Majdnem Hang és csoda Rhoda - Almost Hang and the Rhoda quota

Szerdán és tegnap este kint voltam a Szigeten a JMPoint sátorral. Roppant érdekes volt. Sok évvel ezelőtt már voltam kint egyszer, akkor egy másik sátor színeiben. Szigetlakóként, azt hiszem, nem élvezném, sőt, úgy egyáltalán ki se mennék (a jegyért se adnék sok ezer pénzt, meg különben se), de így „dolgozva” nagyon jó. Lehet sokat szocizni, beszélgetni, társadalmi életet élni, szóval csupa klassz dolog. A civil faluban pl. falra lehet mászni, de a falmászáson kívül is tényleg nagyon sok látni-hallani-aktívkodnivaló van.
Nagyon szerettem volna nyerni egy MBT cipőt, úgyhogy ügyesen részt is vettem a cipőhajító versenyen, de aztán csak egy baseball sapka lett belőle. Ráérő időmben meg eszmét cseréltem egy szerzetessel a szomszéd Krisna sátorból; hát nem mondom, hogy egyetértünk, de mindenesetre nagyon érdekes dolgokról esett szó.
A nap egyik fénypontja mégis a hangszer kiállítás volt az Afro faluban. Ahol is volt egy… na mi…? Igen! Egy majdnem hang drum! Ami a kedvenc hangszerem, ugyebár, amit már a télapótól is kértem, csak nem hozott. Ez egy olyan változat volt, amin két puhafejű ütővel kell játszani, és csak 200ezer Forintba kerül, és olyan gyönyörű hangja van, hogy teljesen elolvadtam tőle. Rögtön ajánlkoztam, hogy ha kell reklámozni a hangszert, akkor én szívesen játszanék rajta néhány órán át. És megengedték!!! Úgyhogy játszottam. Sajna csak úgy fél órát, mert vissza kellett mennem a jmp sátorba, de azért vasárnap majd még teszek egy látogatást.
Este meg ugye este van. Ki-ki nyugalomba. Oké, csak vicceltem. Szóval este a Szigeten buli, zene, koncertek, tánc, por, sör, meg minden (ezt nem részletezném) van. Csomó mindent hallottam, de akitől teljesen kifeküdtem, az Rhoda Scott volt. Fogja magát, és hetven évesen (bár szerintem max. hatvannak néz ki) fellibben (persze mezítláb) a csini ruhájában (szerintem éjfél körül ő volt az egész Szigeten a legelegánsabb) a jazz színpadra, és elkezd úgy játszani, mint egy háromtagú zenekar (plusz a dobos). Döbbenetes ez a nő! Varázsol az orgonájával. A közönség meg szétszedte a házat, egyszerűen nem akarták elengedni.
Én viszont ekkorra (úgy 1 körül) már eléggé leengedtem (aznap reggel 6:30-kor keltem), úgyhogy felpattantam a bicajomra és hazaszáguldottam. A lépcsőházban még találkoztam Karamell cicával, aki érdeklődéssel hallgatta az élményeimet.


Wednesday late afternoon and last night I was at the Sziget, which I believe is one of the biggest (if not the biggest) one week long summer festivals in Europe. I am working there this year in the JMPoint tent. I’ve been on the Sziget several years ago with a different crew and that was fun too. I don’t think I would go otherwise (it’s too expensive, and it’s not so much my style anyway), but as a “worker”, as being part of it I really enjoy it. There is so much to do, to see, to hear, so many interesting people to meet and to talk to. In one word: to socialize. There is really so much activity going on, one day is not even enough to walk around and see everything. I mean there is really everything there. Everything. Besides the “civilian village” where all kind of organizations and groups and people and religions are present, there are lots of other activities, sports, etc.
For example I attended a shoe-throwing competition to win a pair of MBT shoes, but after all I only got a baseball cap. I also had an interesting talk with a monk (?) from the neighboring Krishna tent. Not that I agree with everything he says but still it was interesting to talk with him about all kinds off issues.
But one of the highlight of the day was… guess what… Yes! An almost hang drum! My favorite musical instrument ever! I asked Santa to get me one but he didn’t. This was the kind you play with 2 soft headed sticks and it sounds so beautiful that it made me melt. So I immediately offered that if they want a little advertisement I am willing to play it for a few hours. And the guy let me! So I played. For about half an hour only because I needed to get back to the JMPoint tent. But I think on Sunday I’ll take a little walk around there again.
And at night it’s party time. Tons of concerts and everything. The most amazing one I saw/heard last night was definitely Rhoda Scott. That woman is unbelievable. She’s 70 years old (but doesn’t look more than 60 at most), walks onto the jazz stage (barefoot, of course) in her pretty dress (I think she might have been the only one properly dressed there at that hour) and starts playing her organ and sounds like a 3 persons band (plus the drummer). Truly breathtaking. The audience loved her; they just wouldn’t let her stop playing.
At around 1 am I got really tired (got up at 6:30 am the day before) so I got on my bike and rode home. I met Caramel the cat in the hall, who apparently enjoyed listening to what I had to say about my experiences.

Azér' ez gáz

Ezt ma írtam. Okuljatok.

Fővárosi Gázművek Zrt.
1081 Budapest
Köztársaság tér 20.

Tisztelt Főgáz Zrt.!

A 100193162684 számú, 2008 08 02 keltezésű, 2008 08 18 teljesítési dátumú, 73 197 HUF összegű gázszámlával kapcsolatban az imént beszéltem egy kedves kolléganőjükkel telefonon.
Az elmúlt hónapban szerződésmódosítás történt. Az eddigi évi egyszeri leolvasás helyett áttértünk a havi diktálásra. Erre főként azért volt szükség, mert évek óta követhetetlen volt az önök rendszere, a számlák pedig ennek megfelelően teljesen nonszensz összegekkel érkeztek. Az elmúlt nyáron például több hónapon át 18 000 HUF körüli összegekről érkeztek számlák. Ekkor szerettem volna bediktálni az állást, de azt az információt kaptam, hogy a megállapodás miatt erre nincs mód. Ezért kértem, hogy a "becsült" összeget csökkentsék. Ez meg is történt, így a nyár hátralévő részében 8 000-10 000 Forintot fizettem havonta. Ezek után télen, azaz a fűtési idényben elkezdetek érkezni az áthúzott, érvénytelen feliratú számlák. Ekkor ismét több alkalommal telefonáltam, és kifejezetten kértem, hogy ne küldjenek érvénytelen számlákat, hiszen tél van, fűtünk, és nem szeretnénk érvénytelen számlát kapni, hanem szívesebben fizetnénk havi rendszerességgel, ahelyett, hogy majd egy nagy összegű számlát kapjunk. Ekkor azt az információt kaptam, hogy a megállapodás értelmében ezen változtatni nem lehet, önök szerint túlfizetés történt (persze, hiszen egész nyáron át 10 000 - 20 000 Forintot fizettünk).
A mostani számla szerint pedig 73 179 Forint a befizetendő összeg.
A leírtak fényében ezt nonszensznek és felháborítónak tartom. (Főleg a lebontásnak azt a részét, mely szerint két hónap alatt 509 m3 (!!!), három hónap alatt pedig 702 m3 (!!!) gáz fogyott egy kétszobás lakásban. Arra gyanakszom, hogy az egész háztömb fogyasztását keverték véletlenül össze az enyémmel).
73 179 Forint egyszeri befizetésére, még ha indokolt lenne is, nincs módom. A jelenlegi magyarországi gazdasági helyzetben, illetve a bérrendszer ismeretében úgy gondolom, ez nem szorul különösebb magyarázatra.
Kérem az eset felülvizsgálatát.
Várom szíves válaszukat és az ügy megoldására vonatkozó javaslatukat.

Budapest, 2008. augusztus 13.


Üdvözlettel,


Weber Edina

Phone pic

Az alábbi fotó a Sony Ericsson w610i telefonommal készült. Szerintem elég jó lett.


This picture was taken with my phone, a Sony Ericsson w610i. Not bad, hey?

Kvíz

Na, kedveskéim, ki tudja, honnan van ez? (A megoldást alább közöljük. A Szerk.)

Elszállt egy hajó a szélben
Házunktól nem messze megállt
Kiszólt egy hang, hogy én menjek
Sietnek, nem várnak tovább
Óriási házakat láttam
Hallottam vonatok zaját
Felhők közt madarak szálltak
Utánuk repülök tovább

Mondjad, ki vagyok
Mondjad, mi vagyok
Mondjad, ki vagyok én
Nem hitte el, hogy szeretem"

Hát persze, hogy Baksa Soós János bácsi költeménye. Hát persze, hogy Kex. Hát persze, hogy akkor még nem is éltem. De attól még ismerhetem, nemde? Attól még lehet igaz, lehet releváns, hmmm? Ugye hogy ugye?

Paradise

Tegnap eredetileg a paradicsomokról akartam írni, még mielőtt bezavartak volna a bulldózerek. A három darab kis paradicsomról, amit a hetedik kerületi bérházi gangon sikerült termesztenem alig néhány röpke hónap alatt. Ebből kettő már felhasználásra került és nagyon finom volt. Az alábbi képen pedig látható a harmadik. Ezen kívül van avokadó ültetvényem és banánligetem is a fent említett helyszínen. A citromfa nem szerette a helyi viszonyokat.


Yesterday, before i got all upset with the whole bulldozer business, i originally wanted to write about my tomatoes. About the 3 little cute tomatoes that I grew myself on the 1st floor gangway of my 7th district apt. building. The first two made a very yummy salad with some basil. This is the third one on the pic. At the same location I also run an avocado plantation and a banana field. The lemon tree didn’t like the climate.

Bulldozer?!

Akkor most hogy is van ezekkel a bulldózerekkel? Egészen döbbenetes új módi ez. Alig tudom elhinni, hogy ma délután három héten belül a második arab lop el egy bulldózert (!!!) egy jeruzsálemi építkezésről, és mint egy magvadult állat, megy be vele a város csúcsforgalmába zsidókat ölni. Bulldózerrel. Mert ettől béke lesz, ugye?!
Persze, tudom én, hogy előbb kinek-kinek belül kell rendet tenni ahhoz, hogy kint a világban is rend legyen. Nekünk kell jónak lenni, hogy a világ jó legyen. Meg azt is tudom, hogy most „dreiwoch” van, azaz a két böjtnap, Tammuz 17. és Av 9. közötti amúgy is negatív energiájú 3 hetes időszak, amikor annyi sok rossz történt a (zsidó) világban az elmúlt évezredek során. Ekkor tetőzik a gyűlölet, a sok keserűség, a békétlenség, ami végül a Jeruzsálemi Szentély lerombolásához is vezetett. A szomorúság időszaka. Miért lenne ez az év kivétel?
De azért ez a bulldózer dolog mégiscsak döbbenetes.
Bár abban is van igazság, hogy végül is ők csak a „dolgukat végzik”. A piszkos munkát. Hogy ez tükrözi a világ mai állapotát, helyzetét, ami Izraelben történik. Hogy ez mind jel, figyelmeztetés, hogy kapjuk már össze magunkat, de gyorsan, mert különben nagy bajban vagyunk.
Oda kell figyelni jól a jelekre. Néha azt sem tudni biztosan, egy adott dolog jel-e, vagy „csak épp úgy esett”. És ha jel, vajon merre mutat, mit jelez?
Bárcsak tudnám, hogy kell jónak lenni. Hogy merre kell menni, mit kell tenni. Hogy mi a helyes, hogy mi a jó. Vajon mennyire értékes az, ha jót teszünk, de közben rossz nekünk? Vagy ha jó nekünk, de rosszat cselekszünk? Egyáltalán, ki dönti el, mi a jó és mi a rossz? Van-e abszolút jó? Van-e abszolút rossz? Szerethetjük-e I-stent, s másokat, ha magunkat nem szeretjük? És szeretni kit, s hogyan kell? S vajon hol van az igazság? Sok bor folyt el, mégsem leljük.
Bárcsak tudnám, bárcsak érteném…


What’s up with these bulldozers? This new “fashion” shocks me deeply. I can not believe that this is the second arab in three weeks that stole a bulldozer (!!!) today from a construction in Jerusalem, and as a savage animal gone wild drive into the traffic jam of the city to kill Jews. With a bulldozer. Is this really the way to peace?
Yes, I do know very well that we should all make order inside; so there can be order outside, in the world as well. We must be good; so that the world can be good as well. I also know that we just entered the “dreiwoch”, the 3 weeks long mourning period between the fast days of the 17th of Tammuz and the 9th of Av, which is anyway a time with bad energies when so much bad happened in the (Jewish) world throughout history. This is a time of hatred and bitterness that ultimately lead to the destruction of the Holy Temple. A time of spite and sorrow. Why would this year be different?
Still, this bulldozer story shocks me so deeply.
If I come to really think of it, I realize that they are “only doing their job”. The dirty work. And that what happens in Jerusalem mirrors the state the world is in. That all these are signs, reminders to get ourselves together, quickly, or else we’re in big trouble.
Good attention must be paid to the signs. Sometimes it’s hard to know whether a given happening is a sign or just “an accident”. And if it’s a sign, what does it tell us, where does it point to?
I wish I knew how to be good. Which way to go, what to do. What is right and what is wrong. What is the value of good deeds if they make us feel bad? And what if we feel good but do bad? Anyway, who decides what is good and what is bad? Is there absolute good? Is there absolute bad? Can we love G-od and others if we do not love ourselves? Who and how should be loved? And where is the truth? So much wine had spilled still it gets lost sometimes.
How I wish I knew, I wish I’d understand...

Hindi rejtély megoldva / Hindi mistery solved

Egyszerűbb volt, mint gondoltam. Így van ez általában a dolgokkal.

It was easier than i expected. That's how it is with things in general.

IV. 24:5

“Mily jók a te sátraid, Jákob, hajlékaid, Izael?”
Tényleg, milyen jók? Csak kérdezem.

“How goodly are your tents, O Jacob, your dwelling places, O Israel!”
How good, indeed? Just wondering.


"מה טבו אהליך יעקב, משכנותיך ישרל"
.מה טובו, באמת? רק שאלתי

Hindi

Csak azt tudnám, miért akar a blogger ma hindi nyelven írni.
Tegnap reggel a Ligetben futottam, mint a nagyok.
Ma meg bicajoztam több, mint 20 km-t véletlenül. Csak a kulcs maradt ott...

Mellesleg a tegnapi bejegyzésben nem vicceltem. Az én koromban már lehetek teljesen őszinte. Komolyan én se értem a paradoxont! Csak gondoltam, hátha valaki majd értékeli.

----------------

I wish i knew why blogger wants to write in Hindi today.
Yesterday I ran in the city park, like the real runners.
And this moring i biked more than 20 km by mistake. Left the keys there...

BTW i wasn't joking in yesterday's post. In my age i can afford to be honest. I really don't understand the bday paradox. Just figured maybe someone will like it.

Paradox-day

Ez a szülinap-dolog annyira paradox, hogy nem is értem. De biztos tisztára okosság.

A születésnap-paradoxon azon a megállapításon alapszik, hogyha egy szobában 23-an vannak, akkor valamivel több, mint 50% az esélye annak, hogy legalább kettőjüknek ugyanarra a napra esik a születésnapja. Ha legalább 60 ember van a szobában (teremben), ugyanennek a valószínűsége több, mint 99%. Ez nem abban az értelemben paradoxon, hogy logikai ellentmondásra jutunk, hanem abban, hogy ellentmond az intuíció által sugalltaknak, a legtöbb ember ugyanis 50%-nál lényegesen alacsonyabbra becsüli a fenti esemény valószínűségét.
A paradoxon megértéséhez kulcsfontosságú, hogy észrevegyük, noha kevés ember van a szobában, már így is nagyon sok pár van, akiknél a születésnapegyezést vizsgálni kell. 23 ember esetén 23 × 22 / 2 = 253 pár van, mindegyik pár egy lehetséges egyezés. Más szemszögből megközelítve: képzeljük el, hogy belépünk egy szobába, ahol már 22-en vannak, és azt vizsgáljuk, hogy a közülük valakinek ugyanakkor van-e a születésnapja, mint nekünk. Ez természetesen sokkal kisebb, mint 50%. A születésnap-paradoxon azonban azt kérdezi, hogy bármelyik két embernek a huszonháromból megegyezik-e a születésnapja.
A valószínűség közelítő kiszámításához elhanyagolunk pár részletet, így a szökőéveket, azt, hogy az emberek között lehetnek ikrek, valamint a különböző születési statisztikákat, ehelyett feltesszük, hogy ha valakinek nem ismerjük a születésnapját, akkor az a 365 napos év minden napján azonos valószínűséggel születhetett.
Ha (tetszőlegesen) sorbaállítjuk az embereket, akkor a másodiknak nem lehet ugyanakkor a születésnapja, mint az elsőnek (364/365), a harmadiknak nem lehet ugyanakkor, mint az első kettőnek (363/365), és így tovább.
Ezek után 1 − p annak a valószínűsége, hogy legalább két embernek egy napra esik a születésnapja. n = 23-ra ez az érték kb. 0.507.
A születésnap-paradoxon általánosítva értelmezhető hashfüggvényekre is: N-bites lenyomatokból (hashértékekből) valószínű ütközés nélkül sajnos nem 2N, hanem csak kb. 2N/2 generálható. Ezt használja ki az ún. születésnap-támadás különböző hashfüggvényeken alapuló titkosító algoritmusok ellen.


This birthday thing is so paradox i don't even understand it. I'm sure it's something smart though.

In probability theory, the birthday problem, or birthday paradox,[1] pertains to the probability that in a set of randomly chosen people some pair of them will have the same birthday. In a group of 23 (or more) randomly chosen people, there is more than 50% probability that some pair of them will have the same birthday. For 57 or more people, the probability is more than 99%, tending toward 100% as the pool of people grows.[2] The mathematics behind this problem leads to a well-known cryptographic attack called the birthday attack.
To compute the approximate probability that in a room of n people, at least two have the same birthday, we disregard variations in the distribution, such as leap years, twins, seasonal or weekday variations, and assume that the 365 possible birthdays are equally likely. Real-life birthday distributions are not uniform since not all dates are equally likely.
On the other hand, if n ≤ 365, because the second person cannot have the same birthday as the first (364/365), the third cannot have the same birthday as the first two (363/365), etc.
The event of at least two of the n persons having the same birthday is complementary to all n birthdays being different.

CC Nero

Télen kávé, nyáron kóla. Ez a kóla mindenképp hülyén néz ki leírva. Meg a Cola is. De mindegy. Leginkább egyáltalán nem kéne kólázni, meg colázni se. Kivételt képeznek ez alól a „kö kóla?” típusú találkozások. De nem is erről akartam értekezni, hanem arról, hogy bementem reggel a kedvenc kisközértembe Pepsi Max-ért. De nem volt. Maradt a Coca Cola, ami oldja a fogkövet, meg még sok minden mást is csinál az emberi szervezetben, de ebbe most inkább bele se gondoljunk. Kokából (ez is tiszta hülyén néz ki leírva, hát nem?!) viszont nem volt piros. Mondta is az eladólány:
- Csak light van, vagy Nero.
És ezen mind a ketten elkezdtünk röhögni. CC Nero. Hahaha.


Winters’s for coffee, summer’s for coke. Not that coke is that healthy, and neither is it my favorite drink, but there are situations when one just wants a can of coke. This morning was one of those. Too hot for coffee, I guess. Anyway, I walked into the store for a Pepsi Max. Which I happen to like; though I hardly ever drink it, for health reasons. But they didn’t have it. Ok, so I’ll take coke, I though. Because it’s good against plaque. It does many other things to the human body as well, but let’s not think about that for now. They didn’t have the regular red coke anyway. As the girl in the store said:
- I only have light or Nero.
And we both thought it was so funny that she said Nero that we both started laughing our heads off. CC Nero. Hahaha.

Oooooooooooooooooh

Megtaláltam a világ egyik legszebb zenéjét. Íme.

I found one of the most beautiful pieces of music ever written. Enjoy.



Amíg szól, addig elmondom, hogy ma (sőt, egész héten) esik az eső, és ezen kívül még annyi mindenről lehetne írni, csak mindig elfelejtem. Ott van pl. D. Szilárd, a kulcsmásoló (azért D., mert nem emlékszem a nevére, csak hogy d betűvel kezdődött, meg aztán úgyse írnám ki); meg a bicikliláncokat csodálatos körülmények között visszatenni segítő angyal; és egy Szupernagyi, hogy csak néhányat említsek. De sajna így utólag már nem tudom megírni őket. Majd legközelebb szemfülesebb leszek, és időben irkálok. Addig hallgassatok sok szép zenét.

------------------------------

While it’s playing I’ll take the opportunity to tell you that that’s it’s raining so beautifully today (and actually it’s been raining the whole week), and could say so much more, about Szilard D., the man who copies keys (don’t remember his name but it started with a d and besides I wouldn’t write it down fully anyway); and the angel who helps to put bicycle chains back on under miraculous circumstances, and a Super Granny, only to name a few. But I didn’t word them when it was fresh and now it’s too late. Next time I’ll try to write things down as they happen. Till then listen to lost of nice music, will you.

Balaton and such

A múlt héten sor került egy fantasztikus bicajügyi túrára a Balatonon. Azon kívül, hogy a legjobb időben és a legjobb helyen történt, hozzásegített egy újabb Nyeső Mari sor megértéséhez, miszerint „…sajnos az északi parton lakunk…”. A nap egyik fontos tanulsága az volt, hogy Badacsony nem 25 km-re van Füredtől (Balatonfüred, nem pedig Lilla, ami ugye Miskolc mellett van). Kerekeztünk vagy 60 km-t hegyen-völgyön, ahogy a vonat is zakatol, amin levittük a bicajokat. Mindenesetre biciklizni nagyon jó, a Balaton pedig nekem a Riviéra. Gyerekkoromban sokat voltam ott a nagyszüleimmel. Fokhagymás piritóst reggeliztünk és énekeltünk az utcán.
Ezen a héten is nagyon sok fontos dolog történt. Például volt egy igazi nyitott és mély beszélgetésem egy bölcs baráttal. Ez az a fajta másfél órás beszélgetés, amin utána másfél évet gondolkozik az ember. Fontos, hogy kik az ember barátai ebben az idióta világban.
Ezen kívül szervízben volt a bicajom és megint kiszórtam pár régi ruhát.
A munkának mára vége, megyek haza takarítani, aztán jönnek a Szülék és az tiszta jó lesz, de előbb még délután elnézek a Klauzál térre meghallgatni L.L. Juniort.
Szépazélet.


Bike tour. Yeah. Last week. Around the beautiful Balaton. Lake Balaton is the second biggest lake in Europe; it is also called the Hungarian Sea. It was a perfect time and place for an amazing bike tour. I love the Balaton; as a kid I spent there many summers with my grandparents. We had garlic toast for breakfast and sang a lot. There is a bike trail all around it, up the hill, down the hill, through beautiful and peaceful fields and villages. We mainly went uphill, about 60 km. We took the bikes down on a train and it was very cool.
This past week I had a very deep, very real and very important talk with a wise friend. It was the kind of talk that lasts for about and hour and a half and then you think about it for about a year and a half. It is very important to know who your friends are in this crazy world.
Other than that I had my bike fixed up for the summer and threw out a few old clothes again.
I’m done with work today so I’ll go and clean my house tomorrow. My parents are coming soon, but before that I’ll go to an L.L. Junior concert this afternoon.
Lifeisgood.

Change

Egy kedves barátom hívta fel a figyelmemet erre a dalra. Nagyon időszerű. Nagyon igaz. Nagyon bölcs.

A friend called my attention to this song. Very appropriate. Very true. Very wise.



If you knew that you would die today,
Saw the face of God and love,
Would you change?
Would you change?

If you knew that love can break your heart
When you're down so low you cannot fall
Would you change?
Would you change?

How bad, how good does it need to get?
How many losses? How much regret?
What chain reaction would cause an effect?
Makes you turn around,
Makes you try to explain,
Makes you forgive and forget,
Makes you change?
Makes you change?

If you knew that you would be alone,
Knowing right, being wrong,
Would you change?
Would you change?

If you knew that you would find a truth
That brings up pain that can't be soothed
Would you change?
Would you change?

How bad, how good does it need to get?
How many losses? How much regret?
What chain reaction would cause an effect?
Makes you turn around,
Makes you try to explain,
Makes you forgive and forget,
Makes you change?
Makes you change?

Are you so upright you can't be bent?
If it comes to blows are you so sure you won't be crawling?
If not for the good, why risk falling?
Why risk falling?

If everything you think you know,
Makes your life unbearable,
Would you change?
Would you change?

If you'd broken every rule and vow,
And hard times come to bring you down,
Would you change?
Would you change?

If you knew that you would die today,
If you saw the face of God and love,
Would you change?
Would you change?


If you saw the face of God and love
If you saw the face of God and love
Would you change?

... tudod! / ... you know!

Van olyan, amikor valahogy „megfagy az idő”. Egyszerűen mintha néhány pillanatra megállna az élet. Aztán már megy is tovább, és mindenki azonnal elfelejti a pauzát, mintha nem is lett volna. Az előbb a zöldségesnél állok a polc előtt, a kezem félúton egy almáért. Fékcsikorgás, a szemem sarkából látom, hogy a zöldséges kinéz az ablakon. Kinézek én is. Ott áll a lefékezett fehér VW Golf, benne baseball sapkás fiú. Előtte idősebb férfi egyik kezével egy biciklit emel fel az útról, a másikkal egy póráz felé nyúl, a végén a szemem megtalálja a nagy kutyát, olyan berni pásztor féle, a zöldséges zöld műanyag kukája mellett.
- Nem szabad megállni, tudod! – mondja nyugodtan, a helyzethez szinte nem is illő gyengéd szeretettel a férfi.
Visszaszáll a biciklire, kezében a póráz, a végén a kutya, elindulnak; elindul a Golf is, a kezem meg közben odaér az almáért, fizetek, és útközben azon gondolkozom, ez most tényleg megtörtént-e.


Sometimes it seems like time somehow freezes for a moment. Everything simply stops for a few seconds. And then life goes on immediately and we just forget the pause as if nothing happened. A little while ago I went over to the fruit store across the street. I stand by the shelf with my hand on its way to the apples. I hear a creaking noise of brakes, from the corner of my eye I see the fruit store man looking out the window. I also look out. I see the white VW Golf that just stopped, inside it a young guy with a baseball cap. In front of it an older man lifts up a bicycle with one hand, with the other one he’s reaching for a leash. On its end I find a big dog, similar to a bernese, standing next to the big green garbage bin of the fruit store.
- You shouldn’t stop, you know! – says the man calmly, with a kind of gentle and loving voice that doesn’t really match the situation.
He gets back on the bike with the leash in his hand and off they go; so does the VW, my hand reaches the apple, I pay, and on my way back to the office I wonder if this really happened.