Sötétben óracsörgés, szemfájás, viszketés, a meleg ágyból kikászálódni nem akarás. Papucs felnemhúzás, hideg fürdőszoba padlóra lépés. Hidegvizes arcmosásnak kimondottan rosszul esés.
Mitvegyekfel gondolkodás, vasalni nem akarás, rádió bekapcsolás, időjárás meghallgatás. Addig is kávéfőzés.
Ruha eldöntés, gyorsan zokni felhúzás, kávé megivás, de még mindig fel nem ébredés.
Trikó, póló, ing, polóver felvevés, plusz kabátban a melegtől megrohadás. Cipőt bekötni nem tudás, anyázva kabát levevés. Kabát visszavevés, hátizsák a kabátujjon felmenni nem akarás.
Kapun kilépve sötét hideg arculcsapás, metróban tülekedés, és a fent említett kabátban ismét megrohadás. Ha van hely és érkezés, kabát levevés, majd leszálláskor a mozgólépcsőn visszavevés (közben a mögöttünk állót kabátujjal kicsit leütés, következményeként rosszalló pillantás).
Végre megint utcán levés, kabát behúzás, úgy is fázás, nyár utáni nosztalgiázás.
Showing posts with label Comica. Show all posts
Showing posts with label Comica. Show all posts
Monday, October 15, 2012
Thursday, March 24, 2011
A hősök
Ó, a magyar férfiak! A hősök! A mi megmentőink! Méltán uraink és parancsolóink! A mai napomat máris három lovag aranyozta be nemes tetteivel, pedig lám, még csak alig kezdődött el.
Az első daliával a metrón találkoztam. Számos megállón keresztül állhatatosan és kitartóan bizonyította a metrókocsi összes utasa előtt, hogy ő bizony nem viszi odébb gyönyörű szétterpesztett lábait egy miliméterrel sem, egyik irányba sem, csak azért, hogy mások is odaférjenek mellé! Még mit nem!
A második dalia az Üllő úton ült megfúrt kipufogójú, hozzávetőlegesen 1987-as évjáratú, egyaránt lenyűgöző hangú és külsejű, nyilvánvaló anyagi és szellemi gazdagságról árulkodó Opel Kadettjában, és arra várt türelemmel, hogy a piros lámpa zöldre váltson. Én ekkor jöttem fel az aluljáróból, és látván, hogy süt a nap, bevallom, bizony elmosolyodtam. Lovagunk ekkor a tettek mezejére lépett, és tán még az iráni erkölcsrendészetet is megszégyenítő elszántsággal és fürgeséggel letekerte menő kocsija ablakát, s mivel épp zöldet kapott, padlógázt adva elindult, és mindezen összetett tevékenységsor mellett még az ablakon is ki tudta üvolteni ama bölcs észrevételét, hogy „Hülye vaaaaaagy?!”. Nehogy már holmi nő azt gondolja, hogy csak úgy el lehet mosolyodni az Üllői úton reggel háromnegyed hétkor! Rendnek kell lenni, kérem!
A harmadik dalia az irodaház portáján védelmezi az itteni dolgozókat. Lenyűgöző volt az a fejmozdulat, amivel a köszönést igyekezett elkerülni, nyilván azért, hogy ennél sokkal fontosabb tevékenységekre tartalékolja értékes energiáiát. Én sajnos nem voltam elég fogékony a finom utalásra, és az intő jelek ellenére elkövettem azt a hibát, hogy mégis köszönni merészeltem neki. Igazi férfihoz méltón azonnal honorálta is pimasz tettemet azzal, hogy a tudomásomra hozta: azon az ajtón, amin minden reggel bejövök dolgozni, ma nem léphetek át. Méghozzá azért nem, mert ő, a kulcsok őrzője, minden ajtók ura, még nem nyitotta ki, és nem is fogja.
Hölgyek! Lányok! Asszonyok! Éltessük együtt hőseinket!
Az első daliával a metrón találkoztam. Számos megállón keresztül állhatatosan és kitartóan bizonyította a metrókocsi összes utasa előtt, hogy ő bizony nem viszi odébb gyönyörű szétterpesztett lábait egy miliméterrel sem, egyik irányba sem, csak azért, hogy mások is odaférjenek mellé! Még mit nem!
A második dalia az Üllő úton ült megfúrt kipufogójú, hozzávetőlegesen 1987-as évjáratú, egyaránt lenyűgöző hangú és külsejű, nyilvánvaló anyagi és szellemi gazdagságról árulkodó Opel Kadettjában, és arra várt türelemmel, hogy a piros lámpa zöldre váltson. Én ekkor jöttem fel az aluljáróból, és látván, hogy süt a nap, bevallom, bizony elmosolyodtam. Lovagunk ekkor a tettek mezejére lépett, és tán még az iráni erkölcsrendészetet is megszégyenítő elszántsággal és fürgeséggel letekerte menő kocsija ablakát, s mivel épp zöldet kapott, padlógázt adva elindult, és mindezen összetett tevékenységsor mellett még az ablakon is ki tudta üvolteni ama bölcs észrevételét, hogy „Hülye vaaaaaagy?!”. Nehogy már holmi nő azt gondolja, hogy csak úgy el lehet mosolyodni az Üllői úton reggel háromnegyed hétkor! Rendnek kell lenni, kérem!
A harmadik dalia az irodaház portáján védelmezi az itteni dolgozókat. Lenyűgöző volt az a fejmozdulat, amivel a köszönést igyekezett elkerülni, nyilván azért, hogy ennél sokkal fontosabb tevékenységekre tartalékolja értékes energiáiát. Én sajnos nem voltam elég fogékony a finom utalásra, és az intő jelek ellenére elkövettem azt a hibát, hogy mégis köszönni merészeltem neki. Igazi férfihoz méltón azonnal honorálta is pimasz tettemet azzal, hogy a tudomásomra hozta: azon az ajtón, amin minden reggel bejövök dolgozni, ma nem léphetek át. Méghozzá azért nem, mert ő, a kulcsok őrzője, minden ajtók ura, még nem nyitotta ki, és nem is fogja.
Hölgyek! Lányok! Asszonyok! Éltessük együtt hőseinket!
Wednesday, September 15, 2010
0 Forint
Családi csomag a Telenortól.
Beszélj 0 Forintért minden családtagoddal!
Feltéve, hogy egyiküknek sincs előfizetése.
Akkor is, ha van, de akkor mindegyikük egyenként 4600akárhány Forintért csatlakozhat, plusz fizessen havonta egy ezrest.
És máris ingyen beszélhettek egymással.
Szerintem tisztára megéri.
Family package from Telenor.
Speak with all your family members for 0 Forint.
But only if they are pre-paid customers.
Because if the have some regular service they will have to pay something like 4600 Forint each just to join to the package, and then something like 1000 Forint each month.
And then you can speak for free.
I thing it’s totally worth it.
Beszélj 0 Forintért minden családtagoddal!
Feltéve, hogy egyiküknek sincs előfizetése.
Akkor is, ha van, de akkor mindegyikük egyenként 4600akárhány Forintért csatlakozhat, plusz fizessen havonta egy ezrest.
És máris ingyen beszélhettek egymással.
Szerintem tisztára megéri.
Family package from Telenor.
Speak with all your family members for 0 Forint.
But only if they are pre-paid customers.
Because if the have some regular service they will have to pay something like 4600 Forint each just to join to the package, and then something like 1000 Forint each month.
And then you can speak for free.
I thing it’s totally worth it.
Tuesday, September 14, 2010
Tibet vs Palestine
A héten Magyarországra látogat a Dalai Láma. Szombaton és vasárnap Budapesten tart előadásokat. Vagy mit. Ennek apropóján tibeti filmhét van a Sambhala Tibet Központban. El is mentünk, megnéztünk egy filmet, szerintem elég drágán, tekintve, hogy egy levegőtlen szobában ültünk összecsukható székeken és kivetítőn ment a film, és ezerkettőért ugyebár már kényelmesebb moziba is mehet az ember. Nem baj, adomány. Az mindig jó. Meg számlát se kell adni róla.
A Tibet Központ nagyon érdekes egyébként, szerveznek mindenféle programokat, meditációkat, és lehet vásárolni tibeti csengőket, könyveket, és egyebeket.
Szeretet, béke, miegymás.
A könyvek között nekem rögtön szemet szúrt a Tibettel és a buddhizmussal kapcsolatos könyvek számához képest feltűnően sok ősmagyarkodó témájú kiadvány. De hát én paranoiás vagyok, ez nem feltétlenül jelent semmit, lehet, hogy van valami kapcsolat a kettő között, amiről én nem tudok, mondjuk Kőrösi Csoma Sándor, vagy valami ilyesmi.
Aztán kifele menet megláttam a falon a sok kis tibeti imazászlócska mellett egy árpádsávos-szentkoronás, valamint kettő darab palesztin zászlót is. Na, ezen rágódtam is vagy egy napot. Aztán visszamentünk megkérdezni, hogy mi is az.
A harcsabajszú pacák (amolyan tipikus ősmagyarkodó féle harcsabajusznak tűnt az nekem, de lehet, hogy megint csak rémeket látok) először úgy csinált, mintha nem értené a kérdést. Közölte, hogy az térkép. Nem, nem a térképre gondolunk, hanem arra a zászlóra ott mellette. Ja, az tibeti zászló. Igen, azt látjuk, de ott mellette, az a másik. Ja, hát azt ő nem tudja, hogy az mi, kérdezzük meg a kollégáját. Kolléga úr már tájékozottabb volt, ő rögtön vágta, hogy az palesztin zászló. Meg árpássávos. Történelmi jelkép. De hogy az miért van ott a Tibet Központ falán, azt ő nem tudja sajnos. Csak úgy. Kapták, hát kitették. Vajon ha adnék nekik ajándékba egy izraeli zászlót, azt is kitennék?
Érdekes dolgok vannak.
Szegény Dalai Láma, ha ezt tudná…
-------------------------------------------------------------
The Dalai Lama is coming to Hungary this week. On this occasion the Sambhala Tibet Center of Budapest is hosting a Tibetan movie week. We went to see a movie, which in my opinion was pretty expensive, given that we had to sit in a stuffy room on folding chairs. Whatever, I thought, charity is charity. Plus this way they don’t have to give a receipt.
The Tibet Center is an interesting place. They have all kinds of happenings there, meditations, movie screenings, and there is a little shop there with Tibetan bells, books, and other things. Peace, love, happiness.
At first I found it weird how many books they have about the so called ancient Hungarian religion and mythology, which is recently the favorite subject of extreme right wing Hungarian nationalists. But ok, I thought, maybe there is some connection here that I don’t know about. Who knows.
But on my way out I saw the flag with red and white stripes, called the Arpad flag (which used to be the flag of the Arpad house, the founding dynasty of Hungary, but today it is the symbol of the Hungarian neo-nazis) and two Palestinian flags. I thought about this issue for almost a day, but could not come up with any possible explanation, so we went back to ask what is was.
The first guy acted at first like he didn’t get the question. It’s a map, he said. No, not the map, we mean the flag next to it. Oh, that’s a Tibetan flag. No, not that flag, we are talking about the other flag over there. Oh, that! I don’t know what that is, he said, we should ask his colleague. So we did. Mr. Colleague could tell us right away that it was a Palestinian flag. And an Arpad flag. But he has no idea why it is on the wall of the Tibet Center. They got them as a present so they put it up. I wonder if I gave them an Israeli flag, would they put it up?
Interesting.
If only the Dalai Lama would know…
A Tibet Központ nagyon érdekes egyébként, szerveznek mindenféle programokat, meditációkat, és lehet vásárolni tibeti csengőket, könyveket, és egyebeket.
Szeretet, béke, miegymás.
A könyvek között nekem rögtön szemet szúrt a Tibettel és a buddhizmussal kapcsolatos könyvek számához képest feltűnően sok ősmagyarkodó témájú kiadvány. De hát én paranoiás vagyok, ez nem feltétlenül jelent semmit, lehet, hogy van valami kapcsolat a kettő között, amiről én nem tudok, mondjuk Kőrösi Csoma Sándor, vagy valami ilyesmi.
Aztán kifele menet megláttam a falon a sok kis tibeti imazászlócska mellett egy árpádsávos-szentkoronás, valamint kettő darab palesztin zászlót is. Na, ezen rágódtam is vagy egy napot. Aztán visszamentünk megkérdezni, hogy mi is az.
A harcsabajszú pacák (amolyan tipikus ősmagyarkodó féle harcsabajusznak tűnt az nekem, de lehet, hogy megint csak rémeket látok) először úgy csinált, mintha nem értené a kérdést. Közölte, hogy az térkép. Nem, nem a térképre gondolunk, hanem arra a zászlóra ott mellette. Ja, az tibeti zászló. Igen, azt látjuk, de ott mellette, az a másik. Ja, hát azt ő nem tudja, hogy az mi, kérdezzük meg a kollégáját. Kolléga úr már tájékozottabb volt, ő rögtön vágta, hogy az palesztin zászló. Meg árpássávos. Történelmi jelkép. De hogy az miért van ott a Tibet Központ falán, azt ő nem tudja sajnos. Csak úgy. Kapták, hát kitették. Vajon ha adnék nekik ajándékba egy izraeli zászlót, azt is kitennék?
Érdekes dolgok vannak.
Szegény Dalai Láma, ha ezt tudná…
-------------------------------------------------------------
The Dalai Lama is coming to Hungary this week. On this occasion the Sambhala Tibet Center of Budapest is hosting a Tibetan movie week. We went to see a movie, which in my opinion was pretty expensive, given that we had to sit in a stuffy room on folding chairs. Whatever, I thought, charity is charity. Plus this way they don’t have to give a receipt.
The Tibet Center is an interesting place. They have all kinds of happenings there, meditations, movie screenings, and there is a little shop there with Tibetan bells, books, and other things. Peace, love, happiness.
At first I found it weird how many books they have about the so called ancient Hungarian religion and mythology, which is recently the favorite subject of extreme right wing Hungarian nationalists. But ok, I thought, maybe there is some connection here that I don’t know about. Who knows.
But on my way out I saw the flag with red and white stripes, called the Arpad flag (which used to be the flag of the Arpad house, the founding dynasty of Hungary, but today it is the symbol of the Hungarian neo-nazis) and two Palestinian flags. I thought about this issue for almost a day, but could not come up with any possible explanation, so we went back to ask what is was.
The first guy acted at first like he didn’t get the question. It’s a map, he said. No, not the map, we mean the flag next to it. Oh, that’s a Tibetan flag. No, not that flag, we are talking about the other flag over there. Oh, that! I don’t know what that is, he said, we should ask his colleague. So we did. Mr. Colleague could tell us right away that it was a Palestinian flag. And an Arpad flag. But he has no idea why it is on the wall of the Tibet Center. They got them as a present so they put it up. I wonder if I gave them an Israeli flag, would they put it up?
Interesting.
If only the Dalai Lama would know…
Friday, January 08, 2010
Nem magyar / Not Hungarian
Ezt most találtam, és nagyon jót mulattam rajta.
I just found this video and thought it was funny.
I just found this video and thought it was funny.
Friday, September 04, 2009
Merre is? / Which way?
Most, hogy egy időpontban van a zsidó fesztivál és a meleg fesztivál, szegény neonácik biztos bajban vannak, hogy akkor most merre is támadjanak…
-------------------
Now, when the Jewish festival and the gay pride festival happens to be at the same time, the poor neo Nazis must be in trouble, not knowing which way to attack…
-------------------
Now, when the Jewish festival and the gay pride festival happens to be at the same time, the poor neo Nazis must be in trouble, not knowing which way to attack…
Monday, August 10, 2009
Meleg van? / Is it hot?
"Is it hot?" - says the corn on the left.
"What do you think?" - says the one on the right.
Thursday, June 18, 2009
Porszívó / Vacuum cleaner
Van nekem egy klassz kis piros porszívóm. Anyukámtól kaptam, miután Budapestre költöztem, valamikor 2005 telén. A kis piros azóta is hűséggel szolgál, jó sokat dolgoztunk már együtt. A fokozatkapcsoló tekerentyűjét úgy 2 éve kicserélték egy szovjet kapcsolóra, mert folyton elromlott. De azóta minden rendben. Mostanában viszont mindig beszippantja a zsinórt, és hamar felforrósodik. Ezért ma bevittem a szervizbe, ahol a szovjet kapcsolót is kapta annak idején. A szervizes ember, akiben teljesen megbízok, mert már bizonyított, azt mondta, hogy ezeknek a mai porszívóknak sajnos véges az élettartamuk, a motorját kicserélni többe kerülne, mint venni egy másikat, ezért használjam, amíg megy, aztán vegyek egy újat, ugyanebben az árkategóriában, hiszen a drágább is ugyanennyi idő alatt adja meg magát.
De nem is ez most a lényeg.
Hanem az, hogy milyen jó dolog a porszívó. És nem csak ezért, mert én porszívófüggő vagyok, és mert szerintem a lakás tisztaságának egyik fő eszköze. Hanem a mai világban úgy általában is jó, ha mindig van az embernél egy porszívó. Ma reggel is micsoda hasznát vettem. Szállok ki a metróból, és ott van egy ilyen pacák, akire más jelző nem is nagyon használható, mint az, hogy büdös bunkó, és akkor ezzel mindent elmondtam. Tenyérbe mászó, rettentő unszimpatikus, törtető, könyöklő; az a fajta, aki a fizikai erejét kihasználva jut fel a mozgólépcsőre, azáltal, hogy mindenki mást félrelök. Ily módon pont mögé kerültem. Először bosszankodtam, hogy na tessék, micsoda egy büdös bunkó. Aztán ahogy haladt a mozgólépcső egyre feljebb, bennem megérett a nagy elhatározás, amit aztán tett is követett. Történt ugyanis, hogy megigazítottam a ruhámat, aztán a táskáimat is, először a kicsit, ami a nyakamban lóg mindig, aztán a hátizsákot, amiben a tornacuccom van, és mindeközben, ó, jajj, meglendült az a szatyor is, amiben a porszívó volt... A büdös bunkó olyan megdöbbent képpel nézett hátra, hogy már akkor a röhögőgörcs kerülgetett, de nem néztem rá, hanem igazgattam tovább a blúzomat ártatlan képpel. A mozgólépcső tetején megint rám nézett, és észrevette, hogy igencsak mosolygok, ezért így szólt (szó szerint idézem): „Ugye tudja, hogy bunkó tetszik lenni?” Na ez volt az a pont, amikor hangosan előtört belőlem a kacaj. És végigröhötem az utat a villamoson is, és azóta is vigyorgok, ha csak eszembe jut.
I have a nice, little red vacuum cleaner. My mom bought it for me back in 2005, shortly after I moved to Budapest. It’s been a very good mate for me ever since, we’ve worked quite a lot together. I had to take it to the vacuum cleaner doc a few times for little fix ups, but all in all it’s been doing a great job all along. However, it’s been having a hard time lately. The cord always gets sucked in, and the case gets real hot after a while. So this morning we went to the doctor again. The guy said that even the best vacuum cleaners’ life come to an end one day, and to change the engine would be more expensive than a new vacuum cleaner, so I should use it as long as I can and then buy a new one, but not more expensive than this little red one, as the expensive ones die after the same amount of time.
But this is not what I wanted to write about.
I wanted to write about what a good thing a vacuum cleaner is. And not only because I am a vacuum cleaner addict and I think it’s the best and most effective tool in cleaning the house; but also in general is it good to always have a vacuum cleaner handy. Luckily I had it on me this morning! As I get out of the subway, there is this scumbag. There is just no other word for this kind of men; the kind who has a repulsive face and you can just tell that he is aggressive by the way he pushes away everyone else in order to get to the escalator 2 seconds earlier. This is how I ended up behind him. First I was a bit angry at him, but then I had an idea. Slowly I started fixing my clothes and my bags; first the small one that is always with me, and then the backpack, and guess what, in the process the bag with the vacuum cleaner in it got swung by mistake… The scumbag looked back with a really shocked face, but I didn’t really look at him as I was still busy fixing my skirt innocently. I had to laugh like crazy, but at this point I didn’t. But when we got off the escalator, he looked at me again and saw me smiling so he said: “You do know that you are nasty, right?”. This was the moment when I cracked up and started to laugh out loud. And I had to laugh the whole way on the tram, and I still can’t get that smile off of my face when I remember the scene!
De nem is ez most a lényeg.
Hanem az, hogy milyen jó dolog a porszívó. És nem csak ezért, mert én porszívófüggő vagyok, és mert szerintem a lakás tisztaságának egyik fő eszköze. Hanem a mai világban úgy általában is jó, ha mindig van az embernél egy porszívó. Ma reggel is micsoda hasznát vettem. Szállok ki a metróból, és ott van egy ilyen pacák, akire más jelző nem is nagyon használható, mint az, hogy büdös bunkó, és akkor ezzel mindent elmondtam. Tenyérbe mászó, rettentő unszimpatikus, törtető, könyöklő; az a fajta, aki a fizikai erejét kihasználva jut fel a mozgólépcsőre, azáltal, hogy mindenki mást félrelök. Ily módon pont mögé kerültem. Először bosszankodtam, hogy na tessék, micsoda egy büdös bunkó. Aztán ahogy haladt a mozgólépcső egyre feljebb, bennem megérett a nagy elhatározás, amit aztán tett is követett. Történt ugyanis, hogy megigazítottam a ruhámat, aztán a táskáimat is, először a kicsit, ami a nyakamban lóg mindig, aztán a hátizsákot, amiben a tornacuccom van, és mindeközben, ó, jajj, meglendült az a szatyor is, amiben a porszívó volt... A büdös bunkó olyan megdöbbent képpel nézett hátra, hogy már akkor a röhögőgörcs kerülgetett, de nem néztem rá, hanem igazgattam tovább a blúzomat ártatlan képpel. A mozgólépcső tetején megint rám nézett, és észrevette, hogy igencsak mosolygok, ezért így szólt (szó szerint idézem): „Ugye tudja, hogy bunkó tetszik lenni?” Na ez volt az a pont, amikor hangosan előtört belőlem a kacaj. És végigröhötem az utat a villamoson is, és azóta is vigyorgok, ha csak eszembe jut.
I have a nice, little red vacuum cleaner. My mom bought it for me back in 2005, shortly after I moved to Budapest. It’s been a very good mate for me ever since, we’ve worked quite a lot together. I had to take it to the vacuum cleaner doc a few times for little fix ups, but all in all it’s been doing a great job all along. However, it’s been having a hard time lately. The cord always gets sucked in, and the case gets real hot after a while. So this morning we went to the doctor again. The guy said that even the best vacuum cleaners’ life come to an end one day, and to change the engine would be more expensive than a new vacuum cleaner, so I should use it as long as I can and then buy a new one, but not more expensive than this little red one, as the expensive ones die after the same amount of time.
But this is not what I wanted to write about.
I wanted to write about what a good thing a vacuum cleaner is. And not only because I am a vacuum cleaner addict and I think it’s the best and most effective tool in cleaning the house; but also in general is it good to always have a vacuum cleaner handy. Luckily I had it on me this morning! As I get out of the subway, there is this scumbag. There is just no other word for this kind of men; the kind who has a repulsive face and you can just tell that he is aggressive by the way he pushes away everyone else in order to get to the escalator 2 seconds earlier. This is how I ended up behind him. First I was a bit angry at him, but then I had an idea. Slowly I started fixing my clothes and my bags; first the small one that is always with me, and then the backpack, and guess what, in the process the bag with the vacuum cleaner in it got swung by mistake… The scumbag looked back with a really shocked face, but I didn’t really look at him as I was still busy fixing my skirt innocently. I had to laugh like crazy, but at this point I didn’t. But when we got off the escalator, he looked at me again and saw me smiling so he said: “You do know that you are nasty, right?”. This was the moment when I cracked up and started to laugh out loud. And I had to laugh the whole way on the tram, and I still can’t get that smile off of my face when I remember the scene!
Thursday, April 23, 2009
Löncs
Óóó, vívódok itt magammal, leírjam-e ezt vagy se, de úgy tűnik, csak nem bírom ki. Végül is névtelenül megy a dolog, s ezzel most klasszul meg is nyugatom magam.
A következő párbeszédnek voltam tanúja ma reggel a turkálóban, mielőtt megvettem azt a jó kis szoknyát:
- Mit csináltál tegnap?
- A barátnőimmel voltam löncsön.
- Van olyan település, hogy Löncs?
Húúú. Ilyet kitalálni nem lehet. El se hinném, ha nem hallottam volna a saját fülemmel. Nagyon kellett igyekeznem, hogy ne nyerítsek fel hangosan.
---------------
Sorry, there's no translation; it's a joke that only works in Hungarian.
A következő párbeszédnek voltam tanúja ma reggel a turkálóban, mielőtt megvettem azt a jó kis szoknyát:
- Mit csináltál tegnap?
- A barátnőimmel voltam löncsön.
- Van olyan település, hogy Löncs?
Húúú. Ilyet kitalálni nem lehet. El se hinném, ha nem hallottam volna a saját fülemmel. Nagyon kellett igyekeznem, hogy ne nyerítsek fel hangosan.
---------------
Sorry, there's no translation; it's a joke that only works in Hungarian.
Thursday, November 27, 2008
Ne lopj / Don't steal
Az alább látható táblácska az egyik nagy budapesti könyvesbolt férfi WC-jére van kifüggesztve. Nem, nem a férfibe járok, csak pont a női mellett van, és szöget ütött a fejembe, vajon miért csak a férfiaknak kell kiírni ezt…
„In order to avoid misunderstandings please do not enter the bathroom with books, dvd-s and cd-s that are not yet paid for.”
This sign hangs on the door of a men’s room in one of the big bookstores in Budapest. Before anyone would ask, I use the ladies’ room, but they happen to be right next to each other, and I couldn’t help but wonder why only men need to be told this…
„In order to avoid misunderstandings please do not enter the bathroom with books, dvd-s and cd-s that are not yet paid for.”
This sign hangs on the door of a men’s room in one of the big bookstores in Budapest. Before anyone would ask, I use the ladies’ room, but they happen to be right next to each other, and I couldn’t help but wonder why only men need to be told this…
Monday, November 24, 2008
Orrplasztika / Nose job
Ember még törött orrnak ennyire nem örült, mint én most! És nem, nem viccelek.
Történt ugyanis, hogy kicsit elbíztam magam a hétvégén, s gondoltam, minek nekem villany, a WC-től a fürdőig csak eltalálok emlékezetből is, kezet mosni meg sötétben is lehet. Hát nem? Dehogynem. Csak volt egy apró bökkenő. Barna volt, és úgy 100 x 215 cm lehetett. Nomármost, ez az ajtó az elmúlt 22 évben nem volt becsukva. Úgy értem, eddig. Mert most be volt. Én meg ettől felettébb nagy lendülettel megorroltam. Reccs, mondta ekkor az orr.
- Babszikám, asszem eltört az orrom - közöltem Barbarkával, aki épp a számítógépet püfölte bőszen. Eme bejelentésemet hirtelenjében nemigen tudta mire vélni, ezért utánam száguldott a fürdőszobába, ahol aztán az orromból fröcsögő vér meggyőzte: ez most nem csak a hülye humorom. Meg is ijedt szegény. Jegelni kéne, aszongya. Hogyisne! Mondtam én. Persze, hogy leapadjon! Mikor évek óta ilyen orra vágytam! Már orrnagyobbító plasztikai műtétre is gondoltam, de voltak, akik a küzdősportot ajánlották, mint költséghatékony megoldást. És íme, az idő tényleg mindent megold! Miután elállt a vérzés, nagy örömmel kohnstatáltam, hogy végre, s ráadásul ingyen és bérmentve megtörtént a csoda. A legjobbkor, a legjobb helyen. Úgy értem, pont ott, az orrnyergem tetején keletkezett az a klassz kis búb, amit mindig is annyira szerettem volna. Most már akár nem is kell Dávid csillagot hordanom a nyakamban. Immár az orrom is kifejezi vallási, illetve etnikai hovatartozásomat.
A röntgenen tisztán látszott a törés. Ne fújjam, jegeljem, mondta a doktor bácsi. De én fújom, s nem jegelem. Ne sportoljak 8 napig, mondta a fül-orr-gégész néni. Hát jó. Ennyit ez nekem megér.
I don’t think anyone was ever as happy about a broken nose as I am now. No, I kid you not.
But what happened, you may ask now. Nothing special. I just thought that I could find the way from the toilet to the bathroom in the dark, and who needs light for washing their hands anyway? But there was something unexpected on the way. It was brown and about 100 x 215 cm big. I do not remember that door ever being closed during the past 22 years. Well, now it was. I only noticed this fact when my nose landed hard on the wooden surface with a loud crack.
- I think I just broke my nose – I said to my friend Barb, who was busy surfing the net. Suddenly she didn’t really know what to do with this announcement of mine, so she ran after me into the bathroom. There the blood dashing out of my nose convinced her that this time it is not only my weird sense of humor. We should ice it, she said, when she was over the first shock. No way, I declared! It might subside and that’s exactly what I don’t want! I’ve been dreaming of a nose like this for so many years! I even thought of having a nose job; others suggested martial arts as a potential cost-effective solution. But lo and behold time always does its own! After the bleeding stopped I was very happy to find that an amazing miracle happened totally free of charge. Just at the right time and place. I mean that cool bump occurred right there, on the bridge of my nose, just where I wanted it. Now I don’t have to walk around with a star of David on my necklace anymore. My nose shows where I belong.
The x-ray showed the break clearly. Don’t blow, said the doc. I do. Ice it, he said. I don’t. Don’t do sports for 8 days, said the otolaryngologist. Ok. That’s alright. It’s worth it for me.
Történt ugyanis, hogy kicsit elbíztam magam a hétvégén, s gondoltam, minek nekem villany, a WC-től a fürdőig csak eltalálok emlékezetből is, kezet mosni meg sötétben is lehet. Hát nem? Dehogynem. Csak volt egy apró bökkenő. Barna volt, és úgy 100 x 215 cm lehetett. Nomármost, ez az ajtó az elmúlt 22 évben nem volt becsukva. Úgy értem, eddig. Mert most be volt. Én meg ettől felettébb nagy lendülettel megorroltam. Reccs, mondta ekkor az orr.
- Babszikám, asszem eltört az orrom - közöltem Barbarkával, aki épp a számítógépet püfölte bőszen. Eme bejelentésemet hirtelenjében nemigen tudta mire vélni, ezért utánam száguldott a fürdőszobába, ahol aztán az orromból fröcsögő vér meggyőzte: ez most nem csak a hülye humorom. Meg is ijedt szegény. Jegelni kéne, aszongya. Hogyisne! Mondtam én. Persze, hogy leapadjon! Mikor évek óta ilyen orra vágytam! Már orrnagyobbító plasztikai műtétre is gondoltam, de voltak, akik a küzdősportot ajánlották, mint költséghatékony megoldást. És íme, az idő tényleg mindent megold! Miután elállt a vérzés, nagy örömmel kohnstatáltam, hogy végre, s ráadásul ingyen és bérmentve megtörtént a csoda. A legjobbkor, a legjobb helyen. Úgy értem, pont ott, az orrnyergem tetején keletkezett az a klassz kis búb, amit mindig is annyira szerettem volna. Most már akár nem is kell Dávid csillagot hordanom a nyakamban. Immár az orrom is kifejezi vallási, illetve etnikai hovatartozásomat.
A röntgenen tisztán látszott a törés. Ne fújjam, jegeljem, mondta a doktor bácsi. De én fújom, s nem jegelem. Ne sportoljak 8 napig, mondta a fül-orr-gégész néni. Hát jó. Ennyit ez nekem megér.
I don’t think anyone was ever as happy about a broken nose as I am now. No, I kid you not.
But what happened, you may ask now. Nothing special. I just thought that I could find the way from the toilet to the bathroom in the dark, and who needs light for washing their hands anyway? But there was something unexpected on the way. It was brown and about 100 x 215 cm big. I do not remember that door ever being closed during the past 22 years. Well, now it was. I only noticed this fact when my nose landed hard on the wooden surface with a loud crack.
- I think I just broke my nose – I said to my friend Barb, who was busy surfing the net. Suddenly she didn’t really know what to do with this announcement of mine, so she ran after me into the bathroom. There the blood dashing out of my nose convinced her that this time it is not only my weird sense of humor. We should ice it, she said, when she was over the first shock. No way, I declared! It might subside and that’s exactly what I don’t want! I’ve been dreaming of a nose like this for so many years! I even thought of having a nose job; others suggested martial arts as a potential cost-effective solution. But lo and behold time always does its own! After the bleeding stopped I was very happy to find that an amazing miracle happened totally free of charge. Just at the right time and place. I mean that cool bump occurred right there, on the bridge of my nose, just where I wanted it. Now I don’t have to walk around with a star of David on my necklace anymore. My nose shows where I belong.
The x-ray showed the break clearly. Don’t blow, said the doc. I do. Ice it, he said. I don’t. Don’t do sports for 8 days, said the otolaryngologist. Ok. That’s alright. It’s worth it for me.
Wednesday, July 23, 2008
Paradise
Tegnap eredetileg a paradicsomokról akartam írni, még mielőtt bezavartak volna a bulldózerek. A három darab kis paradicsomról, amit a hetedik kerületi bérházi gangon sikerült termesztenem alig néhány röpke hónap alatt. Ebből kettő már felhasználásra került és nagyon finom volt. Az alábbi képen pedig látható a harmadik. Ezen kívül van avokadó ültetvényem és banánligetem is a fent említett helyszínen. A citromfa nem szerette a helyi viszonyokat.
Yesterday, before i got all upset with the whole bulldozer business, i originally wanted to write about my tomatoes. About the 3 little cute tomatoes that I grew myself on the 1st floor gangway of my 7th district apt. building. The first two made a very yummy salad with some basil. This is the third one on the pic. At the same location I also run an avocado plantation and a banana field. The lemon tree didn’t like the climate.
Yesterday, before i got all upset with the whole bulldozer business, i originally wanted to write about my tomatoes. About the 3 little cute tomatoes that I grew myself on the 1st floor gangway of my 7th district apt. building. The first two made a very yummy salad with some basil. This is the third one on the pic. At the same location I also run an avocado plantation and a banana field. The lemon tree didn’t like the climate.
Friday, June 27, 2008
CC Nero
Télen kávé, nyáron kóla. Ez a kóla mindenképp hülyén néz ki leírva. Meg a Cola is. De mindegy. Leginkább egyáltalán nem kéne kólázni, meg colázni se. Kivételt képeznek ez alól a „kö kóla?” típusú találkozások. De nem is erről akartam értekezni, hanem arról, hogy bementem reggel a kedvenc kisközértembe Pepsi Max-ért. De nem volt. Maradt a Coca Cola, ami oldja a fogkövet, meg még sok minden mást is csinál az emberi szervezetben, de ebbe most inkább bele se gondoljunk. Kokából (ez is tiszta hülyén néz ki leírva, hát nem?!) viszont nem volt piros. Mondta is az eladólány:
- Csak light van, vagy Nero.
És ezen mind a ketten elkezdtünk röhögni. CC Nero. Hahaha.
Winters’s for coffee, summer’s for coke. Not that coke is that healthy, and neither is it my favorite drink, but there are situations when one just wants a can of coke. This morning was one of those. Too hot for coffee, I guess. Anyway, I walked into the store for a Pepsi Max. Which I happen to like; though I hardly ever drink it, for health reasons. But they didn’t have it. Ok, so I’ll take coke, I though. Because it’s good against plaque. It does many other things to the human body as well, but let’s not think about that for now. They didn’t have the regular red coke anyway. As the girl in the store said:
- I only have light or Nero.
And we both thought it was so funny that she said Nero that we both started laughing our heads off. CC Nero. Hahaha.
- Csak light van, vagy Nero.
És ezen mind a ketten elkezdtünk röhögni. CC Nero. Hahaha.
Winters’s for coffee, summer’s for coke. Not that coke is that healthy, and neither is it my favorite drink, but there are situations when one just wants a can of coke. This morning was one of those. Too hot for coffee, I guess. Anyway, I walked into the store for a Pepsi Max. Which I happen to like; though I hardly ever drink it, for health reasons. But they didn’t have it. Ok, so I’ll take coke, I though. Because it’s good against plaque. It does many other things to the human body as well, but let’s not think about that for now. They didn’t have the regular red coke anyway. As the girl in the store said:
- I only have light or Nero.
And we both thought it was so funny that she said Nero that we both started laughing our heads off. CC Nero. Hahaha.
Friday, May 16, 2008
Super-Tramp
Volt az a jó kis zúzós Gala szám, már nem éppen új, de remekül lehet rá tornázni.
Úgy kezdődött a szöveg, hogy:
My love has got no money - he's got his strong beliefs…
És ebből volt a vicc, hogy:
My love has got no money - he's got his trampoline…
Hát én bizony kipróbáltam egy ilyet tegnap!
Nagyon mókás, miután az ember legyőzi a félelmét.
Remember that Gala song (great for exercising!) that goes:
My love has got no money - he's got his strong beliefs…
And it can be misheard as:
My love has got no money - he's got his trampoline?
I tried one of these trampolines last night! It is major fun once you get over the fear part.
Úgy kezdődött a szöveg, hogy:
My love has got no money - he's got his strong beliefs…
És ebből volt a vicc, hogy:
My love has got no money - he's got his trampoline…
Hát én bizony kipróbáltam egy ilyet tegnap!
Nagyon mókás, miután az ember legyőzi a félelmét.
Remember that Gala song (great for exercising!) that goes:
My love has got no money - he's got his strong beliefs…
And it can be misheard as:
My love has got no money - he's got his trampoline?
I tried one of these trampolines last night! It is major fun once you get over the fear part.
Wednesday, November 14, 2007
Tuesday, November 13, 2007
A must read in Hungarian
One of my favorite Hungarian writers (among many others from the beginning of the 20th century) is Rejtő Jenő (last name first). He was an absolute genius, which is, as we know, divided by only a very fine line from being crazy. Only very special people like him are able the make the whole world laugh at the most serious issues.
According to the story one night he went home to the mental home where he lived due to his severe neurosis (he was allowed to leave during the day as he was not dangerous). The gate was locked, and in his frustration Rejtő kicked it. The guard appeared immediately and asked him what he was looking for.
“My bedroom.” – he said.
“Are you mad?” – asked the guard.
“Yes, that’s why my bedroom is here!”
In my opinion Rejtő became kind of a sub-culture. There are people who read Rejtő, and there are those who didn’t. Those who did, usually understand each pretty well; and are able to crack up and start laughing hysterically in almost any situation when certain words are mentioned.
It’s a shame that he was killed in a forced labor camp in 1943.
Some of his books are translated into English, I even found one of them on the net. Check it out.
According to the story one night he went home to the mental home where he lived due to his severe neurosis (he was allowed to leave during the day as he was not dangerous). The gate was locked, and in his frustration Rejtő kicked it. The guard appeared immediately and asked him what he was looking for.
“My bedroom.” – he said.
“Are you mad?” – asked the guard.
“Yes, that’s why my bedroom is here!”
In my opinion Rejtő became kind of a sub-culture. There are people who read Rejtő, and there are those who didn’t. Those who did, usually understand each pretty well; and are able to crack up and start laughing hysterically in almost any situation when certain words are mentioned.
It’s a shame that he was killed in a forced labor camp in 1943.
Some of his books are translated into English, I even found one of them on the net. Check it out.
Kedélyes Matrószok spór Egylet És Asztaltársaság
Régóta vadásztam ezekre a régi, eredeti Piszkos Fredekre, Vanek úrra, a Ciklonra, a 14 karátra. Mert mostanában csak ezeket a borzalmasan giccses keményfedeleseket, meg azt az iszonyú vastag és csúnyapapíros ömlesztett verziót kapni. S tegnap végre találtam, s meg is vettem párat. Nemmondommeghol.
Úgy látszik, a kedvenc magyar íróim és költőim többnyire a huszadik század elejiek. Radnóti Miklós, Szerb Antal, Örkény István (hogy csak a legfőbb, oda-vissza olvasott mániáimat említsem, bár folytathatnám a sort) mellett Rejtő Jenő. A zsenik mindig őrültek is kicsit. Különben nem mernének zsenik lenni. Nem tudnák a fél világot megnevettetni a véresen komoly valósággal. Rejtőről is sok őrült történet járja. A következőt pl. a literatura.hu-n találtam:
Esténként Rejtő villamosra ült, és kiutazott a Lipótmezőre, a híres tébolydába, mert súlyos idegbetegség címén és okából ott lakott, csak napközben kiengedték, mert nem volt ön- és közveszélyes. Egy este későn érkezett, már zárva volt a kapu; rugdosni kezdte. A portás megkérdezte, mit keres.
- A hálószobámat - válaszolta.
- Megőrült?! - kiáltott rá a kapus.
- Igen, azért van itt a hálószobám!
Egyébként Rejtő szerintem szubkultúra. Mert ugye a magyar nép, mint olyan, két részre osztható (mármint ebből a szempontból, s ez nem izmus): aki olvasott Rejtőt, és aki nem. Akik olvastak, azok képesek szinte bármely helyzetben félmondatokból is megérteni egymást, és vinnyogva röhögni, ha elhangzik egy-egy varázsszó, mint pl. "Nevem Van...", vagy "Hümér". Ez persze még viccesebb tud lenni, ha vannak jelen olyanok is, akik nem olvastak Rejtőt, és teljesen értetlenül nézik, hogy most miért kell fetrengeni azon, hogy "Kőszáli Sas". :-)
Úgy látszik, a kedvenc magyar íróim és költőim többnyire a huszadik század elejiek. Radnóti Miklós, Szerb Antal, Örkény István (hogy csak a legfőbb, oda-vissza olvasott mániáimat említsem, bár folytathatnám a sort) mellett Rejtő Jenő. A zsenik mindig őrültek is kicsit. Különben nem mernének zsenik lenni. Nem tudnák a fél világot megnevettetni a véresen komoly valósággal. Rejtőről is sok őrült történet járja. A következőt pl. a literatura.hu-n találtam:
Esténként Rejtő villamosra ült, és kiutazott a Lipótmezőre, a híres tébolydába, mert súlyos idegbetegség címén és okából ott lakott, csak napközben kiengedték, mert nem volt ön- és közveszélyes. Egy este későn érkezett, már zárva volt a kapu; rugdosni kezdte. A portás megkérdezte, mit keres.
- A hálószobámat - válaszolta.
- Megőrült?! - kiáltott rá a kapus.
- Igen, azért van itt a hálószobám!
Egyébként Rejtő szerintem szubkultúra. Mert ugye a magyar nép, mint olyan, két részre osztható (mármint ebből a szempontból, s ez nem izmus): aki olvasott Rejtőt, és aki nem. Akik olvastak, azok képesek szinte bármely helyzetben félmondatokból is megérteni egymást, és vinnyogva röhögni, ha elhangzik egy-egy varázsszó, mint pl. "Nevem Van...", vagy "Hümér". Ez persze még viccesebb tud lenni, ha vannak jelen olyanok is, akik nem olvastak Rejtőt, és teljesen értetlenül nézik, hogy most miért kell fetrengeni azon, hogy "Kőszáli Sas". :-)
Wednesday, October 24, 2007
Elazar az oviban
Elazar az egyik közeli barátom. 3 és fél éves, remekül el tudunk beszélgetni. Minden nap beinteget az irodám ablakán, mikor hazafelé megy az oviból. Találkoztam ma este az óvónénivel, aki mesélte, hogy Elazar időnként megkérdezi tőle: "Ismered az Edinát?". Aztán találkoztam más valakivel, aki nem az óvónéni, de egyszer helyettesített az oviban. Elazar első tesztkérdése ez volt hozzá: "Ismered az Edinát?" Huh, törölgette a helyettes gyöngyöző homlokát. Ismerem, naná. Különben nem mennék óvónőnek.De vannak ám más barátaim is, akikkel ma hosszú idő óta ma találkoztam újra: Püré és Titke, a kettő cicákok. Zenéltünk nekik kicsit, Senorita Cuenca és én. No meg Mari is. Ő volt a legügyesebb. Én részemről kicsit elfelejtettem a bossa nova akkordok elméletét, de majd gyakorlom.
Gitáróra után gondoltam, feldobom kicsit az unatkozva sétáló esti embereket, ezért hónom alá vettem a gitárt (később átvettem a másik oldalra, majd vissza), a másik táskám (az, amit a Traffic Jam Budapest felirat miatt vettem meg négyezer ötért) félig a vállamon, félig a nyakamban lógott, és miközben a gitártokban zötyögtek a kották, a táskámban pedig ritmusszekciót alakítottak a kulcscsomók és az orvosi pemetefű cukorkák, télikabátomban sportosan és üdén végigfutottam az Andrássy úton, az Oktogontól egészen az Erzsébet térig, onnan pedig tovább a Deák tér irányába. Történt ez 9 óra 25kor, pont időben ahhoz, hogy még odaérjek egy jó kis Shmitah (Szombat-év) előadásra.
Szóval, ma is jó napom volt.
Monday, August 13, 2007
Electric Blues
A számítógép működik. Viszont a villany nem ég. Hmmm. Érdekes.
Legalább időben lelépek, és majd jól elmegyek tornázni.
Ma egyébként olyasmit csináltam, amit még sose. Kihívtam a mentőt egy emberhez az utcán. Csak feküdt ott a földön, nem tudott felülni, meg beszélni se. Otthagytam vele egy nyugdíjas bácsit, míg jött a mentő.
... hmmmmmmmmmm... miközben ezt írom, bejött a portás, kinyitotta a villanyóraszekrényt, és egyetlen mozdulattal felkapcsolta a villanyt. Kicsit volt csak ciki. Mondtam is neki, lám-lám, ez a különbség a férfi és a női agy között. Ő meg, mert kedves, hogy ne érezzem magam nagyon szőke nőnek, hozzátette, hogy dolgoznak az emeleten, biztos az csapta le.
-------------------------------------------------
The computer's on. But the lights won't work. Umm... Interesting.
At least I'll leave on time and maybe go exercising.
Ooops... as I am writing this, the porter came in, opened the electricity box, and with one simple movement turned the light on. It was a bit embarrassing. So i told him that lo and behold, this is the difference between a man's brain and a woman's brain. He's a nice guy and didn't want me to feel too much like a blond woman, so he said that some workers are upstairs, and probably they did it.
When i was out for lunch i called the ambulance for a man on the street: He was just laying there, couldn't sit up or talk. I left an old man there to stay with him till the ambulance came.
Legalább időben lelépek, és majd jól elmegyek tornázni.
Ma egyébként olyasmit csináltam, amit még sose. Kihívtam a mentőt egy emberhez az utcán. Csak feküdt ott a földön, nem tudott felülni, meg beszélni se. Otthagytam vele egy nyugdíjas bácsit, míg jött a mentő.
... hmmmmmmmmmm... miközben ezt írom, bejött a portás, kinyitotta a villanyóraszekrényt, és egyetlen mozdulattal felkapcsolta a villanyt. Kicsit volt csak ciki. Mondtam is neki, lám-lám, ez a különbség a férfi és a női agy között. Ő meg, mert kedves, hogy ne érezzem magam nagyon szőke nőnek, hozzátette, hogy dolgoznak az emeleten, biztos az csapta le.
-------------------------------------------------
The computer's on. But the lights won't work. Umm... Interesting.
At least I'll leave on time and maybe go exercising.
Ooops... as I am writing this, the porter came in, opened the electricity box, and with one simple movement turned the light on. It was a bit embarrassing. So i told him that lo and behold, this is the difference between a man's brain and a woman's brain. He's a nice guy and didn't want me to feel too much like a blond woman, so he said that some workers are upstairs, and probably they did it.
When i was out for lunch i called the ambulance for a man on the street: He was just laying there, couldn't sit up or talk. I left an old man there to stay with him till the ambulance came.
Friday, August 10, 2007
Cigirágó
Megyek reggel a kávém felé a kisközértbe. Mer' ott hetven Forint és finom. Nna. Ja, ez nem az, ez a háztartási bolt. Megyek tovább. Basszus, ez meg a kulcsmásoló. Sebaj. Harmadikra sikerül bemennem a megfelelő ajtón. Anyuka, gyerek.
- Anya, mi ez?
- Cigirágó.
- Vegyünk!
- Jó.
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
És üvölti. Az "A part alatt" dallamára.
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
Majdnem a kávé bánja, úgy röhögök. Végre elmennek. Majd fél perc múlva vissza.
- Kérek még egy ilyen cigirágót!
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
Kééééééééééééééééééééééééész!
Mindennek tetejébe Higi blogján a sapkás sztori...
Szóval ez egy vicces reggel.
- Anya, mi ez?
- Cigirágó.
- Vegyünk!
- Jó.
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
És üvölti. Az "A part alatt" dallamára.
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
Majdnem a kávé bánja, úgy röhögök. Végre elmennek. Majd fél perc múlva vissza.
- Kérek még egy ilyen cigirágót!
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
Kééééééééééééééééééééééééész!
Mindennek tetejébe Higi blogján a sapkás sztori...
Szóval ez egy vicces reggel.
Subscribe to:
Posts (Atom)