Ülök a villamoson, meglepően reggeli órán. Olvasom a könyvemet. A szemem sarkából azért látom, hogy az egyik megállóban felszáll valaki, és leül velem átellenben. Felnézek; átlagos, őszülő, ötvenes, pulcsis-szakállas férfi, szemmel láthatóan tipikus zsidó fejjel. Hasonlít az egyik ismerősömre, gondolom. S azzal olvasok tovább. Az ajtó csipog, ahogy ezeken az új kombinókon szokta. De mielőtt becsapódik, felugrik még valaki. A szemem a könyvön, így megint csak a perifériás látásomba lép be a bakancs, fölötte fekete nadrággal. Afölött meg fekete bomberdzseki, narancssárga béléssel. Na, mi jut erről az eszünkbe? A srác lehuppan az ismerősömre hasonlító úriemberrel szembe. Meglepődöm, hogy miért pont oda, a mózesképűhöz, és kíváncsian várom a fejleményeket. De semmi. A srác nyugodtan lehúzza a dzseki cipzárját. Alatta konszoli ing. Nagy a keze. Munkáskéz. Az a fajta, ami fürdés után is kicsit gyászkeretes. Érdekes az arca. Olyan nagyon éles valahogy, és mégis annyira naív. Nyilván nemrég kelt fel. Kese haja vizes fésűvel hátrasimítva. Most borotválkozott. Biztos pengével, nem villannyal, gondolom, mert nagyon sima és kicsit piros az arca. Talán ma megy először dolgozni valahova. Vagy állásinterjúra. Proli. Ez a szó jut eszembe, pedig nem szeretem. Van valami negatív zöngéje. Mint annak, hogy zsidó. Ezért mondják, hogy izraelita. Mintha az nem ugyanazt jelentené. A proli helyett mit lehet mondani? Proletár? Nem, azok meg a világ proletárjai, akik egyesüljenek. Ahogy merengek, nézem, egyszer csak valami fehéret látok az arcán. Mi ez, allergia? Kiütés? Bekrémezte? Nem! Borotvahab! Egy kis pamacs a bal füle alatt, egy másik az orra melletti gödörben.
Ennek a történetnek nincs csattanója. Csak ezért írtam le, mert megfogott.
Tuesday, October 28, 2008
Monday, October 13, 2008
Őszi bogyó / Autumn berries
Telefonnal nem is rossz... Tegnap, a Pilisben. Aki még nem volt ott, azonnal induljon. Úgyis itt a Szükesz. Elő a sátrakat! Eljött a kivonulás ideje. Ki a házainkból, ki a megszokásból, a rossz gondolatokból. Itt az idő, hogy örvendjünk. Hogy önmagunk legyünk.
Not bad with a phone... Yesterday, in the Pilis mountains. Anyone who hasn't been there yet should get going now. Anyway it's Succos. Time to get out. Out of our houses, out of the daily routine, out of those bad habits, out of those bad thoughts. Time to rejoyce. To be ourselves.
Reggeli csoda.
Morning wonder.
"... hallgatva jár, mint erdős partok
közt délidőn jár a nyári víz s
csillogó gondot ringat magában arról,
hogy sohasem telünk el a csókkal és
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó." (Radnóti Miklós)
If anyone knows what these red berries are called pls contact me. Thanx.
Pálos kolostor romja a Pilisben. 1703-ban "Hutás" András, az üveges remete lakott itt.
The ruins of a monastery in the mountains. In 1703 a hermit called Andrew made glass here.
Gomba Mama, Gomba Papa, és a gombabák.
Mushroom Mom, Mushroom Dad, and the Mushroom babies.
Not bad with a phone... Yesterday, in the Pilis mountains. Anyone who hasn't been there yet should get going now. Anyway it's Succos. Time to get out. Out of our houses, out of the daily routine, out of those bad habits, out of those bad thoughts. Time to rejoyce. To be ourselves.
Reggeli csoda.
Morning wonder.
"... hallgatva jár, mint erdős partokközt délidőn jár a nyári víz s
csillogó gondot ringat magában arról,
hogy sohasem telünk el a csókkal és
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó." (Radnóti Miklós)
If anyone knows what these red berries are called pls contact me. Thanx.
Pálos kolostor romja a Pilisben. 1703-ban "Hutás" András, az üveges remete lakott itt.
The ruins of a monastery in the mountains. In 1703 a hermit called Andrew made glass here.
Gomba Mama, Gomba Papa, és a gombabák.
Mushroom Mom, Mushroom Dad, and the Mushroom babies.
Tuesday, October 07, 2008
Photo-blog
Most pedig fotókkal illusztrálva elregélem, miféle kalandjaim voltak abban az időszakban, amikor olyan sokáig nem írtam. Az összes fotó a telefonommal készült.
Now i'm gonna share some photos of what i've been up to during the past few weeks when i kinda neglected my blog. All pictures were made with my phone.
Először is jöttek a római csapatok... ez volt a Savaria Karnevál Szombathelyen, amit az idén először sikerült látnom, és nagyon klassz volt, a tömegtől eltekintve.
First came the Roman troops... this was at the so called Savaria Carneval in Szombathely. I saw this for the first time this year and it was really nice.
Ezután, kihasználva az egyik utolsó napos hétvégét az idén, megmártóztam a nagy folyóban Dunakeszinél. Nem, a bőröm azóta sem jött le darabokban.
Then i thought i would take advantage of one of the last sunny weekends this year, so i went to Dunakeszi where i swam in the Danube. And even my skin is still fine.
Aztán tekertem egy jót egy távoli nagybátyám által gyártott fekvőbicajon, aminek én vagyok a tesztalanya,és enyém lesz az első prototípus is.
The next project was riding this really cool recumbent bike. The bike was hand made by one of my distant uncles. I volunteered to be the test person.
A bicajt már nem csak tekerni tudom, hanem felemelni is, hála Tomi technikájának. Critical Mass.
I can not only ride bikes, i can lift them up as well; thanks to my friend Tomi, who taugth me how to do it. Critical Mass, Budapest.
Sárkányt eregetni is voltunk, csak éppen nem volt szél. Ez épp csak addig szegte kedvünket, míg meg nem pillantottuk ezt a kis ma (illetve aznap) született bárányt.
One bright day we went to fly kite, but there was no wind. But guess what. We saw this really cute sheep that was born on that very day!
Ettől roppant mód kedvet kaptam egy kis pingáláshoz. Iziben ki is festettem a konyhám egyik falát narancssárgára. Jó lesz az a télen, amikor úgyis minden olyan szürke.
I decided to paint one of my kitchen walls orange. Ain't it beautiful? It will do me good on those gray winter days.
Mert az eső meg közben elkezdett esni ezen a gyönyörű Budapesten.
Because in the meantime it started raining in this wonderful city, Budapest.
Ahol hálót fon a virágra a pók.
Where spiders make webs around flowers.
És ahol konnektorok nőnek az utcán.
And there are sockets on the street.
Az emberek pedig bambulnak a metrón.
And the people feel so down when they are in the subway.
Now i'm gonna share some photos of what i've been up to during the past few weeks when i kinda neglected my blog. All pictures were made with my phone.
Először is jöttek a római csapatok... ez volt a Savaria Karnevál Szombathelyen, amit az idén először sikerült látnom, és nagyon klassz volt, a tömegtől eltekintve.
First came the Roman troops... this was at the so called Savaria Carneval in Szombathely. I saw this for the first time this year and it was really nice.
Ezután, kihasználva az egyik utolsó napos hétvégét az idén, megmártóztam a nagy folyóban Dunakeszinél. Nem, a bőröm azóta sem jött le darabokban.Then i thought i would take advantage of one of the last sunny weekends this year, so i went to Dunakeszi where i swam in the Danube. And even my skin is still fine.
Aztán tekertem egy jót egy távoli nagybátyám által gyártott fekvőbicajon, aminek én vagyok a tesztalanya,és enyém lesz az első prototípus is.The next project was riding this really cool recumbent bike. The bike was hand made by one of my distant uncles. I volunteered to be the test person.
A bicajt már nem csak tekerni tudom, hanem felemelni is, hála Tomi technikájának. Critical Mass.
I can not only ride bikes, i can lift them up as well; thanks to my friend Tomi, who taugth me how to do it. Critical Mass, Budapest.
Sárkányt eregetni is voltunk, csak éppen nem volt szél. Ez épp csak addig szegte kedvünket, míg meg nem pillantottuk ezt a kis ma (illetve aznap) született bárányt.One bright day we went to fly kite, but there was no wind. But guess what. We saw this really cute sheep that was born on that very day!
Ettől roppant mód kedvet kaptam egy kis pingáláshoz. Iziben ki is festettem a konyhám egyik falát narancssárgára. Jó lesz az a télen, amikor úgyis minden olyan szürke.
I decided to paint one of my kitchen walls orange. Ain't it beautiful? It will do me good on those gray winter days.
Mert az eső meg közben elkezdett esni ezen a gyönyörű Budapesten.
Because in the meantime it started raining in this wonderful city, Budapest.
Ahol hálót fon a virágra a pók.
Where spiders make webs around flowers.
És ahol konnektorok nőnek az utcán.
And there are sockets on the street.
Az emberek pedig bambulnak a metrón.
And the people feel so down when they are in the subway.
Friday, October 03, 2008
Monday, September 29, 2008
Rosh Hashana szótár / dictionary
sófár = shofar
barhesz = challa
gránátalma = pomegranat
méz = honey
hal = fish
répa = carrots
zsini = shul
vajon mit felejtek ki? = what am i forgetting?
Boldog és áldott új évet kívánok minden kedves rokonomnak, barátomnak és üzletfelemnek!
=
Wishing a happy and blessed new year to all my dear friends and relations!
Thursday, September 04, 2008
Még nyílnak / Autumn again
Érdekes, hogy az ember mindig mást akar, mint ami van. Vagyis nem egészen mindig, csak majdnem mindig, de most épp arról beszélek, amikor igen.
Szóval az van, ugye, hogy amikor tél van, akkor mindenki didereg, és bebújik a kabát alá és morcos, és várja a májust, amikor majd jaj de jó lesz, süt a Nap, nem kell pulcsi, lehet szandálban járni meg fagyizni, és jó sokat lenni kint a szabadban. S aztán nyáron meg jön az, hogy hú, de nagyon meleg van, eshetne már az eső (persze ha esik, akkor a B verzió szerint az a szöveg jön, hogy „na most már ne essen többet, végül is nyár van, nem?”); és így szeptember elején, amikor az aranyos kis nebulók elindulnak az iskolába, már alig várja az ember a teázást a jó kis téli estéken, amikor lehet nézni a hóesést, és fel lehet venni végre a zárt cipőt, amiből nem esik ki a lúdtalpbetét.
Már akinek kell, ugye. Ez főleg azokra vonatkozik, akiknek nincs MBT cipőjük, mint nekem. Bizony. Megvettem. Majdnem fél áron, outletben. De még így is sok-sok pénzért.
Aztán mi is van még? Lezárult a gáz ügy. Volt néhány kemény meccsem a telefonos kisasszonyokkal (hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen rossz volt, amikor én voltam telefonos kisasszony, és a telefonálók úgy beszéltek velem, mint én most velük… pedig komolyan mondom, hogy ez nem bosszú, csak az osztályharcos eszmék); és végül megegyeztünk egy részletfizetéses megoldásban.
Tanulom a Take Five-ot, jó nehéz, és hülye a szövege, ezért Maryvel úgy döntöttünk, a bárzenekar instrumentális repertoárjának része lesz.
A gépírásban már az Y-nál tartok, és ezidáig még csak egyszer akartam ököllel szétverni a billentyűzetet. De aztán inkább ettem egy csokit.
Volt közben Savaria karnevál is, amit az idén először sikerült látnom, és nagyon klassz volt, majd talán teszek fel fotót.
Annyi minden történik ám, csak mindig elfelejtem megírni. De majd igyexem.
-------------------------------------------
It’s interesting, how people always want something else, something other than they have got. Okay, not always, only almost always, but right now I’m talking about the times when it is so.
In the winter people are hiding under their coats, waiting for the summer to finally arrive, ‘cause then it will be oh-so-good to get out without a sweater, the Sun will shine and we can eat ice cream and walk around in our sandals. And then in the summer people say: it’s too hot, why isn’t it raining a bit (and when it rains they go “this rain should stop already, it’s the middle of the summer after all”). When September comes around and all the cute little kiddies make their way to school, we already think about those nice and warm winter nights, sipping a nice cup of tea, watching the snow, wearing our winter shoes with arch supporters.
Those who need arch supporters. Those who don’t have MBT shoes like I do. Oh yeah. I finally got them. Bought them from the outlet, but still, it was quite a nice chunk of money.
What else? Recently I had some fights with the gas company; I thought they charged me too much. When I call these reps at the call center I tend to forget that there were times when I also used to be a rep in a call center and I didn’t at all like to be spoken to the way I sometimes speak to them… Anyway, I got an installment plan.
On the guitar I am learning Take Five. Quite hard, and the words are really stupid so it’s gonna be part of the instrumental repertoire.
With typing I’m up to letter Y, and until now I only once felt like destroying the keyboard. But then I decided to rather have a piece of chocolate.
There is quite a lot happening all the time but I always forget to write things down. Will try to write more.
Szóval az van, ugye, hogy amikor tél van, akkor mindenki didereg, és bebújik a kabát alá és morcos, és várja a májust, amikor majd jaj de jó lesz, süt a Nap, nem kell pulcsi, lehet szandálban járni meg fagyizni, és jó sokat lenni kint a szabadban. S aztán nyáron meg jön az, hogy hú, de nagyon meleg van, eshetne már az eső (persze ha esik, akkor a B verzió szerint az a szöveg jön, hogy „na most már ne essen többet, végül is nyár van, nem?”); és így szeptember elején, amikor az aranyos kis nebulók elindulnak az iskolába, már alig várja az ember a teázást a jó kis téli estéken, amikor lehet nézni a hóesést, és fel lehet venni végre a zárt cipőt, amiből nem esik ki a lúdtalpbetét.
Már akinek kell, ugye. Ez főleg azokra vonatkozik, akiknek nincs MBT cipőjük, mint nekem. Bizony. Megvettem. Majdnem fél áron, outletben. De még így is sok-sok pénzért.
Aztán mi is van még? Lezárult a gáz ügy. Volt néhány kemény meccsem a telefonos kisasszonyokkal (hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen rossz volt, amikor én voltam telefonos kisasszony, és a telefonálók úgy beszéltek velem, mint én most velük… pedig komolyan mondom, hogy ez nem bosszú, csak az osztályharcos eszmék); és végül megegyeztünk egy részletfizetéses megoldásban.
Tanulom a Take Five-ot, jó nehéz, és hülye a szövege, ezért Maryvel úgy döntöttünk, a bárzenekar instrumentális repertoárjának része lesz.
A gépírásban már az Y-nál tartok, és ezidáig még csak egyszer akartam ököllel szétverni a billentyűzetet. De aztán inkább ettem egy csokit.
Volt közben Savaria karnevál is, amit az idén először sikerült látnom, és nagyon klassz volt, majd talán teszek fel fotót.
Annyi minden történik ám, csak mindig elfelejtem megírni. De majd igyexem.
-------------------------------------------
It’s interesting, how people always want something else, something other than they have got. Okay, not always, only almost always, but right now I’m talking about the times when it is so.
In the winter people are hiding under their coats, waiting for the summer to finally arrive, ‘cause then it will be oh-so-good to get out without a sweater, the Sun will shine and we can eat ice cream and walk around in our sandals. And then in the summer people say: it’s too hot, why isn’t it raining a bit (and when it rains they go “this rain should stop already, it’s the middle of the summer after all”). When September comes around and all the cute little kiddies make their way to school, we already think about those nice and warm winter nights, sipping a nice cup of tea, watching the snow, wearing our winter shoes with arch supporters.
Those who need arch supporters. Those who don’t have MBT shoes like I do. Oh yeah. I finally got them. Bought them from the outlet, but still, it was quite a nice chunk of money.
What else? Recently I had some fights with the gas company; I thought they charged me too much. When I call these reps at the call center I tend to forget that there were times when I also used to be a rep in a call center and I didn’t at all like to be spoken to the way I sometimes speak to them… Anyway, I got an installment plan.
On the guitar I am learning Take Five. Quite hard, and the words are really stupid so it’s gonna be part of the instrumental repertoire.
With typing I’m up to letter Y, and until now I only once felt like destroying the keyboard. But then I decided to rather have a piece of chocolate.
There is quite a lot happening all the time but I always forget to write things down. Will try to write more.
Friday, August 15, 2008
Majdnem Hang és csoda Rhoda - Almost Hang and the Rhoda quota
Szerdán és tegnap este kint voltam a Szigeten a JMPoint sátorral. Roppant érdekes volt. Sok évvel ezelőtt már voltam kint egyszer, akkor egy másik sátor színeiben. Szigetlakóként, azt hiszem, nem élvezném, sőt, úgy egyáltalán ki se mennék (a jegyért se adnék sok ezer pénzt, meg különben se), de így „dolgozva” nagyon jó. Lehet sokat szocizni, beszélgetni, társadalmi életet élni, szóval csupa klassz dolog. A civil faluban pl. falra lehet mászni, de a falmászáson kívül is tényleg nagyon sok látni-hallani-aktívkodnivaló van.
Nagyon szerettem volna nyerni egy MBT cipőt, úgyhogy ügyesen részt is vettem a cipőhajító versenyen, de aztán csak egy baseball sapka lett belőle. Ráérő időmben meg eszmét cseréltem egy szerzetessel a szomszéd Krisna sátorból; hát nem mondom, hogy egyetértünk, de mindenesetre nagyon érdekes dolgokról esett szó.
A nap egyik fénypontja mégis a hangszer kiállítás volt az Afro faluban. Ahol is volt egy… na mi…? Igen! Egy majdnem hang drum! Ami a kedvenc hangszerem, ugyebár, amit már a télapótól is kértem, csak nem hozott. Ez egy olyan változat volt, amin két puhafejű ütővel kell játszani, és csak 200ezer Forintba kerül, és olyan gyönyörű hangja van, hogy teljesen elolvadtam tőle. Rögtön ajánlkoztam, hogy ha kell reklámozni a hangszert, akkor én szívesen játszanék rajta néhány órán át. És megengedték!!! Úgyhogy játszottam. Sajna csak úgy fél órát, mert vissza kellett mennem a jmp sátorba, de azért vasárnap majd még teszek egy látogatást.
Este meg ugye este van. Ki-ki nyugalomba. Oké, csak vicceltem. Szóval este a Szigeten buli, zene, koncertek, tánc, por, sör, meg minden (ezt nem részletezném) van. Csomó mindent hallottam, de akitől teljesen kifeküdtem, az Rhoda Scott volt. Fogja magát, és hetven évesen (bár szerintem max. hatvannak néz ki) fellibben (persze mezítláb) a csini ruhájában (szerintem éjfél körül ő volt az egész Szigeten a legelegánsabb) a jazz színpadra, és elkezd úgy játszani, mint egy háromtagú zenekar (plusz a dobos). Döbbenetes ez a nő! Varázsol az orgonájával. A közönség meg szétszedte a házat, egyszerűen nem akarták elengedni.
Én viszont ekkorra (úgy 1 körül) már eléggé leengedtem (aznap reggel 6:30-kor keltem), úgyhogy felpattantam a bicajomra és hazaszáguldottam. A lépcsőházban még találkoztam Karamell cicával, aki érdeklődéssel hallgatta az élményeimet.
Wednesday late afternoon and last night I was at the Sziget, which I believe is one of the biggest (if not the biggest) one week long summer festivals in Europe. I am working there this year in the JMPoint tent. I’ve been on the Sziget several years ago with a different crew and that was fun too. I don’t think I would go otherwise (it’s too expensive, and it’s not so much my style anyway), but as a “worker”, as being part of it I really enjoy it. There is so much to do, to see, to hear, so many interesting people to meet and to talk to. In one word: to socialize. There is really so much activity going on, one day is not even enough to walk around and see everything. I mean there is really everything there. Everything. Besides the “civilian village” where all kind of organizations and groups and people and religions are present, there are lots of other activities, sports, etc.
For example I attended a shoe-throwing competition to win a pair of MBT shoes, but after all I only got a baseball cap. I also had an interesting talk with a monk (?) from the neighboring Krishna tent. Not that I agree with everything he says but still it was interesting to talk with him about all kinds off issues.
But one of the highlight of the day was… guess what… Yes! An almost hang drum! My favorite musical instrument ever! I asked Santa to get me one but he didn’t. This was the kind you play with 2 soft headed sticks and it sounds so beautiful that it made me melt. So I immediately offered that if they want a little advertisement I am willing to play it for a few hours. And the guy let me! So I played. For about half an hour only because I needed to get back to the JMPoint tent. But I think on Sunday I’ll take a little walk around there again.
And at night it’s party time. Tons of concerts and everything. The most amazing one I saw/heard last night was definitely Rhoda Scott. That woman is unbelievable. She’s 70 years old (but doesn’t look more than 60 at most), walks onto the jazz stage (barefoot, of course) in her pretty dress (I think she might have been the only one properly dressed there at that hour) and starts playing her organ and sounds like a 3 persons band (plus the drummer). Truly breathtaking. The audience loved her; they just wouldn’t let her stop playing.
At around 1 am I got really tired (got up at 6:30 am the day before) so I got on my bike and rode home. I met Caramel the cat in the hall, who apparently enjoyed listening to what I had to say about my experiences.
Nagyon szerettem volna nyerni egy MBT cipőt, úgyhogy ügyesen részt is vettem a cipőhajító versenyen, de aztán csak egy baseball sapka lett belőle. Ráérő időmben meg eszmét cseréltem egy szerzetessel a szomszéd Krisna sátorból; hát nem mondom, hogy egyetértünk, de mindenesetre nagyon érdekes dolgokról esett szó.
A nap egyik fénypontja mégis a hangszer kiállítás volt az Afro faluban. Ahol is volt egy… na mi…? Igen! Egy majdnem hang drum! Ami a kedvenc hangszerem, ugyebár, amit már a télapótól is kértem, csak nem hozott. Ez egy olyan változat volt, amin két puhafejű ütővel kell játszani, és csak 200ezer Forintba kerül, és olyan gyönyörű hangja van, hogy teljesen elolvadtam tőle. Rögtön ajánlkoztam, hogy ha kell reklámozni a hangszert, akkor én szívesen játszanék rajta néhány órán át. És megengedték!!! Úgyhogy játszottam. Sajna csak úgy fél órát, mert vissza kellett mennem a jmp sátorba, de azért vasárnap majd még teszek egy látogatást.
Este meg ugye este van. Ki-ki nyugalomba. Oké, csak vicceltem. Szóval este a Szigeten buli, zene, koncertek, tánc, por, sör, meg minden (ezt nem részletezném) van. Csomó mindent hallottam, de akitől teljesen kifeküdtem, az Rhoda Scott volt. Fogja magát, és hetven évesen (bár szerintem max. hatvannak néz ki) fellibben (persze mezítláb) a csini ruhájában (szerintem éjfél körül ő volt az egész Szigeten a legelegánsabb) a jazz színpadra, és elkezd úgy játszani, mint egy háromtagú zenekar (plusz a dobos). Döbbenetes ez a nő! Varázsol az orgonájával. A közönség meg szétszedte a házat, egyszerűen nem akarták elengedni.
Én viszont ekkorra (úgy 1 körül) már eléggé leengedtem (aznap reggel 6:30-kor keltem), úgyhogy felpattantam a bicajomra és hazaszáguldottam. A lépcsőházban még találkoztam Karamell cicával, aki érdeklődéssel hallgatta az élményeimet.
Wednesday late afternoon and last night I was at the Sziget, which I believe is one of the biggest (if not the biggest) one week long summer festivals in Europe. I am working there this year in the JMPoint tent. I’ve been on the Sziget several years ago with a different crew and that was fun too. I don’t think I would go otherwise (it’s too expensive, and it’s not so much my style anyway), but as a “worker”, as being part of it I really enjoy it. There is so much to do, to see, to hear, so many interesting people to meet and to talk to. In one word: to socialize. There is really so much activity going on, one day is not even enough to walk around and see everything. I mean there is really everything there. Everything. Besides the “civilian village” where all kind of organizations and groups and people and religions are present, there are lots of other activities, sports, etc.
For example I attended a shoe-throwing competition to win a pair of MBT shoes, but after all I only got a baseball cap. I also had an interesting talk with a monk (?) from the neighboring Krishna tent. Not that I agree with everything he says but still it was interesting to talk with him about all kinds off issues.
But one of the highlight of the day was… guess what… Yes! An almost hang drum! My favorite musical instrument ever! I asked Santa to get me one but he didn’t. This was the kind you play with 2 soft headed sticks and it sounds so beautiful that it made me melt. So I immediately offered that if they want a little advertisement I am willing to play it for a few hours. And the guy let me! So I played. For about half an hour only because I needed to get back to the JMPoint tent. But I think on Sunday I’ll take a little walk around there again.
And at night it’s party time. Tons of concerts and everything. The most amazing one I saw/heard last night was definitely Rhoda Scott. That woman is unbelievable. She’s 70 years old (but doesn’t look more than 60 at most), walks onto the jazz stage (barefoot, of course) in her pretty dress (I think she might have been the only one properly dressed there at that hour) and starts playing her organ and sounds like a 3 persons band (plus the drummer). Truly breathtaking. The audience loved her; they just wouldn’t let her stop playing.
At around 1 am I got really tired (got up at 6:30 am the day before) so I got on my bike and rode home. I met Caramel the cat in the hall, who apparently enjoyed listening to what I had to say about my experiences.
Wednesday, August 13, 2008
Azér' ez gáz
Ezt ma írtam. Okuljatok.
Fővárosi Gázművek Zrt.
1081 Budapest
Köztársaság tér 20.
Tisztelt Főgáz Zrt.!
A 100193162684 számú, 2008 08 02 keltezésű, 2008 08 18 teljesítési dátumú, 73 197 HUF összegű gázszámlával kapcsolatban az imént beszéltem egy kedves kolléganőjükkel telefonon.
Az elmúlt hónapban szerződésmódosítás történt. Az eddigi évi egyszeri leolvasás helyett áttértünk a havi diktálásra. Erre főként azért volt szükség, mert évek óta követhetetlen volt az önök rendszere, a számlák pedig ennek megfelelően teljesen nonszensz összegekkel érkeztek. Az elmúlt nyáron például több hónapon át 18 000 HUF körüli összegekről érkeztek számlák. Ekkor szerettem volna bediktálni az állást, de azt az információt kaptam, hogy a megállapodás miatt erre nincs mód. Ezért kértem, hogy a "becsült" összeget csökkentsék. Ez meg is történt, így a nyár hátralévő részében 8 000-10 000 Forintot fizettem havonta. Ezek után télen, azaz a fűtési idényben elkezdetek érkezni az áthúzott, érvénytelen feliratú számlák. Ekkor ismét több alkalommal telefonáltam, és kifejezetten kértem, hogy ne küldjenek érvénytelen számlákat, hiszen tél van, fűtünk, és nem szeretnénk érvénytelen számlát kapni, hanem szívesebben fizetnénk havi rendszerességgel, ahelyett, hogy majd egy nagy összegű számlát kapjunk. Ekkor azt az információt kaptam, hogy a megállapodás értelmében ezen változtatni nem lehet, önök szerint túlfizetés történt (persze, hiszen egész nyáron át 10 000 - 20 000 Forintot fizettünk).
A mostani számla szerint pedig 73 179 Forint a befizetendő összeg.
A leírtak fényében ezt nonszensznek és felháborítónak tartom. (Főleg a lebontásnak azt a részét, mely szerint két hónap alatt 509 m3 (!!!), három hónap alatt pedig 702 m3 (!!!) gáz fogyott egy kétszobás lakásban. Arra gyanakszom, hogy az egész háztömb fogyasztását keverték véletlenül össze az enyémmel).
73 179 Forint egyszeri befizetésére, még ha indokolt lenne is, nincs módom. A jelenlegi magyarországi gazdasági helyzetben, illetve a bérrendszer ismeretében úgy gondolom, ez nem szorul különösebb magyarázatra.
Kérem az eset felülvizsgálatát.
Várom szíves válaszukat és az ügy megoldására vonatkozó javaslatukat.
Budapest, 2008. augusztus 13.
Üdvözlettel,
Weber Edina
Fővárosi Gázművek Zrt.
1081 Budapest
Köztársaság tér 20.
Tisztelt Főgáz Zrt.!
A 100193162684 számú, 2008 08 02 keltezésű, 2008 08 18 teljesítési dátumú, 73 197 HUF összegű gázszámlával kapcsolatban az imént beszéltem egy kedves kolléganőjükkel telefonon.
Az elmúlt hónapban szerződésmódosítás történt. Az eddigi évi egyszeri leolvasás helyett áttértünk a havi diktálásra. Erre főként azért volt szükség, mert évek óta követhetetlen volt az önök rendszere, a számlák pedig ennek megfelelően teljesen nonszensz összegekkel érkeztek. Az elmúlt nyáron például több hónapon át 18 000 HUF körüli összegekről érkeztek számlák. Ekkor szerettem volna bediktálni az állást, de azt az információt kaptam, hogy a megállapodás miatt erre nincs mód. Ezért kértem, hogy a "becsült" összeget csökkentsék. Ez meg is történt, így a nyár hátralévő részében 8 000-10 000 Forintot fizettem havonta. Ezek után télen, azaz a fűtési idényben elkezdetek érkezni az áthúzott, érvénytelen feliratú számlák. Ekkor ismét több alkalommal telefonáltam, és kifejezetten kértem, hogy ne küldjenek érvénytelen számlákat, hiszen tél van, fűtünk, és nem szeretnénk érvénytelen számlát kapni, hanem szívesebben fizetnénk havi rendszerességgel, ahelyett, hogy majd egy nagy összegű számlát kapjunk. Ekkor azt az információt kaptam, hogy a megállapodás értelmében ezen változtatni nem lehet, önök szerint túlfizetés történt (persze, hiszen egész nyáron át 10 000 - 20 000 Forintot fizettünk).
A mostani számla szerint pedig 73 179 Forint a befizetendő összeg.
A leírtak fényében ezt nonszensznek és felháborítónak tartom. (Főleg a lebontásnak azt a részét, mely szerint két hónap alatt 509 m3 (!!!), három hónap alatt pedig 702 m3 (!!!) gáz fogyott egy kétszobás lakásban. Arra gyanakszom, hogy az egész háztömb fogyasztását keverték véletlenül össze az enyémmel).
73 179 Forint egyszeri befizetésére, még ha indokolt lenne is, nincs módom. A jelenlegi magyarországi gazdasági helyzetben, illetve a bérrendszer ismeretében úgy gondolom, ez nem szorul különösebb magyarázatra.
Kérem az eset felülvizsgálatát.
Várom szíves válaszukat és az ügy megoldására vonatkozó javaslatukat.
Budapest, 2008. augusztus 13.
Üdvözlettel,
Weber Edina
Monday, August 04, 2008
Phone pic
Az alábbi fotó a Sony Ericsson w610i telefonommal készült. Szerintem elég jó lett.
This picture was taken with my phone, a Sony Ericsson w610i. Not bad, hey?
This picture was taken with my phone, a Sony Ericsson w610i. Not bad, hey?
Thursday, July 31, 2008
Kvíz
Na, kedveskéim, ki tudja, honnan van ez? (A megoldást alább közöljük. A Szerk.)
Elszállt egy hajó a szélben
Házunktól nem messze megállt
Kiszólt egy hang, hogy én menjek
Sietnek, nem várnak tovább
Óriási házakat láttam
Hallottam vonatok zaját
Felhők közt madarak szálltak
Utánuk repülök tovább
Mondjad, ki vagyok
Mondjad, mi vagyok
Mondjad, ki vagyok én
Nem hitte el, hogy szeretem"
Hát persze, hogy Baksa Soós János bácsi költeménye. Hát persze, hogy Kex. Hát persze, hogy akkor még nem is éltem. De attól még ismerhetem, nemde? Attól még lehet igaz, lehet releváns, hmmm? Ugye hogy ugye?
Elszállt egy hajó a szélben
Házunktól nem messze megállt
Kiszólt egy hang, hogy én menjek
Sietnek, nem várnak tovább
Óriási házakat láttam
Hallottam vonatok zaját
Felhők közt madarak szálltak
Utánuk repülök tovább
Mondjad, ki vagyok
Mondjad, mi vagyok
Mondjad, ki vagyok én
Nem hitte el, hogy szeretem"
Hát persze, hogy Baksa Soós János bácsi költeménye. Hát persze, hogy Kex. Hát persze, hogy akkor még nem is éltem. De attól még ismerhetem, nemde? Attól még lehet igaz, lehet releváns, hmmm? Ugye hogy ugye?
Wednesday, July 23, 2008
Paradise
Tegnap eredetileg a paradicsomokról akartam írni, még mielőtt bezavartak volna a bulldózerek. A három darab kis paradicsomról, amit a hetedik kerületi bérházi gangon sikerült termesztenem alig néhány röpke hónap alatt. Ebből kettő már felhasználásra került és nagyon finom volt. Az alábbi képen pedig látható a harmadik. Ezen kívül van avokadó ültetvényem és banánligetem is a fent említett helyszínen. A citromfa nem szerette a helyi viszonyokat.
Yesterday, before i got all upset with the whole bulldozer business, i originally wanted to write about my tomatoes. About the 3 little cute tomatoes that I grew myself on the 1st floor gangway of my 7th district apt. building. The first two made a very yummy salad with some basil. This is the third one on the pic. At the same location I also run an avocado plantation and a banana field. The lemon tree didn’t like the climate.
Yesterday, before i got all upset with the whole bulldozer business, i originally wanted to write about my tomatoes. About the 3 little cute tomatoes that I grew myself on the 1st floor gangway of my 7th district apt. building. The first two made a very yummy salad with some basil. This is the third one on the pic. At the same location I also run an avocado plantation and a banana field. The lemon tree didn’t like the climate.
Tuesday, July 22, 2008
Bulldozer?!
Akkor most hogy is van ezekkel a bulldózerekkel? Egészen döbbenetes új módi ez. Alig tudom elhinni, hogy ma délután három héten belül a második arab lop el egy bulldózert (!!!) egy jeruzsálemi építkezésről, és mint egy magvadult állat, megy be vele a város csúcsforgalmába zsidókat ölni. Bulldózerrel. Mert ettől béke lesz, ugye?!
Persze, tudom én, hogy előbb kinek-kinek belül kell rendet tenni ahhoz, hogy kint a világban is rend legyen. Nekünk kell jónak lenni, hogy a világ jó legyen. Meg azt is tudom, hogy most „dreiwoch” van, azaz a két böjtnap, Tammuz 17. és Av 9. közötti amúgy is negatív energiájú 3 hetes időszak, amikor annyi sok rossz történt a (zsidó) világban az elmúlt évezredek során. Ekkor tetőzik a gyűlölet, a sok keserűség, a békétlenség, ami végül a Jeruzsálemi Szentély lerombolásához is vezetett. A szomorúság időszaka. Miért lenne ez az év kivétel?
De azért ez a bulldózer dolog mégiscsak döbbenetes.
Bár abban is van igazság, hogy végül is ők csak a „dolgukat végzik”. A piszkos munkát. Hogy ez tükrözi a világ mai állapotát, helyzetét, ami Izraelben történik. Hogy ez mind jel, figyelmeztetés, hogy kapjuk már össze magunkat, de gyorsan, mert különben nagy bajban vagyunk.
Oda kell figyelni jól a jelekre. Néha azt sem tudni biztosan, egy adott dolog jel-e, vagy „csak épp úgy esett”. És ha jel, vajon merre mutat, mit jelez?
Bárcsak tudnám, hogy kell jónak lenni. Hogy merre kell menni, mit kell tenni. Hogy mi a helyes, hogy mi a jó. Vajon mennyire értékes az, ha jót teszünk, de közben rossz nekünk? Vagy ha jó nekünk, de rosszat cselekszünk? Egyáltalán, ki dönti el, mi a jó és mi a rossz? Van-e abszolút jó? Van-e abszolút rossz? Szerethetjük-e I-stent, s másokat, ha magunkat nem szeretjük? És szeretni kit, s hogyan kell? S vajon hol van az igazság? Sok bor folyt el, mégsem leljük.
Bárcsak tudnám, bárcsak érteném…
What’s up with these bulldozers? This new “fashion” shocks me deeply. I can not believe that this is the second arab in three weeks that stole a bulldozer (!!!) today from a construction in Jerusalem, and as a savage animal gone wild drive into the traffic jam of the city to kill Jews. With a bulldozer. Is this really the way to peace?
Yes, I do know very well that we should all make order inside; so there can be order outside, in the world as well. We must be good; so that the world can be good as well. I also know that we just entered the “dreiwoch”, the 3 weeks long mourning period between the fast days of the 17th of Tammuz and the 9th of Av, which is anyway a time with bad energies when so much bad happened in the (Jewish) world throughout history. This is a time of hatred and bitterness that ultimately lead to the destruction of the Holy Temple. A time of spite and sorrow. Why would this year be different?
Still, this bulldozer story shocks me so deeply.
If I come to really think of it, I realize that they are “only doing their job”. The dirty work. And that what happens in Jerusalem mirrors the state the world is in. That all these are signs, reminders to get ourselves together, quickly, or else we’re in big trouble.
Good attention must be paid to the signs. Sometimes it’s hard to know whether a given happening is a sign or just “an accident”. And if it’s a sign, what does it tell us, where does it point to?
I wish I knew how to be good. Which way to go, what to do. What is right and what is wrong. What is the value of good deeds if they make us feel bad? And what if we feel good but do bad? Anyway, who decides what is good and what is bad? Is there absolute good? Is there absolute bad? Can we love G-od and others if we do not love ourselves? Who and how should be loved? And where is the truth? So much wine had spilled still it gets lost sometimes.
How I wish I knew, I wish I’d understand...
Persze, tudom én, hogy előbb kinek-kinek belül kell rendet tenni ahhoz, hogy kint a világban is rend legyen. Nekünk kell jónak lenni, hogy a világ jó legyen. Meg azt is tudom, hogy most „dreiwoch” van, azaz a két böjtnap, Tammuz 17. és Av 9. közötti amúgy is negatív energiájú 3 hetes időszak, amikor annyi sok rossz történt a (zsidó) világban az elmúlt évezredek során. Ekkor tetőzik a gyűlölet, a sok keserűség, a békétlenség, ami végül a Jeruzsálemi Szentély lerombolásához is vezetett. A szomorúság időszaka. Miért lenne ez az év kivétel?
De azért ez a bulldózer dolog mégiscsak döbbenetes.
Bár abban is van igazság, hogy végül is ők csak a „dolgukat végzik”. A piszkos munkát. Hogy ez tükrözi a világ mai állapotát, helyzetét, ami Izraelben történik. Hogy ez mind jel, figyelmeztetés, hogy kapjuk már össze magunkat, de gyorsan, mert különben nagy bajban vagyunk.
Oda kell figyelni jól a jelekre. Néha azt sem tudni biztosan, egy adott dolog jel-e, vagy „csak épp úgy esett”. És ha jel, vajon merre mutat, mit jelez?
Bárcsak tudnám, hogy kell jónak lenni. Hogy merre kell menni, mit kell tenni. Hogy mi a helyes, hogy mi a jó. Vajon mennyire értékes az, ha jót teszünk, de közben rossz nekünk? Vagy ha jó nekünk, de rosszat cselekszünk? Egyáltalán, ki dönti el, mi a jó és mi a rossz? Van-e abszolút jó? Van-e abszolút rossz? Szerethetjük-e I-stent, s másokat, ha magunkat nem szeretjük? És szeretni kit, s hogyan kell? S vajon hol van az igazság? Sok bor folyt el, mégsem leljük.
Bárcsak tudnám, bárcsak érteném…
What’s up with these bulldozers? This new “fashion” shocks me deeply. I can not believe that this is the second arab in three weeks that stole a bulldozer (!!!) today from a construction in Jerusalem, and as a savage animal gone wild drive into the traffic jam of the city to kill Jews. With a bulldozer. Is this really the way to peace?
Yes, I do know very well that we should all make order inside; so there can be order outside, in the world as well. We must be good; so that the world can be good as well. I also know that we just entered the “dreiwoch”, the 3 weeks long mourning period between the fast days of the 17th of Tammuz and the 9th of Av, which is anyway a time with bad energies when so much bad happened in the (Jewish) world throughout history. This is a time of hatred and bitterness that ultimately lead to the destruction of the Holy Temple. A time of spite and sorrow. Why would this year be different?
Still, this bulldozer story shocks me so deeply.
If I come to really think of it, I realize that they are “only doing their job”. The dirty work. And that what happens in Jerusalem mirrors the state the world is in. That all these are signs, reminders to get ourselves together, quickly, or else we’re in big trouble.
Good attention must be paid to the signs. Sometimes it’s hard to know whether a given happening is a sign or just “an accident”. And if it’s a sign, what does it tell us, where does it point to?
I wish I knew how to be good. Which way to go, what to do. What is right and what is wrong. What is the value of good deeds if they make us feel bad? And what if we feel good but do bad? Anyway, who decides what is good and what is bad? Is there absolute good? Is there absolute bad? Can we love G-od and others if we do not love ourselves? Who and how should be loved? And where is the truth? So much wine had spilled still it gets lost sometimes.
How I wish I knew, I wish I’d understand...
Monday, July 21, 2008
Hindi rejtély megoldva / Hindi mistery solved
Egyszerűbb volt, mint gondoltam. Így van ez általában a dolgokkal.
It was easier than i expected. That's how it is with things in general.
It was easier than i expected. That's how it is with things in general.
Monday, July 14, 2008
IV. 24:5
“Mily jók a te sátraid, Jákob, hajlékaid, Izael?”
Tényleg, milyen jók? Csak kérdezem.
“How goodly are your tents, O Jacob, your dwelling places, O Israel!”
How good, indeed? Just wondering.
"מה טבו אהליך יעקב, משכנותיך ישרל"
.מה טובו, באמת? רק שאלתי
Tényleg, milyen jók? Csak kérdezem.
“How goodly are your tents, O Jacob, your dwelling places, O Israel!”
How good, indeed? Just wondering.
"מה טבו אהליך יעקב, משכנותיך ישרל"
.מה טובו, באמת? רק שאלתי
Wednesday, July 02, 2008
Hindi
Csak azt tudnám, miért akar a blogger ma hindi nyelven írni.
Tegnap reggel a Ligetben futottam, mint a nagyok.
Ma meg bicajoztam több, mint 20 km-t véletlenül. Csak a kulcs maradt ott...
Mellesleg a tegnapi bejegyzésben nem vicceltem. Az én koromban már lehetek teljesen őszinte. Komolyan én se értem a paradoxont! Csak gondoltam, hátha valaki majd értékeli.
----------------
I wish i knew why blogger wants to write in Hindi today.
Yesterday I ran in the city park, like the real runners.
And this moring i biked more than 20 km by mistake. Left the keys there...
BTW i wasn't joking in yesterday's post. In my age i can afford to be honest. I really don't understand the bday paradox. Just figured maybe someone will like it.
Tegnap reggel a Ligetben futottam, mint a nagyok.
Ma meg bicajoztam több, mint 20 km-t véletlenül. Csak a kulcs maradt ott...
Mellesleg a tegnapi bejegyzésben nem vicceltem. Az én koromban már lehetek teljesen őszinte. Komolyan én se értem a paradoxont! Csak gondoltam, hátha valaki majd értékeli.
----------------
I wish i knew why blogger wants to write in Hindi today.
Yesterday I ran in the city park, like the real runners.
And this moring i biked more than 20 km by mistake. Left the keys there...
BTW i wasn't joking in yesterday's post. In my age i can afford to be honest. I really don't understand the bday paradox. Just figured maybe someone will like it.
Subscribe to:
Posts (Atom)