Wednesday, March 25, 2009

Még nem / Not yet

Nem tavasz ez még
De tél sincs már egészen.
Azért most már jó.













This is not the spring
Yet but the winter's over.
And it feels so good.

Tuesday, March 24, 2009

Néni / Lady

Az előbb elesett egy néni itt az ablak előtt. Ettől most sírnom kell.
Persze kirohantam; többen is odajöttek, egy férfi felsegítette. És a néni mosolygott. Mosolygott! Na jó, akkor én se bőgök talán.
Egyébként meg olyanokon gondolkoztam ma, hogy milyen fura az, hogy hogyan alakulnak és formálódnak (vagy épp deformálódnak) az emberi viszonyok.
Meg arra is gondoltam, hogy milyen kár, hogy mostanában nincs Pa-Dö-Dö. Úgy szerettem őket gimis koromban. Nagyon sok mosolyt csaltak ők nagyon sok ember arcára.
Olyan jó lenne valami jót csinálni.

------------------------

An old lady just fell on the street in front of my window. This makes me want to cry.
Naturally I ran out; some people stopped, a man helped her stand up. The lady smiled.
She smiled! Okay then, maybe I won’t cry either.
Earlier today I was thinking how interesting it is how the relationships between people change and form (or deform).
And that I miss Pa-Dö-Dő. These two special ladies used to be a Hungarian group I liked when I was in high school. They made so many people smile.
It would be so good to do something good.

Sunday, March 22, 2009

Békejel / Peace symbol




Ez itt a gyönyörű Hősök tere fáklyákkal kivilágítva.

This is the beautiful Heroes' square lit by torches.




Egyébként meg unalmas volt az egész. Nem bánom, hogy elmentünk, mert ez is olyan dolog, amire el kell menni. De micsoda üres duma már az, hogy ne legyen több háború, meg ne legyenek katonaság, meg ilyesmi. Már hogyne lenne. Mindig volt, van és lesz háború, s ezért katonák is. Ez is része ennek az életnek ezen a Föld nevű bolygón. Persze, jobb lenne, ha nem lenne, de az, hogy mi fáklyákat gyújtunk a Hősök terén, az sajnos pont nem érdekli azokat, akik háborúznak. Hiszen nekik épp háborúznivalójuk van.
Azt kellene megérteni végre, hogy a változás belül kezdődik. Velem, veled. Otthon. Hogy köszönök a szomszédnak, hogy szelektálom a szemetet, hogy nem lökdösődök a metrón, hogy nem vagyok bunkó az eladónővel. És még annyi más teendő lenne itt, mielőtt elkezdhetem osztani másnak az észt, hogy ne háborúzzon.
---------------------------
To tell the truth it was pretty boring. I don’t mind that we went, because this is the kind of event where you just gotta be there. But how silly it is to talk about how there should be no war anymore, no soldiers and such. How can there be no more war? There always was, is and will be war, and therefore the same goes for the soldiers. This is just part of the game, part of life on this planet called Earth. Yeah, it would be better it there was no war. But the people who make the war don’t really care about the fact that we light torches on Heroes’ square. They are too busy with their war.
We should understand that the change will come from inside. It starts with me and you. At home. When I say hello to the neighbor, when I recycle, when I don’t push people over on the subway, when I am nice to the lady at the store. And there’s so much more to do before I can start telling people what to do and what not to do.




Ezek pedig a gyönyörű fáklyalángok.

And these are the beautiful flames of our torches.

Saturday, March 21, 2009

Start walking

2009 Március 22. 18:00 Budapest, Hősök tere

Friday, March 20, 2009

A barhesz, a macesz, meg a hamec

E három szó valamelyike (vagy éppen mindegyike) minden bizonnyal ismerős mindazok számára, akiknek a leghalványabb fogalmuk is van a zsidóságról. Ezért most nem szentelek nekik külön-külön fejezetet, de mivel a három hasonló hangzású, de nagyon is eltérő jelentésű fogalom összefügg, és a Peszach is közeleg, érdemes megismerkedni a jelentésükkel.

BARHESZ: Fonott kalács, a „halla” néven is ismert kenyér, mely a bor mellett a sabeszi és ünnepi asztal elmaradhatatlan kelléke. Hiszen a szombati vagy ünnepi kiddus után (amely a borra mondott áldás) kezet mosunk, és felvágjuk az illatos barheszt. Szokás a felvágott darabokat sóba mártani. Rosh Hashanakor (újév) mézet használunk, hogy édes legyen a következő esztendő. A barhesz formája és íze az alkalom illetve a helyi szokások függvényében változhat. Van, aki az édeset, mások a sósat részesítik előnyben. Szombaton általában hosszúkás, ünnepnapokon pedig kerek barchesz kerül az asztalra. Pontosabban kettő. Ez arra emlékeztet minket, hogy a negyven éves pusztai vándorlás idején, melynek során az Örökké-való mennyei eledellel, azaz mannával táplálta a megfáradt népet, pénteken dupla adag manna hullt, hogy szombat napján ne kelljen gyűjtögetni, s így a zsidók megtarthassák a sabeszt.
Annyi biztos, hogy a barhesz szó a héber bét-rés-chaf (ב.ר.כ.) gyökből származik, melynek jelentése áldás. Ez utalhat az egyik legalapvetőbb, leggyakoribb, és talán legismertebb zsidó áldásra, amit a kenyérre mondunk. Ezen kívül már a kezdetek kezdetén, Mózes első könyvében (2. fejezet. 3. vers) is leszögezi a Tóra, hogy „… megáldotta I-sten a hetedik napot…”. Egy másik magyarázat szerint Salamon királytól tanuljuk (Példabeszédek 10:22), hogy „Az Örökké-való áldása gazdagít meg”. Hiszen szombaton nem dolgozunk, ezen a napon I-sten áldása tart fenn minket. Több helyen is előfordul tehát az áldás szó a szombattal kapcsolatban.

MACESZ: Kizárólag lisztből és vízből álló kovásztalan kenyér, magyarul pászka, vagy ritkábban szóhasználatban laska. A héber mácá (מצה) szó többes számú alakja (מצות). Ez az a kenyér, amelyet Izrael fiai nagy hirtelenjében magukkal vittek táplálékul az egyiptomi kivonulás idején, hiszen nem volt idejük arra, hogy kelt kenyeret süssenek az útra. Mi magunk is tapasztalhatjuk, hogy az Örökké-való csodái gyakran egyik pillanatról a másikra történnek; nem volt ez másképp őseink esetében sem. Ennek emlékére Peszachkor, azaz az egyiptomi kivonulás ünnepén 8 napon át maceszt eszünk. Ilyenkor tilos minden egyéb kovászos élelmiszer fogyasztása is.
Az idő rövidsége nagyon lényeges a macesz készítésénél. Pontosan 18 perc szükséges ugyanis ahhoz, hogy liszt és víz elegyéből a különféle kölcsönhatások eredményeképpen kovász keletkezzen. Ennek megfelelően a peszachkor fogyasztott macesz gyártási folyamata nem haladhatja meg a 18 percet az alapanyagok összekeverésének pillanatától egészen addig, míg a kész macesz kikerül a sütőből. Ez ma már nem probléma, hiszen gépesített macesz üzemek működnek szerte a világon. Egyes helyeken szokás azonban, hogy a Peszach előtti napon a közösség tagjai maguk is sütnek maceszt. Ezt micve-macesznek hívják.

HAMEC (חמץ): Kovász. A Peszach előtti időszakban ez a szó a zsidó háziasszonyok rémálma. Az ünnep idején ugyanis a hamec fogyasztása mindenféle formában tilos, sőt, még annak birtoklása is. Éppen ezért szokás Peszach előtt jelképesen eladni minden tulajdonunkban lévő hamecot egy nem zsidónak. Ilyenkor jön el a más kultúrákban sem ismeretlen „tavaszi nagytakarítás” ideje, amikor is az ember nem csak a lakását, a külső, fizikai környezetét tisztítja meg minden kovásztól, hanem mindeközben átgondolhatja, hogy mindez a kóserolás hogyan is hat „belül”. Ez tehát lelki értelemben is a megtisztulás, megújulás időszaka.

Boldog és kóser Peszachot kívánok mindenkinek!

Thursday, March 19, 2009

Etymologica

Új sorozatot kezdek Etymologica címszó alatt. Jobban mondva már el is kezdtem a Szombati Napló hasábjain, és majd ha már jó sok lesz, kiadok belőle egy könyvet. Bátorkodom ide is feltenni néhány szösszenetet, hátha nem lopják el.
A dolog lényege az, hogy a magyar nyelvbe beépült zsidó szavakat elemzem.
Hivatalosan szólva:
Célom olyan zsidó szavak rövid bemutatása, amelyek héber vagy jiddis eredetük ellenére beépültek a magyar köznyelvbe. Ezek egy része oly széles körben elterjedt, hogy a mai magyarság már nem is feltétlenül ismeri a szó etimológiáját, mások pedig inkább zsidó körökben használatosak.


I am starting a new topic here under the label “Etymoligica”.
I am going to write about the etymology of Jewish words that became part of the Hungarian language. Some of them are even in the dictionary. There words that originate from the Hebrew or Yiddish language are used daily by thousands of native Hungarian speakers. Some of these words are used mostly by Jews, but many of them are really a part of the language by now. Since many people may not be familiar with the root and the exact meaning of these words I will try to explain them.
I am not going to translate these writings into English since I don’t think it makes much sense, given that we are talking about Hungarian etymology. However, if anyone would like to know the meaning of a certain word mentioned in the subject line, please contact me and I will translate the article.

Friday, March 13, 2009

Békesség / Serenity

I-stenem, adj lelki békét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,
bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.


G-d grant me the serenity to accept the things I cannot change,
the courage to change the things I can, and
the wisdom to know the difference.

Thursday, February 26, 2009

Mr. Peres speaks the truth

Ezt a beszédet néhány hete mondta el Peres Davosban, a Világgazdasági Fórumon.
Néhol kicsit nehezen érthető az angolja, de nagyon jókat mond, és főleg nagyon igazat. Mindenképp érdemes megnézni.

This speach was given by Mr. Peres a few weeks ago in Davos, in the World Economic forum. I think it is a very good and true speach, it's worth spending 10 minutes on.

Tuesday, February 24, 2009

Winter pix

Már jó rég fel akartam tenni ezeket a fotókat! Íme, ami késik, nem múlik. (Természetesen telefon fotók.)

Meant to upload these pictures forever. Better late than never. (Naturally phone pictures.)






Víztükör által homályosan.

Watching my own reflection.
















Meg is nézné magát benne.


Mirror tree.














A kezem majd' lefagyott!


My hand almost froze!











Body Building Champion.














Ez akár Norvégiában is készülhetett volna, nem? Pedig Bakonybél.


This pic could've been made in Norway, no? Hungary can be just as beautiful.




A denevéres barlangból előbújt a művészi érzékem.


The cave of the bats made me quite artistic.

Wednesday, January 21, 2009

Yes we can



Yes we can to justice and equality.

Yes we can to opportunity and prosperity.

Yes we can heal this nation.

Yes we can repair this world.

Yes we can.

Three words that will ring from coast to coast; from sea to shining sea:

Yes. We. Can.

Thursday, January 15, 2009

Hegedűs a hetedikben / Fiddler in the seventh

Megígértem, megírom. Hátha ezzel is csökkenthető az általános levertség ebben a sötét, hideg, nyálkás időben. Mert mindenhol van ám mit szeretni. Még itt a hetedik kerületben is. Büdös, koszos, zsúfolt, kutyagumis. Az. De akkor is.
A Nagymamámnál a nagyszobában volt a falon egy régi kép. Rajta egy cigány fiú, hóna alatt hegedűvel, a háttérben valami domboldal, talán falu is. Gyerekkoromban sokat nézegettem ezt a képet, hozzáképzeltem mindenféléket, nagyon szerettem a hangulatát.
Tegnap reggel megyek a Kertész utcában. Van ott egy régi hegedűkészítő és javító műhely. Ahogy közelebb érek, látom ám, hogy ott toporog előtte egy kopaszodó, ötvenes cigány férfi, hosszú kabátban, hóna alatt hegedűvel.
- E’ nem nyit ki máma? – kérdezi tőlem.
De nincs kiírva, én sem tudom. Csak megyek tovább, és mosolygok, mert tudom, hogy ő volt az a vézna fiú a képről, csak közben eltelt néhány év.

-----------------------

I promised so here it comes. Maybe it will help reduce the general depression in this dark, cold, wet weather. Because surely there is something to like at every place. Even here in the 7th district of Budapest. It’s stinky, dirty, full of dog crap. True. But still.
My Grandmother had an old painting on the wall. A gipsy boy, with a fiddle under his arm, some hill in the background, maybe even a village. As a kid I used to gaze at this picture a lot, imagined all kinds of stories to it, I liked the mood of it.
Yesterday morning I was walking down the street. There’s a fiddle maker workshop not far from my house. As I get closer, I see standing there a balding gipsy man in his fifties, wearing a long coat, with a fiddle under his arm.
- Not open today, this one? – he asks.
But I don’t know either. I just keep on walking, and smile, because I know he’s that skinny boy from that old picture, just a few years went by since then.

Wednesday, January 14, 2009

Tuesday, January 13, 2009

Erről nem írok / No word about this

A múltkori feldúlt bejegyzést végül nem folytattam.
Arról akartam volna értekezni, hogy mennyire eltorzult az a világ, ahol egy állandó terrorfenyegetettségnek kitett állam nem védheti meg a polgárait, mert mindenki rögtön a nyakának ugrik (hogy merészelnek az izraeliek nem önként és dalolva felrobbanni a buszokon, vagy a tengerbe ugrani, mint a régi szép időkben, vagy legalábbis jól otthagyni mindent, amit az egykor sivatagos senkiföldjéből felépítettek a két kezükkel?!). Ahol a TV bemondja, hogy az izraeli-palesztin konfliktus kezdete óta a térségben nemzetközi tudósító nem járt, hiszen a helyi rendfenntartó erők nem engedik be őket (értsd: nem volt ott se a CNN, se a BBC, se a Reuters, egyáltalán, semelyik sem!!!), ennek ellenére olyan jól értesültek, hogy az csak na, és ennek megfelelően a csapból is mindenféle hazug, megbuherált hírek és felvételek folynak.
Erről ma már nem írok, mert ma voltam egy pro-Izrael demonstráción, és az mára elég.
Meg azt sem feszegetem ma már, hogy minek kell Tolsztoj, Csajkovszki, meg Kaszparov renoméját teljesen tönkretenni azzal, hogy vodka, korrupció, meg nyista gáz Európának.
A következő bejegyzésben inkább elmesélem, hogy miért szeretem a hetedik kerületet.

---------------------------------

Last time i left a post in kind of half, saying I’d come back to it.
I wanted to write about how twisted the world is, where a country that is constantly abused by terror attacks may not protect its citizens because others might get upset (how dare Israelis don’t want to blow up on public buses, or else go into the sea as they did in the good ol’ days, or at least leave everything they had build up with their bare hands on a land that was barren and deserted for hundreds of years?!). Where the TV says that since beginning of the Israeli-Palestinian conflict there was not a single person from the international media present in the area, simply because the local forces don’t let them in (this means no CNN, no BBC, no Reuters, nobody!!!), but despite this fact they are all so very well informed and they feel a constant need to shower the entire universe with false, forged news and videos.
I am not going to write about this today, because this afternoon I went to a pro-Israel rally and that should be enough for one day.
Neither am I going to go into the question why the image of Tolstoy, Tchaikovsky and Kasparov must be stained by alcoholism, corruption and shutting off the gas supplies of Europe.
Instead, in the next post I am going to tell you why I like the 7th district of Budapest.

Monday, January 12, 2009

Wednesday, January 07, 2009

Épp ideje! / About time!

A fránya politika, az. Az a buta háború. Meg az agymosás. Meg a hazug propaganda is. Mind-mind olyan dolgok, amikről sose akartam írni.
De hát ez van. Ettől még persze nem kell szeretni. Mindenesetre mélységesen felháborít a média hamissága.
Szerintem épp ideje, hogy Izrael 8 év tűrés után megelégelte, hogy arab terrorcsoportok az egész világ hallgatólagos beleegyezésével (jobb esetben), vagy egyenesen a támogatásával (rosszabb időkben) folyamatosan gyilkoljon Izraelben (és persze mindenütt máshol is, legyen az Európa vagy az USA).
Most el kell indulnom, de erről holnap még írok.

--------------------

I started this post last week saying that i don’t really feel like talking too much about politics, outrageous brainwashing, war, and things like this. But in fact they do upset me.
So I think it’s about time for Israel to say “Enough!” to the nonstop attacks of Arabs, under the agreement of almost the entire universe.
I had to go then and I said I’d continue. But there’s nothing new to say.