mert persze van, akinek mindenképp hasznos az oltás, de az a tömeghisztéria, ami van, kicsit túlzásnak tűnik. Az orvosok véleménye is megoszlik, ha jól tudom.
Engem az egészből az bosszant a legjobban, hogy ugye régebben az emberekkel meg lehetett vetetni minden sz*rt, ha kellőképp reklámozták, hogy mindenképp egyél ilyen meg olyan joghurtot és ilyen meg olyan farmered legyen, és akkor tutira csodaszép leszel és boldog. Na ez az, ami nem hat már annyira, mert ugye válság van. De az emberek zsebéből meg mégis ki kell húzni a pénzt valahogy. Erre mit mondanak? Hát hogy mindenképp vedd meg az oltást, különben halálnak halálával halsz, aztán akkor nézegethetsz. Ettől meg azért megijednek az emberek, és mennek a kis kuporgatott pénzükből oltatni a családot ha kell, ha nem, mert meghalni azt persze senki se szeret.
Szóval nemtom. Meghalni én sem szándékozom, mert van még egy kis dolgom ebben az életben. De azt gondolom, hogy egy egészséges szervezet, mint az enyém, csak megbirkózik egy vírussal! Már ha kifekszem. Úgyhogy semmi vész. Van otthon néhány olvasásra váró könyv, nem fogok unatkozni.
Everyone keeps talking about the flue issue lately.
I am not sure about the whole thing. There are so many pros and cons going around.
Ok, I can understand that people with a week immune system should get the vaccination. But the hysteria around the whole thing seems a little exaggerated to me. Even medical doctors don’t agree on the subject.
What upsets me is the business side of it. A little while back people would buy anything if they were told enough that they should eat this and that yogurt or wear this and that brand of jeans and you’ll be happy and beautiful. Now people don’t buy this garbage anymore, partially due to the economic situation. But all that money still must come out of their pockets somehow. So what’s the new trick? The flue! Either you buy the vaccination or you’ll die miserably. And since nobody likes to die, people run and get the vaccination for the whole family, thinking better safe than sorry.
So I really don’t know. I am not intending to die either, I still have a lot to do in this life. So I counting on my immune system and hope that a healthy body like mine will be able to handle a virus. And if I get it, I’ll stay in bed. There are many books on my shelf waiting to be read, so no worries.
Nem igazán tudom hova tenni az egészet, mert annyi minden kering pro és kontra.
Mert persze van, akinek mindenképp hasznos az oltás, de az a tömeghisztéria, ami van, kicsit túlzásnak tűnik. Az orvosok véleménye is megoszlik, ha jól tudom.
Engem az egészből az bosszant a legjobban, hogy ugye régebben az emberekkel meg lehetett vetetni minden sz*rt, ha kellőképp reklámozták, hogy mindenképp egyél ilyen meg olyan joghurtot és ilyen meg olyan farmered legyen, és akkor tutira csodaszép leszel és boldog. Na ez az, ami nem hat már annyira, mert ugye válság van. De az emberek zsebéből meg mégis ki kell húzni a pénzt valahogy. Erre mit mondanak? Hát hogy mindenképp vedd meg az oltást, különben halálnak halálával halsz, aztán akkor nézegethetsz. Ettől meg azért megijednek az emberek, és mennek a kis kuporgatott pénzükből oltatni a családot ha kell, ha nem, mert meghalni azt persze senki se szeret.
Szóval nemtom. Meghalni én sem szándékozom, mert van még egy kis dolgom ebben az életben. De azt gondolom, hogy egy egészséges szervezet, mint az enyém, csak megbirkózik egy vírussal! Már ha kifekszem. Úgyhogy semmi vész. Van otthon néhány olvasásra váró könyv, nem fogok unatkozni.
Everyone keeps talking about the flue issue lately.
I am not sure about the whole thing. There are so many pros and cons going around.
Ok, I can understand that people with a week immune system should get the vaccination. But the hysteria around the whole thing seems a little exaggerated to me. Even medical doctors don’t agree on the subject.
What upsets me is the business side of it. A little while back people would buy anything if they were told enough that they should eat this and that yogurt or wear this and that brand of jeans and you’ll be happy and beautiful. Now people don’t buy this garbage anymore, partially due to the economic situation. But all that money still must come out of their pockets somehow. So what’s the new trick? The flue! Either you buy the vaccination or you’ll die miserably. And since nobody likes to die, people run and get the vaccination for the whole family, thinking better safe than sorry.
So I really don’t know. I am not intending to die either, I still have a lot to do in this life. So I counting on my immune system and hope that a healthy body like mine will be able to handle a virus. And if I get it, I’ll stay in bed. There are many books on my shelf waiting to be read, so no worries.
Tuesday, November 03, 2009
7:53
Ma hajnali 7 óra 53 perckor érkeztem az irodába. Nem, nem vagyok beteg, aggodalomra semmi ok. Csak az történt, hogy elmentem reggel spinningre, de rajtam kívül csak az edző volt ott. Vele pedig megdumáltuk, hogy annyira most nincs kedvünk tekerni; ha társaság lenne, akkor igen, de így kettesben inkább hagyjuk. Úgyhogy bejöttem korán. Így legalább jó sok mindent meg tudok ma csinálni.
Egyébként amikor jöttem, szállingózott a hó az utcán. Még jó, hogy tegnap megvettem azt a jó kis Crocs kesztyűt! Belül polár, kívül kötött, végre egy igazán meleg kesztyű. Nagyon fogok igyekezni, hogy ne veszítsem el.
I arrived to my office at 7:53 this morning. No, I am not sick, no need to worry. What happened was that I went to my regular spinning class, but no one else was there besides me and the trainer. And since neither of us really felt like having a class with just the 2 of us this early in the morning (with other people there it is fun), I came to work. This way I can get some work done.
While I was walking to work, the snow was spitting a little bit. Good thing I got that cool pair of Crocs gloves last night. Finally a real warm pair of gloves, with polar fleece on the inside, knitted acrylic on the outside. I will try real hard not to lose them.
Egyébként amikor jöttem, szállingózott a hó az utcán. Még jó, hogy tegnap megvettem azt a jó kis Crocs kesztyűt! Belül polár, kívül kötött, végre egy igazán meleg kesztyű. Nagyon fogok igyekezni, hogy ne veszítsem el.
I arrived to my office at 7:53 this morning. No, I am not sick, no need to worry. What happened was that I went to my regular spinning class, but no one else was there besides me and the trainer. And since neither of us really felt like having a class with just the 2 of us this early in the morning (with other people there it is fun), I came to work. This way I can get some work done.
While I was walking to work, the snow was spitting a little bit. Good thing I got that cool pair of Crocs gloves last night. Finally a real warm pair of gloves, with polar fleece on the inside, knitted acrylic on the outside. I will try real hard not to lose them.
Friday, October 23, 2009
Faludy
Faludy György:
Tanuld meg ezt a versemet!
Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.
--------------------------
Learn by Heart This Poem of Mine
by György Faludy
Learn by heart this poem of mine;
books only last a little time
and this one will be borrowed, scarred,
burned by Hungarian border guards,
lost by the library, broken-backed,
its paper dried up, crisped and cracked,
worm-eaten, crumbling into dust,
or slowly brown and self-combust
when climbing Fahrenheit has got
to 451, for that's how hot
your town will be when it burns down.
Learn by heart this poem of mine.
Learn by heart this poem of mine.
Soon books will vanish and you'll find
there won't be any poets or verse
or gas for car or bus - or hearse -
no beer to cheer you till you're crocked,
the liquor stores torn down or locked,
cash only fit to throw away,
as you come closer to that day
when TV steadily transmits
death-rays instead of movie hits
and not a soul to lend a hand
and everything is at an end
but what you hold within your mind,
so find a space there for these lines
and learn by heart this poem of mine.
Learn by heart this poem of mine;
recite it when the putrid tides
that stink of lye break from their beds,
when industry's rank vomit spreads
and covers every patch of ground,
when they've killed every lake and pond,
Destruction humped upon its crutch,
black rotting leaves on every branch;
when gargling plague chokes Springtime's throat
and twilight's breeze is poison, put
your rubber gasmask on and line
by line declaim this poem of mine.
Learn by heart this poem of mine
so, dead, I still will share the time
when you cannot endure a house
deprived of water, light, or gas,
and, stumbling out to find a cave,
roots, berries, nuts to stay alive,
get you a cudgel, find a well,
a bit of land, and, if it's held,
kill the owner, eat the corpse.
I'll trudge beside your faltering steps
between the ruins' broken stones,
whispering "You are dead; you're done!
Where would you go? That soul you own
froze solid when you left your town."
Learn by heart this poem of mine.
Maybe above you, on the earth,
there's nothing left and you, beneath,
deep in your bunker, ask how soon
before the poisoned air leaks down
through layers of lead and concrete. Can
there have been any point to Man
if this is how the thing must end?
What words of comfort can I send?
Shall I admit you've filled my mind
for countless years, through the blind
oppressive dark, the bitter light,
and, though long dead and gone, my hurt
and ancient eyes observe you still?
What else is there for me to tell
to you, who, facing time's design,
will find no use for life or time?
You must forget this poem of mine.
Tanuld meg ezt a versemet!
Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.
--------------------------
Learn by Heart This Poem of Mine
by György Faludy
Learn by heart this poem of mine;
books only last a little time
and this one will be borrowed, scarred,
burned by Hungarian border guards,
lost by the library, broken-backed,
its paper dried up, crisped and cracked,
worm-eaten, crumbling into dust,
or slowly brown and self-combust
when climbing Fahrenheit has got
to 451, for that's how hot
your town will be when it burns down.
Learn by heart this poem of mine.
Learn by heart this poem of mine.
Soon books will vanish and you'll find
there won't be any poets or verse
or gas for car or bus - or hearse -
no beer to cheer you till you're crocked,
the liquor stores torn down or locked,
cash only fit to throw away,
as you come closer to that day
when TV steadily transmits
death-rays instead of movie hits
and not a soul to lend a hand
and everything is at an end
but what you hold within your mind,
so find a space there for these lines
and learn by heart this poem of mine.
Learn by heart this poem of mine;
recite it when the putrid tides
that stink of lye break from their beds,
when industry's rank vomit spreads
and covers every patch of ground,
when they've killed every lake and pond,
Destruction humped upon its crutch,
black rotting leaves on every branch;
when gargling plague chokes Springtime's throat
and twilight's breeze is poison, put
your rubber gasmask on and line
by line declaim this poem of mine.
Learn by heart this poem of mine
so, dead, I still will share the time
when you cannot endure a house
deprived of water, light, or gas,
and, stumbling out to find a cave,
roots, berries, nuts to stay alive,
get you a cudgel, find a well,
a bit of land, and, if it's held,
kill the owner, eat the corpse.
I'll trudge beside your faltering steps
between the ruins' broken stones,
whispering "You are dead; you're done!
Where would you go? That soul you own
froze solid when you left your town."
Learn by heart this poem of mine.
Maybe above you, on the earth,
there's nothing left and you, beneath,
deep in your bunker, ask how soon
before the poisoned air leaks down
through layers of lead and concrete. Can
there have been any point to Man
if this is how the thing must end?
What words of comfort can I send?
Shall I admit you've filled my mind
for countless years, through the blind
oppressive dark, the bitter light,
and, though long dead and gone, my hurt
and ancient eyes observe you still?
What else is there for me to tell
to you, who, facing time's design,
will find no use for life or time?
You must forget this poem of mine.
Tuesday, October 20, 2009
HF 3
Feladat: 5 értelmes aszparanta mondat. (Rövidebbek lettek, mint múltkor az eszperenték...)
1. Tavasszal csak gazt arat a ravasz magyar paraszt, ha tapasztalt.
2. Hajnalban hangtalan szavakkal marasztal a langy matrac.
3. Aranka arany haja s halk szava Arany ballada alanya vala.
4. Kaja alapanyagnak ma csak alma van sajna.
5. A makacs macska csacska mancsa akarva-akaratlan szarvasagancsba akadt.
1. Tavasszal csak gazt arat a ravasz magyar paraszt, ha tapasztalt.
2. Hajnalban hangtalan szavakkal marasztal a langy matrac.
3. Aranka arany haja s halk szava Arany ballada alanya vala.
4. Kaja alapanyagnak ma csak alma van sajna.
5. A makacs macska csacska mancsa akarva-akaratlan szarvasagancsba akadt.
Monday, October 19, 2009
Elöljáróban / In advance
Miután Békéscsabán az aradi vértanúkra emlékezők egy Faludy-verset olvastak föl, a Jobbik tiltakozott a szerinte „cionista és magyarellenes” költő művének nyilvános szavalása ellen. Sőt: a párt a jövőben előzetes cenzúrához kötné, hogy hivatalos ünnepségeken melyik költő verseit olvashatjuk föl.
A legközelebbi állami ünnep október huszonharmadika, az 1956-os forradalom ötvenharmadik évfordulója. Már most, a nácik hatalomra jutása vagy kormánytényezővé válása előtt meg kell mutatnunk, mi vár rájuk, ha módjuk és alkalmuk lesz az ilyen gyalázatos fenyegetéseket ránk kényszeríteni.
Úgy jelezhetjük erőnket és szolidaritásunkat, ha ezen az állami ünnepen Faludy-írásokkal emlékezünk meg a forradalomról.
Kérek mindenkit, akinek ilyesmire lehetősége van, és megveti a cenzúrát, a diktatúrát, a kirekesztést, a rasszizmust és az emberi gonoszság minden formáját, hogy a nyomtatott lapokon, a rádiók és televíziók adásaiban, az internetes oldalakon, blogokban, fórumokon, minden elérhető, szerkesztett felületen egy Faludy-verssel, vagy legalább egy versszakkal, idézettel emlékeztessen az ünnepre.
Kérem, hogy aki egyetért velem, továbbítsa ezt az üzenetet.
Andrassew Iván
ivan@andrassew.hu
http://www.andrassew.blogspot.com
A few weeks ago, on a Hungarian national holiday, a poem of a well known, respected Hungarian poet, György Faludy was read. The extreme right wing party called Jobbik (Yobbic – but me and many others just call them nazis) protested immediately. They thought this poem shouldn’t have been recited on a Hungarian national holiday, and they would like to make sure it will never happen again.
Why, you may wonder now.
Because the poet was Jewish.
Again, I am not talking about the Middle Ages, neither the 1940’s. This is happening in 2009 in Hungary. This is the same party that wants to do away with gypsies and gays as well.
Luckily there are still some sane people in this country who think that this is absolutely insane. Therefore on the next national holiday, which happens to be the 23rd of October (you know, that’s when the Nazis like to throw cobble stones and set cars and buildings on fire) we will be the ones to protest. And we will do so with poems.
So stay tuned for a great Faludy poem this coming Friday. I’ll try to find one in English.
A legközelebbi állami ünnep október huszonharmadika, az 1956-os forradalom ötvenharmadik évfordulója. Már most, a nácik hatalomra jutása vagy kormánytényezővé válása előtt meg kell mutatnunk, mi vár rájuk, ha módjuk és alkalmuk lesz az ilyen gyalázatos fenyegetéseket ránk kényszeríteni.
Úgy jelezhetjük erőnket és szolidaritásunkat, ha ezen az állami ünnepen Faludy-írásokkal emlékezünk meg a forradalomról.
Kérek mindenkit, akinek ilyesmire lehetősége van, és megveti a cenzúrát, a diktatúrát, a kirekesztést, a rasszizmust és az emberi gonoszság minden formáját, hogy a nyomtatott lapokon, a rádiók és televíziók adásaiban, az internetes oldalakon, blogokban, fórumokon, minden elérhető, szerkesztett felületen egy Faludy-verssel, vagy legalább egy versszakkal, idézettel emlékeztessen az ünnepre.
Kérem, hogy aki egyetért velem, továbbítsa ezt az üzenetet.
Andrassew Iván
ivan@andrassew.hu
http://www.andrassew.blogspot.com
A few weeks ago, on a Hungarian national holiday, a poem of a well known, respected Hungarian poet, György Faludy was read. The extreme right wing party called Jobbik (Yobbic – but me and many others just call them nazis) protested immediately. They thought this poem shouldn’t have been recited on a Hungarian national holiday, and they would like to make sure it will never happen again.
Why, you may wonder now.
Because the poet was Jewish.
Again, I am not talking about the Middle Ages, neither the 1940’s. This is happening in 2009 in Hungary. This is the same party that wants to do away with gypsies and gays as well.
Luckily there are still some sane people in this country who think that this is absolutely insane. Therefore on the next national holiday, which happens to be the 23rd of October (you know, that’s when the Nazis like to throw cobble stones and set cars and buildings on fire) we will be the ones to protest. And we will do so with poems.
So stay tuned for a great Faludy poem this coming Friday. I’ll try to find one in English.
Sunday, October 18, 2009
Latte!
Tegnap este sikerült életemben először megalkotnom ezt a gyönyörűségesen szabályos, réteges latte macchiato-t! Hála az Ikeában vásárolt tejhabosító bizgentyűnek, meg a youtube-on fellelhető oktató videóknak.
Last night, for the first time in my life I succeeded in making this beautiful and perfectly layered latte macchiato! Thanks to my new Ikea milk frother and the “how-to” videos on youtube.
Last night, for the first time in my life I succeeded in making this beautiful and perfectly layered latte macchiato! Thanks to my new Ikea milk frother and the “how-to” videos on youtube.
Thursday, October 15, 2009
HF 2
Feladat: 5 értelmes eszperente mondat.
1. Kedvem szegte e pervert szervezet rettenetesen rendszertelen szerkezete.
2. Nem kedvesem, egyetlen helytelen rendszernek sem engedelmeskedhetem, s ez megfellebbezhetetlen.
3. Szerelmetes neje egy sete meztelenre vetkezve lepte meg – Ede e kellembe teljesen belefeledkezett.
4. E lengyel kengyel nem kelengye; ezt kegyvesztett sebhelyes fegyencek s megveszekedett fenegyerekek rendesen megszervezett becstelen cserekereskedelme vetette erre.
5. Szentek Szentje, e nemes helyen, emelkedett szellemben, kenetteljesen esdeklem, ne vess meg engem, kegyelmezz gyermek lelkemnek.
1. Kedvem szegte e pervert szervezet rettenetesen rendszertelen szerkezete.
2. Nem kedvesem, egyetlen helytelen rendszernek sem engedelmeskedhetem, s ez megfellebbezhetetlen.
3. Szerelmetes neje egy sete meztelenre vetkezve lepte meg – Ede e kellembe teljesen belefeledkezett.
4. E lengyel kengyel nem kelengye; ezt kegyvesztett sebhelyes fegyencek s megveszekedett fenegyerekek rendesen megszervezett becstelen cserekereskedelme vetette erre.
5. Szentek Szentje, e nemes helyen, emelkedett szellemben, kenetteljesen esdeklem, ne vess meg engem, kegyelmezz gyermek lelkemnek.
Wednesday, October 14, 2009
HF 1
I’ve been getting some homework lately. Since it has to do with the Hungarian language, I won’t even try to translate the writings I will be posting under the name HF. It would make no sense.
--------------------
Mostanában néha kapok házi feladatot. Ez nagyon jó muri, úgyhogy bepötyögök majd ide is ezt-azt.
Feladat: egy egyperces novellán belül minél többször használni az én, te, ő szavak szinonimáit. Kicsit durva lett a vége, de kora reggel írtam a metrón, talán azért.
Ez te vagy. Ez itt, a bal szélső. Hidd el nekem. Mondom, hogy te vagy. Emlékszem, nagyon is jól emlékszem arra a napra. Én ekkor még ott sem voltam, amikor ez a fotó készült. Csak később értem oda. Te mindig pontos voltál már akkor is, és még most is előbb érsz oda mindenhova. Aznap is magad mondtad: időben ott kell lenni, hogy jó helyünk legyen, különben nem látunk semmit.
Hát így sem láttunk. Mert beállt elénk az a nagydarab fiú. Tessék, itt van, ő az. Ez itt, aki háttal áll. Hogy is hívták? Mindegy, nem fontos. Sokan voltak. Nézd csak, mennyi az ismerős. Péter is eljött. És a Kozma tanárnő. Az orvos meg ott van legelöl. Ez a stólás nő pedig Micike. Őnagysága mindig olyan elegáns volt. Furcsa jelenség ez, ahogy az idő mindent megszépít. Magam is nosztalgiával gondolok arra az időre, arra a szép napos délutánra.
Mintha nem is éppen egy nyilvános kivégzésre várnánk.
--------------------
Mostanában néha kapok házi feladatot. Ez nagyon jó muri, úgyhogy bepötyögök majd ide is ezt-azt.
Feladat: egy egyperces novellán belül minél többször használni az én, te, ő szavak szinonimáit. Kicsit durva lett a vége, de kora reggel írtam a metrón, talán azért.
Ez te vagy. Ez itt, a bal szélső. Hidd el nekem. Mondom, hogy te vagy. Emlékszem, nagyon is jól emlékszem arra a napra. Én ekkor még ott sem voltam, amikor ez a fotó készült. Csak később értem oda. Te mindig pontos voltál már akkor is, és még most is előbb érsz oda mindenhova. Aznap is magad mondtad: időben ott kell lenni, hogy jó helyünk legyen, különben nem látunk semmit.
Hát így sem láttunk. Mert beállt elénk az a nagydarab fiú. Tessék, itt van, ő az. Ez itt, aki háttal áll. Hogy is hívták? Mindegy, nem fontos. Sokan voltak. Nézd csak, mennyi az ismerős. Péter is eljött. És a Kozma tanárnő. Az orvos meg ott van legelöl. Ez a stólás nő pedig Micike. Őnagysága mindig olyan elegáns volt. Furcsa jelenség ez, ahogy az idő mindent megszépít. Magam is nosztalgiával gondolok arra az időre, arra a szép napos délutánra.
Mintha nem is éppen egy nyilvános kivégzésre várnánk.
Tuesday, October 13, 2009
Git Sabesz! Git Jantev!
Legújabb szavunk (ami valójában több szó lesz) egy kicsit késve érkezik, de ha megjegyezzük, a következő ünnep alkalmával hasznosíthatjuk. Mivel épp csak most ért véget Szükesz, a Sátrak ünnepe, addig van időnk gyakorolni.
Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy a Salom (שלום) szót mindenki ismeri. Jelentése: béke; a mai héber nyelvben köszöntésként is használatos. Találkozhatunk vele szókapcsolatok formájában is, például salom aléchem, azaz béke veled; ami mind egyes, mind többes számban érvényes. Szombaton pedig hozzátehetjük a nap nevét, így lesz belőle sábát salom (שבת שלום).
Európai askenáz zsidó közösségekben azonban inkább a jiddis gut sábesz, vagy másképpen git sábesz (גוט שבת) az elterjedt forma mind a mai napig.
Ünnepkor ezt felváltja a gut (vagy git) jantev. De mi is az a jantev? Az ünnepeket a zsidó hagyomány leggyakrabban két néven említi. Az egyik a Tórában több helyen is előforduló chag (חג), a másik pedig a jom tov (יום טוב), melynek szó szerinti jelentése jó nap. Ez utóbbi kifejezés összevont alakja a jantev. Izraelben ezt manapság többnyire úgy hallhatjuk, hogy chag szameach, azaz boldog ünnepet.
És ezzel még nincs vége. Hiszen a félünnepet, azaz egy 7 vagy 8 napos ünnep első és utolsó napjai közötti időszakot meg kell különböztetnünk az ünneptől, de a hétköznaptól is! Erre is van tehát külön szavunk, ami nem más, mint a moed (מועד). Ennek megfelelően félünnepkor a megfelelő köszöntés a gut’n (vagy git’n) moed. Ennek modern változata az azonos jelentésű moadim l’szimcha, de ezzel már végképp túlteljesítettük a mai tantervet.
* A magyar fonetikus átírásban szereplő „ch” a héberben gyakran előforduló, torokban képzett „kemény h” hangzót jelöli, melynek a magyar nyelvben nincs megfelelője.
Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy a Salom (שלום) szót mindenki ismeri. Jelentése: béke; a mai héber nyelvben köszöntésként is használatos. Találkozhatunk vele szókapcsolatok formájában is, például salom aléchem, azaz béke veled; ami mind egyes, mind többes számban érvényes. Szombaton pedig hozzátehetjük a nap nevét, így lesz belőle sábát salom (שבת שלום).
Európai askenáz zsidó közösségekben azonban inkább a jiddis gut sábesz, vagy másképpen git sábesz (גוט שבת) az elterjedt forma mind a mai napig.
Ünnepkor ezt felváltja a gut (vagy git) jantev. De mi is az a jantev? Az ünnepeket a zsidó hagyomány leggyakrabban két néven említi. Az egyik a Tórában több helyen is előforduló chag (חג), a másik pedig a jom tov (יום טוב), melynek szó szerinti jelentése jó nap. Ez utóbbi kifejezés összevont alakja a jantev. Izraelben ezt manapság többnyire úgy hallhatjuk, hogy chag szameach, azaz boldog ünnepet.
És ezzel még nincs vége. Hiszen a félünnepet, azaz egy 7 vagy 8 napos ünnep első és utolsó napjai közötti időszakot meg kell különböztetnünk az ünneptől, de a hétköznaptól is! Erre is van tehát külön szavunk, ami nem más, mint a moed (מועד). Ennek megfelelően félünnepkor a megfelelő köszöntés a gut’n (vagy git’n) moed. Ennek modern változata az azonos jelentésű moadim l’szimcha, de ezzel már végképp túlteljesítettük a mai tantervet.
* A magyar fonetikus átírásban szereplő „ch” a héberben gyakran előforduló, torokban képzett „kemény h” hangzót jelöli, melynek a magyar nyelvben nincs megfelelője.
Monday, October 12, 2009
Kis magyar mitológia / A bit of Hungarian mythology
Vasárnap, egy kedves barátokkal elköltött ünnepi ebéd közben, az Emese elnevezésű ásványvíz kapcsán mindannyiunk enyhe fogalomzavarára, illetve történelmi és mitológiai ismereteink hiányos mivoltára derült fény. Mentségünkre legyen mondva, hogy régen volt már az általános iskola, és amúgy pedig egyéb területen mindannyian sokat okosodtunk azóta; továbbá az, hogy az ásványvizes palackon megtévesztés céljából egy csodaszarvas szerepel logóként.
Internetes források szerint tehát:
Volt egyszer Emese, az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. Nevének jelentése: anyácska. Férje a Magóg király nemzetségéből származó Ögyek (máshol Ügyek vagy Ügek) volt. Történt egyszer, hogy egy turulmadár álmot bocsátott Emesére, melyben méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki. Ezt azt jelentette, hogy fiút szül, aki kivezeti népét Levédiából, és dicső királyok őse lesz. Egy másik változat szerint Emesét a turul termékenyítette meg álmában, így a magyarok őse tulajdonképpen a turul. A sztori első blikkre kicsit a Mózes sztori és a Jézus történet keverékének tűnik. Ez a fiú volt mindenesetre Álmos, Árpád fejedelem édes apukája. Álmos előtt volt még valahol Előd is, de azt nem egészen értem, hogy ő hol jön a képbe, mivel elég eltérőek a magyarázatok, ugyanis pár helyen azt írják, hogy Álmos apja volt Előd, de akkor meg mi van Ögyekkel, ugye.
A csodaszarvas után pediglen Hunor és Magor (a hunok, illetve a magyarok őse) futott egy új, ám akkor még meglehetősen mocsaras hazába, nem pedig Góg és Magóg, akik egy másik bibliai történetnek, sőt még az arab mitológiának is vitatott hősei; bár egy helyütt azt írják, hogy Magor azonos Magóggal.
Ők pedig (mármint Hunor és Magor) egy magyarázat szerint Nimród (a Tórában említett mezopotámiai király), egy másik szerint pedig Jáfet (kinek papája nem más vala, mint a bibliai Noé) fiai voltak (bár ez kronológiailag lehetetlen szerintem). Asszem ezt be kéne küldeni a kurucinfónak, hátha ez az infójuk hiányzik. Tán mégsem kéne oly nagyon utálni a zsidókat. Mert bár ha szigorúan vesszük, Noé még nem volt zsidó, de azt erősen kétlem, hogy római katolikus lett volna, és azért ősmagyarnak sem igazán mondanám.
During a festive Sunday lunch spent with a couple of friends, the shameful lack our knowledge of history and Hungarian mythology was revealed, thanks to a bottle of mineral water named Emeshe. By way of excuse we can say that grade school was a very long time ago, and since then we all have other fields of expertise; and besides, there was a drawing of the wonder deer on the bottle.
So according to the sources I found on the internet:
Emeshe was the great mother of all Magyars (Hungarians), the ancestor of many Hungarian kings. Even the original meaning of her name is: little mother. She was married to a man named Ögyek (or Ügyek or Ügek), who was the descendant of King Magog, who is known from the Bible. One day a Turul bird (which is like a giant hawk) made Emeshe fall asleep, and in her dream she saw a river pouring out of her womb, becoming larger and larger as it went further away. This meant that she was going to give birth to a son, who will lead his nation out of Levedia and will later become the forefather of great kings. According to another version the Turul actually made her fertile. At first the story may sound like the mixture of the Moses story and the birth of Jesus. But anyway, the son was born, and he was Almosh (Álmos), who bore Arpad (Árpád), the famous Hungarian king. Before Árpád there was another guy named Előd, but it is not quite clear from the different stories how exactly he came into the picture.
Regarding the wonder deer: it was followed to a new, back then pretty swampy homeland by the brothers Hunor and Magor (the forefathers of the Huns and the Magyars), and not Gog and Magog, who are known not only from the Bible, but even from Arabic mythology; though I found a source that said that Magor and Magog are the same person.
According to one story Hunor and Magor were the sons of Nimrod (king of Mesopotamia, as we learn from the Torah); but others hold that they were the sons of Yafet, who was the son of Noah (though I thing this is chronologically impossible).
So after all it turns out, that Hungarians should not hate Jews so much, because even though Noah might not yet have been Jewish in the sense of the word used today, but I kind of doubt he was Magyar, or Roman Catholic for that matter.
Internetes források szerint tehát:
Volt egyszer Emese, az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. Nevének jelentése: anyácska. Férje a Magóg király nemzetségéből származó Ögyek (máshol Ügyek vagy Ügek) volt. Történt egyszer, hogy egy turulmadár álmot bocsátott Emesére, melyben méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki. Ezt azt jelentette, hogy fiút szül, aki kivezeti népét Levédiából, és dicső királyok őse lesz. Egy másik változat szerint Emesét a turul termékenyítette meg álmában, így a magyarok őse tulajdonképpen a turul. A sztori első blikkre kicsit a Mózes sztori és a Jézus történet keverékének tűnik. Ez a fiú volt mindenesetre Álmos, Árpád fejedelem édes apukája. Álmos előtt volt még valahol Előd is, de azt nem egészen értem, hogy ő hol jön a képbe, mivel elég eltérőek a magyarázatok, ugyanis pár helyen azt írják, hogy Álmos apja volt Előd, de akkor meg mi van Ögyekkel, ugye.
A csodaszarvas után pediglen Hunor és Magor (a hunok, illetve a magyarok őse) futott egy új, ám akkor még meglehetősen mocsaras hazába, nem pedig Góg és Magóg, akik egy másik bibliai történetnek, sőt még az arab mitológiának is vitatott hősei; bár egy helyütt azt írják, hogy Magor azonos Magóggal.
Ők pedig (mármint Hunor és Magor) egy magyarázat szerint Nimród (a Tórában említett mezopotámiai király), egy másik szerint pedig Jáfet (kinek papája nem más vala, mint a bibliai Noé) fiai voltak (bár ez kronológiailag lehetetlen szerintem). Asszem ezt be kéne küldeni a kurucinfónak, hátha ez az infójuk hiányzik. Tán mégsem kéne oly nagyon utálni a zsidókat. Mert bár ha szigorúan vesszük, Noé még nem volt zsidó, de azt erősen kétlem, hogy római katolikus lett volna, és azért ősmagyarnak sem igazán mondanám.
During a festive Sunday lunch spent with a couple of friends, the shameful lack our knowledge of history and Hungarian mythology was revealed, thanks to a bottle of mineral water named Emeshe. By way of excuse we can say that grade school was a very long time ago, and since then we all have other fields of expertise; and besides, there was a drawing of the wonder deer on the bottle.
So according to the sources I found on the internet:
Emeshe was the great mother of all Magyars (Hungarians), the ancestor of many Hungarian kings. Even the original meaning of her name is: little mother. She was married to a man named Ögyek (or Ügyek or Ügek), who was the descendant of King Magog, who is known from the Bible. One day a Turul bird (which is like a giant hawk) made Emeshe fall asleep, and in her dream she saw a river pouring out of her womb, becoming larger and larger as it went further away. This meant that she was going to give birth to a son, who will lead his nation out of Levedia and will later become the forefather of great kings. According to another version the Turul actually made her fertile. At first the story may sound like the mixture of the Moses story and the birth of Jesus. But anyway, the son was born, and he was Almosh (Álmos), who bore Arpad (Árpád), the famous Hungarian king. Before Árpád there was another guy named Előd, but it is not quite clear from the different stories how exactly he came into the picture.
Regarding the wonder deer: it was followed to a new, back then pretty swampy homeland by the brothers Hunor and Magor (the forefathers of the Huns and the Magyars), and not Gog and Magog, who are known not only from the Bible, but even from Arabic mythology; though I found a source that said that Magor and Magog are the same person.
According to one story Hunor and Magor were the sons of Nimrod (king of Mesopotamia, as we learn from the Torah); but others hold that they were the sons of Yafet, who was the son of Noah (though I thing this is chronologically impossible).
So after all it turns out, that Hungarians should not hate Jews so much, because even though Noah might not yet have been Jewish in the sense of the word used today, but I kind of doubt he was Magyar, or Roman Catholic for that matter.
Subscribe to:
Posts (Atom)