Short story (from Don G.)

TANULSÁGOS TÖRTÉNET

Pasi megy a kocsijával az úton.
Nő megy a kocsijával ugyanott...
Elhaladnak egymás mellet...
A nő kikiabál az ablakon: DISZNÓ!
A pasi visszakiabál: RIBANC!
Pasi beveszi a következő kanyart.
Nekimegy az út közepén álló hatalmas disznónak és meghal.

Tanulság: Ha a férfiak odafigyelnének...


SHORT STORY (from Don G.)

Man driving down road.
Woman driving up same road...
They pass each other..
The woman yells out the window, PIG!
Man yells back out window, BITCH!
Man rounds next curve.
Crashes into a HUGE PIG in middle of road and dies.

Thought for The Day: If only men would listen.....

Grown together / Összenőve

100

Ez a századik bejegyzés!
De van 1 még jobb hír: itthonról netezek böbő!!! Begyütt végre valami kósza wifi.
Vótam ma libegőzni Zsozsóval, az is jaj de jó volt. Csodás az ősz.
De jaj nekem, ha most nem megyek aludni!

This is post Nr. 100.
But i have even better news: finally cought some random wifi in my house!!!
Today i went on the cable car, that was also cool. Fall is so beauiful.
But i need to go to sleep now or else i'll colleps tomorrow.

Éjfél után...

... értem haza. Hajnali fél egy múlt. Zuhog az eső. Fáradt vagyok. Vállamon a gitár. Nyakamban a táska (Traffic Jam Budapest, négyezer ötért. Rablók.). Vizes a kabátom. Nyitom a rácsot. Nna. Mondom, nyitom a rácsot. Nyitnám. A rácsot. De nem nyílik. Leteszem a gitárt, nézem, mi van. Basszus. Basszus basszus basszus! Ezt nem hiszem el. Egyszerűen nem lehet igaz. Lám-lám. Itt járt kedvencünk, a tulaj embere, H úr, a vállalkozó. Szívesen vállalkozik arra, hogy bárki lakását tönkrevágja felújítás címén. S tegnap nálam járt. Nem, nekem nem szólt, hogy bemegy a lakásomba és tesz egy tiszteletkört. Mert ugye minek az. Ráadásul azt a zárat zárta be, amihez nekem nincs kulcsom. Úgyhogy állok a gangon, éjjel fél egykor, esik az eső. Főbérlőnek SMS. Válasz nuku. Felhívom. De nem üvöltök. Minek. Bécsben lakik, s most nem tud mit tenni. Hmm. Ravasz? Fogós? Gondolkozom. Aludjak az irodában? Brrr. Ki van még fent ilyenkor? Lea! Felhívom Leát. Lea úgy csicsereg a telefonba éjjel fél egykor, mintha délután kettő lenne. Szia Lea, hogy vagy? Aha, és ott alhatok? Ott. Átmentünk. Én meg a Senorita. Kaptam puszit, teát, lelki támaszt, ötleteket, pizsamát, fogkefét, forró zuhanyt, puha paplant. Tehát jó estém volt. S mire ma reggel hazaértem, az esti telefonnak köszönhetően már nyitva volt a rács. Zuhany. Öltözés. Reggeli. Munka. Mintha mi se történt volna.



Got home kind of late last night. A bit after midnight. It’s raining. I’m tired. Got the guitar on my shoulder. The bag (Traffic Jam Budapest for 4500. What a rip-off) hanging from my neck. My coat is wet. Opening the bars. Hey. I mean opening. The bars. I mean… I would… if I only could. But I can’t. Okay. Let’s put the guitar down. What the heck. What the… Can believe this! This can not be true! He was here. Mr. H, the manager; the apartment owner’s guy. He manages to ruin any apartment. And he came to visit me today. Ooh, the fact that I wasn’t there and that he forgot to tell me he’ll look around a bit? It doesn’t matter. And guess what else. He locked the lock I don’t have a key for. So I’m standing outside my door, at half past midnight, and it’s raining. SMS to the owner. No answer. I call her. No, I don’t shout. No reason. She lives in Vienna and there’s nothing she can do now. Well-well. Tricky enough? I begin to think. Should I sleep in the office? Naah. Who’s up at this hour? Lea! I call Lea. She’s cheery on the phone at half past midnight as if it was 2 in the afternoon. Hi Lea, how are you? Yeah? And can I sleep over? I can. So we go over. Me and the Senorita. I got a hug, a cup of tea, moral support and some good ideas, pajamas, a toothbrush, hot shower and a soft blanket. I had a good night overall. By the time I got home this morning the lock was open. Shower. Changing. Breakfast. Work. As if nothing happened.

Elazar az oviban

Elazar az egyik közeli barátom. 3 és fél éves, remekül el tudunk beszélgetni. Minden nap beinteget az irodám ablakán, mikor hazafelé megy az oviból. Találkoztam ma este az óvónénivel, aki mesélte, hogy Elazar időnként megkérdezi tőle: "Ismered az Edinát?". Aztán találkoztam más valakivel, aki nem az óvónéni, de egyszer helyettesített az oviban. Elazar első tesztkérdése ez volt hozzá: "Ismered az Edinát?" Huh, törölgette a helyettes gyöngyöző homlokát. Ismerem, naná. Különben nem mennék óvónőnek.
De vannak ám más barátaim is, akikkel ma hosszú idő óta ma találkoztam újra: Püré és Titke, a kettő cicákok. Zenéltünk nekik kicsit, Senorita Cuenca és én. No meg Mari is. Ő volt a legügyesebb. Én részemről kicsit elfelejtettem a bossa nova akkordok elméletét, de majd gyakorlom.
Gitáróra után gondoltam, feldobom kicsit az unatkozva sétáló esti embereket, ezért hónom alá vettem a gitárt (később átvettem a másik oldalra, majd vissza), a másik táskám (az, amit a Traffic Jam Budapest felirat miatt vettem meg négyezer ötért) félig a vállamon, félig a nyakamban lógott, és miközben a gitártokban zötyögtek a kották, a táskámban pedig ritmusszekciót alakítottak a kulcscsomók és az orvosi pemetefű cukorkák, télikabátomban sportosan és üdén végigfutottam az Andrássy úton, az Oktogontól egészen az Erzsébet térig, onnan pedig tovább a Deák tér irányába. Történt ez 9 óra 25kor, pont időben ahhoz, hogy még odaérjek egy jó kis Shmitah (Szombat-év) előadásra.
Szóval, ma is jó napom volt.

Rám / Hike

Miután hónapok óta csak tervezgettünk, meg beszéltünk róla csak úgy a levegőbe, tegnap végre elmentünk túrázni! Öten, kiskocsival. És ó, de nagyon jó volt kimenni kicsit a városból! Felmásztunk a Rám szakadékon, az eredeti úticél szerint, de mivel felettébb lelkesek és ügyesek voltunk mindannyian, meg sem álltunk Dobogókőig, ahonnan aztán visszaereszkedtünk Dömösre, a kocsihoz. Legutóbb 10 évesen voltam erre, vándortáborban. Gyönyörű helyek vannak ám ebben az országban, na. Kicsit félve mondom, de mégis... a mélyről előtörő hazaszeretet jegyében, és tudat alatt tán már az okt. 23.-i őrjöngések szellemében (melyeken egyébként bizonyára az idén sem fogunk
az első sorban élenjárni, ám érdeklődéssel várjuk, ezúttal vajon mennyire verik szét a fővárost) István, a király-t hallgattunk az autóban. Belátom, érdekes élmény lehetett minden külső szemlélő számára, ahogy 5 mesüge biboldó kórusban harsog.




After months and months of not very serious planning and just la-di-da talking about it, me and 4 friends of mine finally went for a hike yesterday. It was ever so beautiful! The countryside itself as well as being outside, out of the noise and dirt of the city, to breathe some fresh cold (very cold!) air. We went to a place called the Ram Ravine. It is located in the amazingly beautiful mountains near Budapest, showing a splendid view of the Danube-bend. The last time I was there at the age of 10 in a hiking camp, that was fun too. Would be nice to hike more regularly. It is such a good excercise for the body and such a nourishment for the soul.

Keith Jarrett, Budapest

És én nem voltam ott. Kardomba dőlnék most biztos, ha lenne.


Can't believe I wasn't there. No fair.

Why Juana?

Yeah, of course, the Wandering Jew. That’s me alright. Just the kind of person who wanders around throughout this life, spiritually as well as physically, looking for G-d, for him/herself, his/her place in the world. This journey is filled with learning and yearning, experiencing, getting connected and disconnected, making mistakes and creating good things, loving and crying, huge feelings and lots of thoughts, suffering and happiness. All this while being an outsider.
The Spanish name for the Wandering Jew is Juan Espera en Dios. John Trust-in-G-od.
That’s okay, you can call me Juana.

Rozsdás böki v.ö. Juana

Rozsdás böki. Ez volt korábban e blog címe. Az alatta lévő pár sorból az is kiderült továbbá, hogy ez a Nagymamám mondása volt, azzal a bizonyos nagyon jellegzetes kézmozdulattal együtt, amit még mindig tisztán látok magam előtt. Lólábfi (Horgász SC) volt oly kedves, hogy a 2006-os újévi bejegyzésnél hagyott hozzászólásában el is magyarázta, szerinte ez mit jelent. Szerintem is azt. Aki nem tudja, az archívumban megtalálja (Shana Tovah; 2006 szept. 22.). Aki pedig nem hiszi, járjon utána.
Addig én elmesélem, miért és hogyan lettem most Juana.
Nem új dolog ez. Sok éve már (bár az utóbbi időben még egyre inkább), hogy amolyan tipikus bolygó zsidónak érzem magam. Aki jön-megy, bolyong, keresgél. Lelki és fizikai értelemben egyaránt. Keresi I-stent, önmagát, a helyét a világban. Közben rengeteg dolgot átél és tapasztal, ismereteket és ismerősöket szerez, elkövet csomó bakit, meg létrehoz jó dolgokat is, nagyokat érez, sokat szenved és sokat boldog, sokat sír és sokat szeret, mindeközben folyamatosan agyal, és állandóan kívülálló.
A mindenit, de őszinte vagyok.
Annak a bizonyos bolygó zsidó figurának a spanyol neve pedig nem más, mint Juan Espera en Dios. János, aki az I-stent várja (keresi / hiszi / bízik benne).
Hát így.

Senorita Cuenca

Íme, Senorita Cuenca! Messzi földről érkezett ma hozzám, hosszas várakozás után. Spanyol mester kézi munkája, cédrus előlappal, mahagóni nyakkal, háttal s oldallal, rózsafa fogólappal. Senorita, azaz női méret. Úgy szól, mint az álom. Ezen kívül gyönyörű és illatos is. Máris szeretem.


Let me introduce - Senorita Cuenca! She finally arrived to me today. I've been waiting for her such a long time now. She is the handy work of a Spanish master; with a solid cedar top, mahogany neck, back and sides, rosewood fingerboard. She sounds, looks and smells beautiful. What can i say - love at the first sight.

Budapest Sun

Szóval az élet. Az elkezdődött megint. Dolgozom végre, és az jó. Viszont hideg van itt Budapesten! Be is vásároltam reggel jó kis gyógyteákat, hogy legyen mit kortyolgatnom, miközben a monitort bámulom. A gépírás? Köszi, azzal is szépen haladok, már a V betűnél tartok. Ezt figyu:
falva, félév, védik, vasra, kavar, villa, vaja, vidra, java, kévék, vidék, fivér, valaki, javada, kivarr.
Na ugye, hogy ugye.
Rafi barátom, aki a legjobb fotós akit ismerek, javasolta a minap, tegyem fel pár fotóját. Azt hiszem, nyitok majd egy fotóalbumot és belinkelem ide. Addig is íme, egy kis ízelítő. Én mindig mondom, hogy Budapest gyönyörű. Csak megfelelő szögből kell nézni.


See, Budapest is a beautiful city indeed. Especially when looking at it from the right angle. This pic was made by my friend Rafi, who is the best photographer I know. He suggested the other day that I upload here some of his photos. I think I’ll just create a photo album on the web and link it in here.
So… I’m back to Budapest, back to life, back to work, and that’s all good. It’s a bit chilly out there. I got some nice tea this morning so I’ll have what to sip while staring at the computer all day. Typing? Yes, it’s coming along pretty well; I’m up to the letter V. Wanna see?
Here:
falva, félév, védik, vasra, kavar, villa, vaja, vidra, java, kévék, vidék, fivér, valaki, javada, kivarr.
Told you.

Gypsy

Egy közeli barátom játszotta nekem ezt a dalt néhány napja.
A close friend played this song for me a few days ago.



Gypsy (Suzanne Vega)

You come from far away
With pictures in your eyes
Of coffeeshops and morning streets
In the blue and silent sunrise
But night is the cathedral
Where we recognized the sign
We strangers know each other now
As part of the whole design

Oh, hold me like a baby
That will not fall asleep
Curl me up inside you
And let me hear you through the heat

You are the jester of this courtyard
With a smile like a girl's
Distracted by the women
With the dimples and the curls
By the pretty and the mischievous
By the timid and the blessed
By the blowing skirts of ladies
Who promise to gather you to their breast

Oh, hold me like a baby...

You have hands of raining water
And that earring in your ear
The wisdom on your face
Denies the number of your years
With the fingers of the potter
And the laughing tale of the fool
The arranger of disorder
With your strange and simple rules
Yes now I've met me another spinner
Of strange and gauzy threads
With a long and slender body
And a bump upon the head

Oh, hold me like a baby...

With a long and slender body
And the sweetest softest hands
And we'll blow away forever soon
And go on to different lands
And please do not ever look for me
But with me you will stay
And you will hear yourself in song
Blowing by one day

Oh, hold me like a baby...

Airport Rulez

Exploring Jerusalem

Az elmúlt néhány napot Jeruzsálemben töltöttem. Találkoztam régi és nem olyan régi barátokkal, rengeteget mászkáltam, mint egy turista (pl. végre végigsétáltam az óváros falán - hihetetlen, hogy a 7 év alatt, míg a városban éltem, erre nem került sor!) egyszer kicsit el is tévedtem (nem Anya, nem az arab negyedben... és különben se voltam egyedül, és ketten eltévedni nem is olyan szörnyű, nna), voltam úszni, sőt, még moziban is (Noodle, izraeli film, jobbfajta limonádé - de azért megint sikerült sírnom még egy vicces film végén is...).
Az igazat megvallva kicsit hosszú volt ez a "vakáció". Jó is, hogy már vége. Megyek ma vissza Pestre, mintha mi se történt volna. Csak egy furcsa álom. Felébredek-e valaha? Vagy jövök-megyek továbbra is rendületlenül, mint valami menetrendszerű éves zarándoklatra, hogy újra és újra összetörjem a saját szívemet, mihelyt kicsit összeforrni látszik...?


I spent the last few days in Jerusalem. Met some old and not so old friends, walked around a lot, enjoyed being a tourist (for example did the Old City Ramparts Walk which i never had a chance to do during the 7 years i lived in the city), got slightly lost once (no Mom, not it the Arab quarter; and besides, i was not alone, so it was ok after all), went swimming one day, and even saw a movie (Noodle - Israeli film, meant to be light and funny but i managed to cry at the end anyway).
This trip was just a bit too long, to be honest. I'm glad it's over. Today i'm traveling back to Budapest as if nothing happened. Just a weird dream. I wonder if i'll ever wake up, or i'll just keep doing these trips, my annual pilgrimage, to break my own heart time and again, every time it seems to be mended…?

Exploring Tel Aviv

Igazándiból és érdekes módon csak most, sok év után, először fedeztem fel Tel Avivot egy cseppet. Íme néhány érdekesség:

Interestingly enough, after all these years, I just now, for the first time explored Tel Aviv somewhat. Here’s what I saw:



Beépített ses-bes tábla a Rotchild utcában. Barbarkának.

Built in backgammon board on Rotchild street. For Barb.




Buborékfújó gép egy üzlet tetején. Ágikának.

Bubble machine on top of a store. For Agi.




Jó kis ház. Ez ott volt a kézművespiac környékén.

Nice building. Somewhere around the craftsmen’s market.




Ezek a kis kávézó bódék a sétány közepén Bécsre emlékeztetnek.

These small coffee shops in the middle of the boulevard remind me of Vienna.




Utcai földgömb-kiállítás. Törékeny. Kéretik jól bánni vele.

Street globe exhibition. Fragile. Handle with care.




Ma pedig a tengerparton voltam.

And today I went to the beach.




Észrevettem, hogy mire a nap végén leírom, “ma” mit csináltam, gyakran már másnap van. Most is…

I noticed that sometimes by the time I get to write down what I did “today” it’s already tomorrow. Like now…