1 mondat / 1 sentence

Ma akartam írni néhány dologról, pl. hogy mi a bajom a hússal, de sajna nincs már rá időm, mert vissza kell mennem a kulcsmásolóhoz (sose sikerül elsőre), meg el kell hoznom a GPS-t, vásárolni is szeretnék, és kávét inni, sokat, mert különben nem fogom bírni a ma estét, meg a holnapot, valamint a szombatot, a vasárnapot és a hétfőt, ugyanis fennforgás van, úgyismint Svüesz, meg Sabesz, meg Babszi, meg karaoke és társas, aztán Suzuki és Őrség… nagyjából ennyi.

----------------------------------

I wanted to write about a few things today, for example about what my problem with meat is, but I don’t have time now because I have to go back to the hardware store (they can never duplicate a key right for the fist time), have to pick up the GPS, wanna go shopping and wanna have coffee, a lot, because otherwise I won’t last tonight, and tomorrow and Saturday, Sunday, and Monday; because there’s so much going on, like Shavuot and Shabbos and Barb and karaoke and games night, then Suzuki and a fieldtrip… and such.

Tarhál

Minden mindennel összefügg, bármily furcsa legyen is ez néha. Következő jiddis szavunk ugyanis a Budapest utcáin tarháló punkokról jutott eszembe.
TARHÁL: kéreget. Ez a szó bizony nem csak az alvilágban ismeretes börtönszleng. Gyökere ugyanis a héber tarah (טרח) szó. Jelentése igeként annyit jelent, fáradozni, fáradsággal megszerezni valamit. Főnévként pedig mind jelentésben, mint pedig hangalakra teljes egészében megegyezik a magyar nyelv teher szavával. Érdekes megjegyezni, hogy a magyar nyelv fejlődése illetve változása során a h és az r mássalhangzók helyet cseréltek. Korábban ugyanis a teher szó mint terh’, vagy tereh volt használatos. Manapság nem csak a word szövegszerkesztő húzza alá piros vonallal mindkettőt, hanem valószínűleg valóban viszonylag kevéssé ismert ez a régies alak, illetve annak etimológiája, annak ellenére, hogy több magyar költő, köztük Arany János is használta. Dr. Katona István 1941-ben megjelent hebrológiai tanulmányában (Ó-héber gyökszavak a magyar nyelvben) szintén szó esik róla.

Funny Babies

Uri

Lefordítottam ezt a verset, mert szeretem. Asszem ez az első műfordításom :-).
A zenét Achinoam Nini szerezte, s ő is énekli.

----------------------------

Below you'll find the English translation. The music was written and is sung by Achinoam Nini.

Rachel Bluwstein (September 20, 1890 – April 16, 1931)

Uri

Egy fiam, ha volna, apró gyermek
Fekete, göndör, okos
Fognám a kezét,
Úgy lépegetnénk
A park ösvényein
Kicsi fiú

Urinak hívnám
Fényességem
Rövid név, gyöngéd, tiszta
Fénysugár
Az én fekete fiam
- Uri! - hívnám
Urinak nevezném

Kesergek még, mint Ráhel
Imádkozom, mint Hanna Silóban

Cigaretta ég
két ujja között folyvást
nem túl friss a lég

Várok még

Várok rá

עֲקָרָה

בֵּן לוּ הָיָה לִי! יֶלֶד קָטָן,
שְׁחֹר תַּלְתַּלִים וְנָבוֹן.
לֶאֱחֹז בְּיָדוֹ וְלִפְסֹעַ לְאַט
בִּשְׁבִילֵי הַגָּן.
יֶלֶד.
קָטָן.

אוּרִי אֶקְרָא לוֹ, אוּרִי שֶׁלִּי!
רַךְ וְצָלוּל הוּא הַשֵּׁם הַקָּצָר.
רְסִיס נְהָרָה.
לְיַלְדִּי הַשְּׁחַרְחַר
"אוּרִי!" –
אֶקְרָא!

עוֹד אֶתְמַרְמֵר כְּרָחֵל הָאֵם.
עוֹד אֶתְפַּלֵּל כְּחַנָּה בְּשִׁילֹה.
עוֹד אֲחַכֶּה
לוֹ.

Barren (Uri)

If only I had a son, a little child, bright, with black curls,
To hold his hand and to walk slowly,
Down the paths of the garden,
A child.
A little one.

I would call him Uri, my Uri,
The short name is soft and pure,
A fragment of brightness,
I'll call out to my dark little boy,
"Uri."

I will yet become as bitter as the mother Rachel.
I will still pray like Hannah at Shilo.
I will yet long
For him.

Löncs

Óóó, vívódok itt magammal, leírjam-e ezt vagy se, de úgy tűnik, csak nem bírom ki. Végül is névtelenül megy a dolog, s ezzel most klasszul meg is nyugatom magam.
A következő párbeszédnek voltam tanúja ma reggel a turkálóban, mielőtt megvettem azt a jó kis szoknyát:

- Mit csináltál tegnap?
- A barátnőimmel voltam löncsön.
- Van olyan település, hogy Löncs?

Húúú. Ilyet kitalálni nem lehet. El se hinném, ha nem hallottam volna a saját fülemmel. Nagyon kellett igyekeznem, hogy ne nyerítsek fel hangosan.

---------------

Sorry, there's no translation; it's a joke that only works in Hungarian.

Shallala

Ez egy csodálatos nap!
Biciklivel jöttem dolgozni. Az útvonalkereső programok szerint kb. 8,5 – 10 km a táv, attól függően, hogy merre tekerek. Ha belegondolunk, az oda-vissza cirka egy húszas, s az már jó. Mint Szombathely – Kőszeg. Metróval háztól házig 35-40 perc az út, a sétákat is beleértve. Ma reggel pontosan 30 perc alatt értem ide. Egészséges, olcsó, lehet közben rádiót hallgatni, nézegetni, szóval teljesen jó.
Ezen kívül is csupa jó és érdekes dolog történik. Hja, a tavasz már csak ilyen. Szerelem, napfény, ilyesmi. Legalábbis ilyennek kellene lennie. Persze, ha jobban belegondolok, történnek megrázó események is, de most mégis a jók járnak a fejemben.
Például a múlt héten itt volt két barátom is Izraelből.
Higivel szokás szerint megint megpróbáltuk megváltani a világot. Ez az idő múlásával évről évre egyre jobban sikerül, bár hozzá kell tennem, hogy a világ, mint olyan, a nagy globális univerzum helyett egyre inkább a saját világunkra szűkül. Talán épp ez a titok. Magunkat könnyebb megváltani, mint másokat. Bár ez sem egyszerű, és bizony nem kis lelki és ebből adódóan gyakran fizikai krízisek vezetnek el idáig.
Vasárnap pedig Avrival találkoztam, ittunk egy jó drága kávét, aztán együtt mentünk el az Élet Menetére, ahol további kedves emberekkel találkoztam. Avrival azért volt érdekes és különleges az Élet Menete, mert számára ez valóban az volt. Ugyanis ő itt Budapesten volt gettóban a második világháború idején. Ahogy beszélgettünk, egy teljesen új értelmet kapott az egész.
Sajnos ugyanaznap volt a Critical Mass is, úgyhogy arra nem mentem. Majd a következőre.
Ma még megyek gitározni. Erről csak annyit mondanék, hogy Autumn leaves, My favoutire things, valamint Satin doll.
Annyi a program, hogy csak na. Ma este Woody Allen mozi, holnap este Pintér Béla színház.
A Zsidó Múzeumban Rejtő Jenő anyag.
És úgy néz ki, hogy lesz alkalmam betekinteni egy szinkronstúdió munkájába is. Juhéjj.
És akkor még nem is beszéltem az új MBT szandálomról és a vasárnapi Velencei tavi evezésről.


This is a beautiful day!
I biked to work this morning. According to the different street map sites it is approximately 8.5 – 10 km, depending which way I go. That would be almost 20 km back and forth, which is not a bad exercise at all! It takes me 35-40 minutes on the subway, including the walks to and from the station. Today I was here within 30 minutes. It is healthy, cheap, I can listen to the radio and just look out of my head, in other words I enjoy it very much.
There are a lot of good and interesting things happening lately. Spring is like this. Love, sunshine and such. Or at least it should be like this. At the same time there are of course upsetting things happening as well, but now I have the good ones on my mind.
For example last week 2 good friends of mine visited from Israel.
With Higi we had a many hours long conversation as usual and tried to save the world. As time goes by, we are getting better at this from year to year. Here I have to note that the world keeps narrowing down from the global universe as such to our own little words. This may be the secret of it all. It is easier to redeem ourselves than to save others. Of course this ain’t all that simple either. It takes many spiritual and related physical ups and downs to get there.
On Sunday I met Avri for a cup of coffe and we went together to the March of the living. Marching with him was very special, because for him it was really the March of the Living, as he survived the WW 2 in the Budapest ghetto. As we were talking, the whole thing got a new meaning.
Unfortunately the bikers’ happening called Critical Mass was on the same day so I couldn’t go this year. Last year it was real nice. Next time.
I will have my guitar lesson later on today. Regarding this I would only like to say the following: Autumn leaves, My favourite things, and Satin Doll.
There are so many things to do!
Tonight a Woody Allen movie, tomorrow a good theater, a new exhibition in the Jewish Museum.
And it looks like I will have the opportunity to go and see how a dubbing studio works. Yey for me.
And I still didn’t talk about my new MBT sandals and the kayaking I will go to next Sunday!

Mószer

Ezt a szót azért választottam, mert a minap egy beszélgetés során felfigyeltem rá, hogy valaki rossz helyen, azaz nem a megfelelő értelemben használta. Nem hívtam fel rá a figyelmét akkor és ott, de úgy gondolom, érdemes tisztázni a jelentését.
A magyar nyelvben használatos mószer szó a héber mem-szamech-rés (מסר) gyökből származik. Jelentése: adni, átadni. Tehát a mószer az az ember, aki másokat bemószerol, azaz elárul, megmond, felad, feldob. Érdekes megjegyezni, hogy az orosz nyelvben, ahonnan sok szó került a Kelet-Európában használatos jiddisbe, a muszor, vagy más kiejtés szerint moszer szó rendőrt jelent. Azt pedig nem kell túl sokat magyarázni, hogy mi is a kapcsolat a háború előtti Oroszország rendőrei és a mószerolás között.
A héber nyelvben ez a szó sokkal nemesebb jelentéssel bír; a mai napig is az adáshoz, átadáshoz kötődik. A Misna egyik traktátusa, a Pirké Ávot, ami magyarul Az atyák bölcs mondásai vagy Az atyák tanításai néven ismert, például a következő mondattal kezdődik:
"Mózes átvette a Tant a Szináj hegyén, és átadta azt Józsuénak. Józsué átadta az Öregeknek, ezek meg a prófétáknak. A próféták átadták a Szent Gyülekezet tagjainak." (Atyák 1:1)
A Misna itt a tudomány átadását fejezi ki a mászár szóval. Innen ered a szintén széles körben ismert, bár nem jiddis szó, a mászóret, ami hagyományt jelent; azt a hagyományt, ami egészen Mózestől és a Szináj hegytől gyűrűzik hozzánk.
Érdekességképp teszem hozzá, hogy ugyanebből a gyökből ered a muszár szó is, melynek jelentése tanítás, erkölcs, fegyelem, magaviselet. Ezekre az alapelvekre épül az újkori zsidó filozófia egyik irányzata, a 19. században virágzásnak indult, rabbi Israel Salanter nevéhez kötődő muszár mozgalom.

Cantaloop

Ezt a számot nagyon régóta szeretem, csak sose tudtam, mi ez. De ma reggel végre megtudtam a rádióból.
Az eredetit Herbie Hancock játszotta, Cantaloupe Island címmel. De nekem ez a feldolgozás még jobban tetszik, mint az eredeti.
Íme:



I always liked this song but i never knew what it was. Until this morning i got enlightened by the radio.
The original version was composed and played by Herbie Hancock and it was called Cantaloupe Island. But i like this version even better than the original.

Pesach

A Pészach nem csak ezért jó, mert kivonultunk Egyiptomból (bár ahogy valaki felhívta a figyelmemet a Széder este folyamán, arról is vidám dalokat tudunk énekelni, hogy „a fáraó szolgái voltunk”…)
Hanem azért is, mert az ember legalább egy évben egyszer igazán alaposan kitakarít, miközben persze rengeteget lehet stresszelni, hogy jaj-jaj, kész leszek-e, meg persze lehet versenyezni is, hogy ki csinál többet, és jól meg is lehet betegedni ilyenkor, de ez mondjuk a nem annyira jó rész.
Viszont ilyenkor egy hétig viszonylag kevés szemetet eszünk, és az határozottan pozitív. Szerintem a legjobb kaja a pészachi, legalábbis az olyan helyeken, mint pl. Budapest, ahol nem lelhető fel a közértekben minden elképzelhető dolog pészachi kivitelben. Ilyenkor minden természetesebb, s az klassz.


Pesach is good not only because we came out of Egypt (althought as someone pointed out at the Seder night we can sing wonderful happy songs about how “we were slaves to pharao” as well...)
But also becaues our houses get really really clean at least once a year. The process of cleaning beyond clean gives us all a great opportunity to stress and to see who can do more; and of course to get sick too, but that’s the less good part.
But at this time of year we also have an opportunity to eat less junk than we usually do. And this is definitely a good thing, ain’t it. At least at places like Budapest, where not everything and anything is available in a kosher for Pesach version. Everything is more natural. And i like that.

Nekem nem tetszenek a mostani modern versek / I don't like these modern poems

Tudok ám én is
verset írni
már ha a versírás azt
jelenti, hogy
sorokat
írunk
egymás
alá
véletlenül szavakat, csak
ne rímeljen sose
de szerintem ez nem az
vagyishát
tudomisén akkor mi

---------------------------------------

I can also
write poetry if
poetry means
lines written down
one
under
the
other
miscellaneous words that
must never rhyme
but I don’t think this is it
or rather
what do I know what is then

Még nem / Not yet

Nem tavasz ez még
De tél sincs már egészen.
Azért most már jó.













This is not the spring
Yet but the winter's over.
And it feels so good.

Néni / Lady

Az előbb elesett egy néni itt az ablak előtt. Ettől most sírnom kell.
Persze kirohantam; többen is odajöttek, egy férfi felsegítette. És a néni mosolygott. Mosolygott! Na jó, akkor én se bőgök talán.
Egyébként meg olyanokon gondolkoztam ma, hogy milyen fura az, hogy hogyan alakulnak és formálódnak (vagy épp deformálódnak) az emberi viszonyok.
Meg arra is gondoltam, hogy milyen kár, hogy mostanában nincs Pa-Dö-Dö. Úgy szerettem őket gimis koromban. Nagyon sok mosolyt csaltak ők nagyon sok ember arcára.
Olyan jó lenne valami jót csinálni.

------------------------

An old lady just fell on the street in front of my window. This makes me want to cry.
Naturally I ran out; some people stopped, a man helped her stand up. The lady smiled.
She smiled! Okay then, maybe I won’t cry either.
Earlier today I was thinking how interesting it is how the relationships between people change and form (or deform).
And that I miss Pa-Dö-Dő. These two special ladies used to be a Hungarian group I liked when I was in high school. They made so many people smile.
It would be so good to do something good.

Békejel / Peace symbol

Ez itt a gyönyörű Hősök tere fáklyákkal kivilágítva.

This is the beautiful Heroes' square lit by torches.




Egyébként meg unalmas volt az egész. Nem bánom, hogy elmentünk, mert ez is olyan dolog, amire el kell menni. De micsoda üres duma már az, hogy ne legyen több háború, meg ne legyenek katonaság, meg ilyesmi. Már hogyne lenne. Mindig volt, van és lesz háború, s ezért katonák is. Ez is része ennek az életnek ezen a Föld nevű bolygón. Persze, jobb lenne, ha nem lenne, de az, hogy mi fáklyákat gyújtunk a Hősök terén, az sajnos pont nem érdekli azokat, akik háborúznak. Hiszen nekik épp háborúznivalójuk van.
Azt kellene megérteni végre, hogy a változás belül kezdődik. Velem, veled. Otthon. Hogy köszönök a szomszédnak, hogy szelektálom a szemetet, hogy nem lökdösődök a metrón, hogy nem vagyok bunkó az eladónővel. És még annyi más teendő lenne itt, mielőtt elkezdhetem osztani másnak az észt, hogy ne háborúzzon.
---------------------------
To tell the truth it was pretty boring. I don’t mind that we went, because this is the kind of event where you just gotta be there. But how silly it is to talk about how there should be no war anymore, no soldiers and such. How can there be no more war? There always was, is and will be war, and therefore the same goes for the soldiers. This is just part of the game, part of life on this planet called Earth. Yeah, it would be better it there was no war. But the people who make the war don’t really care about the fact that we light torches on Heroes’ square. They are too busy with their war.
We should understand that the change will come from inside. It starts with me and you. At home. When I say hello to the neighbor, when I recycle, when I don’t push people over on the subway, when I am nice to the lady at the store. And there’s so much more to do before I can start telling people what to do and what not to do.




Ezek pedig a gyönyörű fáklyalángok.

And these are the beautiful flames of our torches.

Start walking

2009 Március 22. 18:00 Budapest, Hősök tere

A barhesz, a macesz, meg a hamec

E három szó valamelyike (vagy éppen mindegyike) minden bizonnyal ismerős mindazok számára, akiknek a leghalványabb fogalmuk is van a zsidóságról. Ezért most nem szentelek nekik külön-külön fejezetet, de mivel a három hasonló hangzású, de nagyon is eltérő jelentésű fogalom összefügg, és a Peszach is közeleg, érdemes megismerkedni a jelentésükkel.

BARHESZ: Fonott kalács, a „halla” néven is ismert kenyér, mely a bor mellett a sabeszi és ünnepi asztal elmaradhatatlan kelléke. Hiszen a szombati vagy ünnepi kiddus után (amely a borra mondott áldás) kezet mosunk, és felvágjuk az illatos barheszt. Szokás a felvágott darabokat sóba mártani. Rosh Hashanakor (újév) mézet használunk, hogy édes legyen a következő esztendő. A barhesz formája és íze az alkalom illetve a helyi szokások függvényében változhat. Van, aki az édeset, mások a sósat részesítik előnyben. Szombaton általában hosszúkás, ünnepnapokon pedig kerek barchesz kerül az asztalra. Pontosabban kettő. Ez arra emlékeztet minket, hogy a negyven éves pusztai vándorlás idején, melynek során az Örökké-való mennyei eledellel, azaz mannával táplálta a megfáradt népet, pénteken dupla adag manna hullt, hogy szombat napján ne kelljen gyűjtögetni, s így a zsidók megtarthassák a sabeszt.
Annyi biztos, hogy a barhesz szó a héber bét-rés-chaf (ב.ר.כ.) gyökből származik, melynek jelentése áldás. Ez utalhat az egyik legalapvetőbb, leggyakoribb, és talán legismertebb zsidó áldásra, amit a kenyérre mondunk. Ezen kívül már a kezdetek kezdetén, Mózes első könyvében (2. fejezet. 3. vers) is leszögezi a Tóra, hogy „… megáldotta I-sten a hetedik napot…”. Egy másik magyarázat szerint Salamon királytól tanuljuk (Példabeszédek 10:22), hogy „Az Örökké-való áldása gazdagít meg”. Hiszen szombaton nem dolgozunk, ezen a napon I-sten áldása tart fenn minket. Több helyen is előfordul tehát az áldás szó a szombattal kapcsolatban.

MACESZ: Kizárólag lisztből és vízből álló kovásztalan kenyér, magyarul pászka, vagy ritkábban szóhasználatban laska. A héber mácá (מצה) szó többes számú alakja (מצות). Ez az a kenyér, amelyet Izrael fiai nagy hirtelenjében magukkal vittek táplálékul az egyiptomi kivonulás idején, hiszen nem volt idejük arra, hogy kelt kenyeret süssenek az útra. Mi magunk is tapasztalhatjuk, hogy az Örökké-való csodái gyakran egyik pillanatról a másikra történnek; nem volt ez másképp őseink esetében sem. Ennek emlékére Peszachkor, azaz az egyiptomi kivonulás ünnepén 8 napon át maceszt eszünk. Ilyenkor tilos minden egyéb kovászos élelmiszer fogyasztása is.
Az idő rövidsége nagyon lényeges a macesz készítésénél. Pontosan 18 perc szükséges ugyanis ahhoz, hogy liszt és víz elegyéből a különféle kölcsönhatások eredményeképpen kovász keletkezzen. Ennek megfelelően a peszachkor fogyasztott macesz gyártási folyamata nem haladhatja meg a 18 percet az alapanyagok összekeverésének pillanatától egészen addig, míg a kész macesz kikerül a sütőből. Ez ma már nem probléma, hiszen gépesített macesz üzemek működnek szerte a világon. Egyes helyeken szokás azonban, hogy a Peszach előtti napon a közösség tagjai maguk is sütnek maceszt. Ezt micve-macesznek hívják.

HAMEC (חמץ): Kovász. A Peszach előtti időszakban ez a szó a zsidó háziasszonyok rémálma. Az ünnep idején ugyanis a hamec fogyasztása mindenféle formában tilos, sőt, még annak birtoklása is. Éppen ezért szokás Peszach előtt jelképesen eladni minden tulajdonunkban lévő hamecot egy nem zsidónak. Ilyenkor jön el a más kultúrákban sem ismeretlen „tavaszi nagytakarítás” ideje, amikor is az ember nem csak a lakását, a külső, fizikai környezetét tisztítja meg minden kovásztól, hanem mindeközben átgondolhatja, hogy mindez a kóserolás hogyan is hat „belül”. Ez tehát lelki értelemben is a megtisztulás, megújulás időszaka.

Boldog és kóser Peszachot kívánok mindenkinek!