Jó lenne, ha
- bátrabb lennék, mint amilyen vagyok
- az életben is úgy mennének a dolgok, mint a Farmville-en
- azt csinálnám, amit szeretek és amiben jó vagyok
- nem kéne mások hanyagsága / hülyesége miatt extra köröket futni
- sütne a Nap és én a tengerbe lógatnám a lábam, lehetőleg csónakból
--------------------
It would be good if
- I would be braver than I am
- life would be like Farmville
- I would do what I like and what I’m good at
- wouldn’t have to go extra rounds because of the negligence / stupidity of others
- the Sun would shine and I would just dangle my feet into the sea from a boat
Thursday, January 14, 2010
Tuesday, January 12, 2010
Behemót
Bizony-bizony. Ki gondolta volna, hogy ez az ízes magyar szó, a behemót is a héberből származik? Pedig igen!
A héber behema (בהמה), vagy többes számban behemot szó jelentése: vadállat; bár bizonyos körülmények között éppen az olyan szelíd, domesztikált állatokat jelöli, mint a párosujjú patások (pl. szarvasmarha). A szó a Bibliában is többször előfordul, általában nagy testű állatot jelent, mint például a víziló. Másutt a szörny szó szinonimájaként szerepel. Jób könyvének 40. fejezete egy hatalmas, erős és félelmetes állatról ír, mely a leírás szerint fűvel él ugyan, azonban mégis egész biztosan nem egy békésen legelésző tehénkéről van szó. A hatalmas vízi szörny, melynek nevét általában nem fordították le, esetleg csak átírták idegen nyelvekre (angolul pl. behemoth), más népek történetírásában is megjelenik, sőt, a korai hajósok tengeri kalandjai között is olvashatunk a bestiális lényről.
A kifejezés pontos jelentésének vizsgálata így zoológiai és mitológiai szempontból is érdekes lehet.
A magyar nyelvben a behemót jelzőt ormótlan, hatalmas termetű, nehézkes mozgású, esetlen állatra, esetleg emberre használjuk.
Ugyanennek a szónak a másik, a behemótnál kevésbé ismert formája a böhéme, ami azonban minden esetben emberre vonatkozik, természetesen nem éppen pozitív értelemben. Körülbelül annyit tesz: marha. Ma már kevesen használjuk, de az idősebb korosztály szájából bizony gyakran hallhattuk: „Na, ez is egy nagy böhéme!”
A héber behema (בהמה), vagy többes számban behemot szó jelentése: vadállat; bár bizonyos körülmények között éppen az olyan szelíd, domesztikált állatokat jelöli, mint a párosujjú patások (pl. szarvasmarha). A szó a Bibliában is többször előfordul, általában nagy testű állatot jelent, mint például a víziló. Másutt a szörny szó szinonimájaként szerepel. Jób könyvének 40. fejezete egy hatalmas, erős és félelmetes állatról ír, mely a leírás szerint fűvel él ugyan, azonban mégis egész biztosan nem egy békésen legelésző tehénkéről van szó. A hatalmas vízi szörny, melynek nevét általában nem fordították le, esetleg csak átírták idegen nyelvekre (angolul pl. behemoth), más népek történetírásában is megjelenik, sőt, a korai hajósok tengeri kalandjai között is olvashatunk a bestiális lényről.
A kifejezés pontos jelentésének vizsgálata így zoológiai és mitológiai szempontból is érdekes lehet.
A magyar nyelvben a behemót jelzőt ormótlan, hatalmas termetű, nehézkes mozgású, esetlen állatra, esetleg emberre használjuk.
Ugyanennek a szónak a másik, a behemótnál kevésbé ismert formája a böhéme, ami azonban minden esetben emberre vonatkozik, természetesen nem éppen pozitív értelemben. Körülbelül annyit tesz: marha. Ma már kevesen használjuk, de az idősebb korosztály szájából bizony gyakran hallhattuk: „Na, ez is egy nagy böhéme!”
Monday, January 11, 2010
Rixe
Szombat este láttam egy filmet. Jó film, jó történet, egy jó könyv alapján. Sophie választása, Mery Streep-pel. Nekem mondjuk filmből sok a két és fél óra.
A fordítás és a szinkron többnyire elég jó (bár nem láttam az eredetit). Ám mindjárt az elején, 27. percnél van egy olyan szarvashiba, ami számomra az egészre rányomta a bélyegét, és ahogy vége lett, rögtön vissza is pörgettem, hogy újra meghallgassam – hátha csak én vagyok túl kritikus, és talán rosszul értettem.
A két főszereplő férfi között a következő párbeszéd zajlik le:
- Itt vagyok én. Egy rendes zsidó fiú. És veszettül beleszeretek egy lengyel rikszébe.
- Mi az, hogy riksze?
- A riksze? Az egy goj nő. Nem zsidó hitű hölgy.
Igen, elmondják háromszor is. RIKSZE!!! Azért ez nagyon durva baki. Jó, persze, nem tudhat mindenki jiddisül, az addig oké. Akkor nem kell ilyen szavakat használni. Ha meg már használ, akkor nézzen utána. Nem lett volna nehéz megtalálni, hiszen a magyar nyelvben is minden nap használatos alapszóról van szó. Hogy ugyebár: siksze. Nőre durvább megnevezés nem létezik. Egy zsidó, ha legmélységesebb megvetését akarta kifejezni valaki iránt, jellemzően két szót használ. Az egyik a „róse”. Ezt férfire használják; a héber szó eredeti jelentése gonosz. A másik a siksze. Ami elvileg valóban annyit jelent, hogy nem zsidó nő. De a kifejezés ennél sokkal súlyosabb. Ennél nagyon sértés nincs.
És a rikszénél nagyobb baki is kevés.
A fordítás és a szinkron többnyire elég jó (bár nem láttam az eredetit). Ám mindjárt az elején, 27. percnél van egy olyan szarvashiba, ami számomra az egészre rányomta a bélyegét, és ahogy vége lett, rögtön vissza is pörgettem, hogy újra meghallgassam – hátha csak én vagyok túl kritikus, és talán rosszul értettem.
A két főszereplő férfi között a következő párbeszéd zajlik le:
- Itt vagyok én. Egy rendes zsidó fiú. És veszettül beleszeretek egy lengyel rikszébe.
- Mi az, hogy riksze?
- A riksze? Az egy goj nő. Nem zsidó hitű hölgy.
Igen, elmondják háromszor is. RIKSZE!!! Azért ez nagyon durva baki. Jó, persze, nem tudhat mindenki jiddisül, az addig oké. Akkor nem kell ilyen szavakat használni. Ha meg már használ, akkor nézzen utána. Nem lett volna nehéz megtalálni, hiszen a magyar nyelvben is minden nap használatos alapszóról van szó. Hogy ugyebár: siksze. Nőre durvább megnevezés nem létezik. Egy zsidó, ha legmélységesebb megvetését akarta kifejezni valaki iránt, jellemzően két szót használ. Az egyik a „róse”. Ezt férfire használják; a héber szó eredeti jelentése gonosz. A másik a siksze. Ami elvileg valóban annyit jelent, hogy nem zsidó nő. De a kifejezés ennél sokkal súlyosabb. Ennél nagyon sértés nincs.
És a rikszénél nagyobb baki is kevés.
Sunday, January 10, 2010
Tükröződés / Mirror story
Íme egy újabb hasznos, dolgos vasárnap. Felkerült végre a fürdőszoba falára a tükör. Négy szépséges tükörcsempe. Rombusz alakban, mert úgy fért el legjobban. A nyáron majd szedünk hozzá simára csiszolt üveget, kagylót, meg csempedarabkákat a tengerparton. Ha megyünk.
Another salutary Sunday! I finally put up the mirror in the bathroom. It's really 4 mirror tiles. I put it up in the shape of a rhombus because that's how it fits the best. In the summer we'll collect some pieces of broken glass, tiles, and nice shells at the beach. If we'll be there.
Hosszas fejtörés és tájékozódás után végül ezt a komoly fegyvert használtam a tükörcsempék felragasztásához. A kétoldalú ragasztóról, a folyékony szögről, és a stukatúr gipszről hagytam magam lebeszélni. Ezt Poszka cimborám javasolta, és adta kölcsön. Valamiféle üvegezéshez használt raganyó. A tükör végül is üveg. Gondoltam: próba, cseresznye. És eddig úgy tűnik, cseresznye.
After much thinking and asking around I used this scary looking weapon to glue the mirror tiles onto the wall. I was dissuaded from two sided tape, plaster, and some other glue called liquid nail. A good friend of mine suggested and lent this one to me. It is a material used for glazing. Mirror is glass, after all. So I thought i'd try it. So far so good.
Friday, January 08, 2010
Nem magyar / Not Hungarian
Ezt most találtam, és nagyon jót mulattam rajta.
I just found this video and thought it was funny.
I just found this video and thought it was funny.
Thursday, January 07, 2010
Szépfiú / Nice guy
Láttam ma reggel a metrón egy fiút. Először a hangját hallottam, azért kaptam oda a fejem. A hang furcsa volt, a fiú gyönyörű.
És fogyatékos.
Egy idősebb férfival volt, biztos az apja. Harminc körüli lehetett, mint én. Magas volt, legalább 190 cm, hihetetlenül jóképű, kis vagány borostával, mély barna szemekkel, hosszú szempillákkal. Annyira szép volt, hogy alig tudtam levenni róla a szemem, csak nem akartam zavarba hozni, nem akartam, hogy azt gondolja, azért nézem, mert beteg.
Nem tudom, mi a pontos neve ennek a betegségnek (pedig biztos tanultuk a főiskolán, csak nem emlékszem), de társul hozzá egy nagyon jellegzetes járás, testtartás, és hanghordozás.
És akkor azt jutott eszembe, hogy mekkora fricska ez. Hogy van egy ilyen csodálatos ember, aki színész lehetne, vagy modell, esetleg egy piszok nőcsábász. De nem. Egyik sem.
Biztos bemegy minden reggel a szociális foglalkoztatóba és papírzacskót ragaszt vagy újságot hajtogat. Esetleg gyöngyöt fűz, ha éppen az a program.
Ezt nem tudom hova tenni.
--------------------------
I saw a guy on the subway this morning. First I heard his voice which made me turn my head. The voice was weird; the guy was beautiful.
And retarded.
He was with an older man, probably his father. He must have been in his early thirties, like me. He was tall, at least 1 m 90, extremely good-looking, with a groovy five o’clock shadow, deep brown eyes and long eyelashes. He was so beautiful that I could hardly take my eyes off him. Finally I looked away because I didn’t want to make him feel uncomfortable; didn’t want him to think that I am looking at him because his illness.
I don’t know the name of this illness (probably learned about it in college but I don’t remember), but it goes together with a very typical walk, body language and speech.
What a flick, I thought. There is this wonderful person, who could easily be an actor, or a model, or perhaps a jerky masher. But no. He is neither.
He probably goes to some social institute every morning and glues paper bags or folds newspapers.
This makes me puzzled.
És fogyatékos.
Egy idősebb férfival volt, biztos az apja. Harminc körüli lehetett, mint én. Magas volt, legalább 190 cm, hihetetlenül jóképű, kis vagány borostával, mély barna szemekkel, hosszú szempillákkal. Annyira szép volt, hogy alig tudtam levenni róla a szemem, csak nem akartam zavarba hozni, nem akartam, hogy azt gondolja, azért nézem, mert beteg.
Nem tudom, mi a pontos neve ennek a betegségnek (pedig biztos tanultuk a főiskolán, csak nem emlékszem), de társul hozzá egy nagyon jellegzetes járás, testtartás, és hanghordozás.
És akkor azt jutott eszembe, hogy mekkora fricska ez. Hogy van egy ilyen csodálatos ember, aki színész lehetne, vagy modell, esetleg egy piszok nőcsábász. De nem. Egyik sem.
Biztos bemegy minden reggel a szociális foglalkoztatóba és papírzacskót ragaszt vagy újságot hajtogat. Esetleg gyöngyöt fűz, ha éppen az a program.
Ezt nem tudom hova tenni.
--------------------------
I saw a guy on the subway this morning. First I heard his voice which made me turn my head. The voice was weird; the guy was beautiful.
And retarded.
He was with an older man, probably his father. He must have been in his early thirties, like me. He was tall, at least 1 m 90, extremely good-looking, with a groovy five o’clock shadow, deep brown eyes and long eyelashes. He was so beautiful that I could hardly take my eyes off him. Finally I looked away because I didn’t want to make him feel uncomfortable; didn’t want him to think that I am looking at him because his illness.
I don’t know the name of this illness (probably learned about it in college but I don’t remember), but it goes together with a very typical walk, body language and speech.
What a flick, I thought. There is this wonderful person, who could easily be an actor, or a model, or perhaps a jerky masher. But no. He is neither.
He probably goes to some social institute every morning and glues paper bags or folds newspapers.
This makes me puzzled.
Monday, January 04, 2010
Hozd a szajrét!
Legutóbbi szavunk, a majré után, mi is jöhetne más, mint a rá oly szépen rímelő szajré. Ismét egy olyan szó, amit minden tisztességes szókinccsel rendelkező magyar ajkú polgár használt, de legalábbis hallott már életében. Az eredete azonban nem feltétlenül tiszta mindenki számára.
Egy kicsit meg is meglepődtem, amikor különféle etimológiai szótárakat, nyelvészettel kapcsolatos írásokat és egyéb fórumokat lapozgatva azt tapasztaltam, hogy a források 99 százaléka a szó eredeti jelentésének pontosan az ellenkezőjét állítja.
A szó gyökere ugyanis a héber szchora, askenáz kiejtés szerint szhojre (סחורה), melynek jelentése nemes egyszerűséggel csak annyi: áru. Áru, melyet a 19. századi zsidó kereskedők szekereiken hoztak-vittek faluról falura, vásárról vásárra. Tehát magának a szónak az eredeti jelentése még csak megközelítőleg sem az, hogy vásárolni, mint az sajnos sok helyen olvasható. Már csak azért nem, mert az áru főnév, a vásárolni pedig ige, ugyebár. Sőt, ha az áru főnévből igét alkotunk, a végeredmény akkor is az árulni szó lesz, ami egyáltalán nem ugyanaz, mint a vásárolni. Ehhez még csak nyelvésznek sem kell lenni, tudja ezt minden valamire való kereskedő.
Az eredeti szónak továbbá a lopáshoz sincs semmi, de semmi köze. Éppen ellenkezőleg. A kereskedők nem rejtegették, inkább büszkén kínálták portékájukat.
Az egyik leghíresebb, több változatban is ismert jiddis népdal egyik sora is így szól: „Tajre iz di beszte szhajre”, azaz a Tóra a legjobb portéka. Erre az alapigazságra számos haszid tanítás és mese is épül. A történet általában valahogy úgy alakul, hogy az egyszeri zsidó utazik a kocsin, vagy az erdőt járja, közben bajba kerül, ám ő nem ijed meg, hanem elkezd Tórát tanulni vagy zsoltárokat mondani, minekutána hamarosan elmúlik a veszedelem, ő pedig csodálatos módon megmenekül.
A fent említett enyhe fogalomzavar abból adódhat, hogy a magyar nyelven a jiddisből átvett szajré szó valóban nem mint portéka használatos; a széles körben ismert jelentése inkább olyasmi, mint a lopott holmi, vagy a cucc. Aki tehát ilyen értelemben használja, helyesen teszi.
Mégis jó, ha tisztában vagyunk szavaink eredetével, hiszen ez a rovat erről szól.
Egy kicsit meg is meglepődtem, amikor különféle etimológiai szótárakat, nyelvészettel kapcsolatos írásokat és egyéb fórumokat lapozgatva azt tapasztaltam, hogy a források 99 százaléka a szó eredeti jelentésének pontosan az ellenkezőjét állítja.
A szó gyökere ugyanis a héber szchora, askenáz kiejtés szerint szhojre (סחורה), melynek jelentése nemes egyszerűséggel csak annyi: áru. Áru, melyet a 19. századi zsidó kereskedők szekereiken hoztak-vittek faluról falura, vásárról vásárra. Tehát magának a szónak az eredeti jelentése még csak megközelítőleg sem az, hogy vásárolni, mint az sajnos sok helyen olvasható. Már csak azért nem, mert az áru főnév, a vásárolni pedig ige, ugyebár. Sőt, ha az áru főnévből igét alkotunk, a végeredmény akkor is az árulni szó lesz, ami egyáltalán nem ugyanaz, mint a vásárolni. Ehhez még csak nyelvésznek sem kell lenni, tudja ezt minden valamire való kereskedő.
Az eredeti szónak továbbá a lopáshoz sincs semmi, de semmi köze. Éppen ellenkezőleg. A kereskedők nem rejtegették, inkább büszkén kínálták portékájukat.
Az egyik leghíresebb, több változatban is ismert jiddis népdal egyik sora is így szól: „Tajre iz di beszte szhajre”, azaz a Tóra a legjobb portéka. Erre az alapigazságra számos haszid tanítás és mese is épül. A történet általában valahogy úgy alakul, hogy az egyszeri zsidó utazik a kocsin, vagy az erdőt járja, közben bajba kerül, ám ő nem ijed meg, hanem elkezd Tórát tanulni vagy zsoltárokat mondani, minekutána hamarosan elmúlik a veszedelem, ő pedig csodálatos módon megmenekül.
A fent említett enyhe fogalomzavar abból adódhat, hogy a magyar nyelven a jiddisből átvett szajré szó valóban nem mint portéka használatos; a széles körben ismert jelentése inkább olyasmi, mint a lopott holmi, vagy a cucc. Aki tehát ilyen értelemben használja, helyesen teszi.
Mégis jó, ha tisztában vagyunk szavaink eredetével, hiszen ez a rovat erről szól.
Sunday, January 03, 2010
Boldog új csövet! / Happy new pipe!
Na, megint egy problémával kevesebb.
Az egy évre eső csőtöréseket ezennel remélhetőleg ki is pipálhatjuk.
Az alsó néni jött fel, hogy buék, és ő ázik. Jött a gondnok, aztán a vízvezeték szerelő, aki megállapította, hogy cserélni kell. Meg is tette. Porszívó, felmosás, ragyog a lakás, git sabesz.
Úgy áradjon ránk az áldás ebben a polgári évben is, mint törött csőből a vasszer. Csak kicsit kevésbé bűzösen.
--------------
Cool. One less problem to deal with.
Hope there will be no more broken pipes this year.
The lady downstairs came up to say happy new year and that her ceiling is all wet, she thinks it comes from us. There came the caretaker, followed by the plumber, who determined that the pipe needs to be changed. So he changed it. Vacuum cleaner, soapy water, the house is all clean and shiny, good shabbos.
May the blessing pour down on us in 2010 as the water did from the broken pipe. Maybe a bit less smelly.
Az egy évre eső csőtöréseket ezennel remélhetőleg ki is pipálhatjuk.
Az alsó néni jött fel, hogy buék, és ő ázik. Jött a gondnok, aztán a vízvezeték szerelő, aki megállapította, hogy cserélni kell. Meg is tette. Porszívó, felmosás, ragyog a lakás, git sabesz.
Úgy áradjon ránk az áldás ebben a polgári évben is, mint törött csőből a vasszer. Csak kicsit kevésbé bűzösen.
--------------
Cool. One less problem to deal with.
Hope there will be no more broken pipes this year.
The lady downstairs came up to say happy new year and that her ceiling is all wet, she thinks it comes from us. There came the caretaker, followed by the plumber, who determined that the pipe needs to be changed. So he changed it. Vacuum cleaner, soapy water, the house is all clean and shiny, good shabbos.
May the blessing pour down on us in 2010 as the water did from the broken pipe. Maybe a bit less smelly.
Tuesday, December 29, 2009
Mindenféle / All kinds
Tyű, mennyi minden van! Annyi, hogy tán le sem tudom írni. Meg persze mindent nem is akarok (kacsint).
Először is: büszkén jelentem, hogy az elmúlt három hónap folyton őrülten házi-feladat-írós időszakának vége. Befejeztem ugyanis a szinkrondramaturg képzést. Juhéjj. De jó nekem. A végén kaptunk Tomasevics Zorkától (akiről a magyar szinkron egyik szobrát lehetne megformázni, s mellesleg szerintem zseniális nő) egy papírt, mely nem hivatalos ugyan, tehát semmi okj vagy ilyesmi, viszont a sok tudás, amit kaptunk, az immáron a miénk, és mint tudjuk, évmilliókra lesz tulajdonunk. Tehát elvileg januártól jöhetnek a filmek.
Aztán volt Hanuka, szépséges (nagyon enyhe neonáci hőzöngéssel); azután volt családi izraeli vacsoraest szent karácsony ünnepén sok humusszal és csípős szósszal (csak épp a falafel nem sikerült – szabályosan megsemmisült az olajban).
Volt egy kalandos vonatút, melynek során sikerült a vonaton hagynom az egyik szatyromat, és mire visszaszáguldottam érte, a takarító személyzet mosolyogva közölte, hogy ő megtalálta a táskámat, de „elvitték a vasutasok”. Befenyítettem volna ügyeletes tisztileg, meg mindenhogy, ahogy csak tudtam, még azt is felajánlottam, hogy kap egy ötezrest a zsebébe bele, csak a muffin sütőmet adja vissza (amit valószínű úgyis belehajított a legközelebbi kukába), de nem.
Aztán, ami még fontos, hogy van új gyűrűm. Csodálatos, egyedi (személyre szabottan készítette az ötvös), ezüst.
És végül a gombákok: szépségesen aranyos kis japán kristálygombák tenyésznek a konyhában. Úgy tűnik, jól érzik magukat, mert elég gyorsan szaporodnak. Nem nagyigényűek: nem kell nekik más, csak víz, cukor, pár szem mazsola és egy fél citrom, s máris készítik a finom nedűt, ami állítólag nagyon hasznos és egészséges itóka (egyes internetes fórumok szerint mindent gyógyít az ekcémától kezdve a sclerosis multiplexig, de szerintem azért ne essünk túlzásba, épp elég, hogy fincsi, s jót tesz a bélflóráknak, s ezáltal az emésztésnek).
-------------------------
Quite some happenings once again! May even be too much to write down. And of course I don’t want to put down everything in words (wink).
First of all: I am proud to pronounce that I finished my dubbing course! The three months long home-work-writing-all-the-time period is over. Yeah. The course was great, I learned tons, had one of the best teachers in this field. The “diploma” we got is not a legal paper, but it is good enough to go to any dubbing studio and start working. So 2010 might be the year of the movies.
Hanuka was pleasant as always (with some very light neo nazi actions); then we had an Israeli style family dinner funnily enough on x-mas day, with lots of yummy hummus and spicy stuff (the only thing that didn’t work out was the falafel, it literally disappeared in the oil).
On my way back to Budapest I left a bag on the train, and by the time I ran back to get it, the cleaner told me with an evil-angel-like smile on his face, that he found it, but “someone took it”. Tried to get him to give it back to me, even offered him money for my own hand cream and muffin baking form that he probably threw into the first garbage bin on his way, but he wouldn’t give it back to me. Oh well.
The other important news is that I got a new ring. A beautiful, special, silver ring, made especially for me by the jeweler.
And finally: the mushrooms! There are really cute and healthy Japanese mushrooms growing in the kitchen, which make a yummy and healthy drink. Well, ok, it's not really mushrooms... is also called water kefir. Funny name. According to some articles I read it heals everything from eczema to sclerosis multiplex. I think it might be a little exaggerated, but anyway, the juice is really tasty.
Először is: büszkén jelentem, hogy az elmúlt három hónap folyton őrülten házi-feladat-írós időszakának vége. Befejeztem ugyanis a szinkrondramaturg képzést. Juhéjj. De jó nekem. A végén kaptunk Tomasevics Zorkától (akiről a magyar szinkron egyik szobrát lehetne megformázni, s mellesleg szerintem zseniális nő) egy papírt, mely nem hivatalos ugyan, tehát semmi okj vagy ilyesmi, viszont a sok tudás, amit kaptunk, az immáron a miénk, és mint tudjuk, évmilliókra lesz tulajdonunk. Tehát elvileg januártól jöhetnek a filmek.
Aztán volt Hanuka, szépséges (nagyon enyhe neonáci hőzöngéssel); azután volt családi izraeli vacsoraest szent karácsony ünnepén sok humusszal és csípős szósszal (csak épp a falafel nem sikerült – szabályosan megsemmisült az olajban).
Volt egy kalandos vonatút, melynek során sikerült a vonaton hagynom az egyik szatyromat, és mire visszaszáguldottam érte, a takarító személyzet mosolyogva közölte, hogy ő megtalálta a táskámat, de „elvitték a vasutasok”. Befenyítettem volna ügyeletes tisztileg, meg mindenhogy, ahogy csak tudtam, még azt is felajánlottam, hogy kap egy ötezrest a zsebébe bele, csak a muffin sütőmet adja vissza (amit valószínű úgyis belehajított a legközelebbi kukába), de nem.
Aztán, ami még fontos, hogy van új gyűrűm. Csodálatos, egyedi (személyre szabottan készítette az ötvös), ezüst.
És végül a gombákok: szépségesen aranyos kis japán kristálygombák tenyésznek a konyhában. Úgy tűnik, jól érzik magukat, mert elég gyorsan szaporodnak. Nem nagyigényűek: nem kell nekik más, csak víz, cukor, pár szem mazsola és egy fél citrom, s máris készítik a finom nedűt, ami állítólag nagyon hasznos és egészséges itóka (egyes internetes fórumok szerint mindent gyógyít az ekcémától kezdve a sclerosis multiplexig, de szerintem azért ne essünk túlzásba, épp elég, hogy fincsi, s jót tesz a bélflóráknak, s ezáltal az emésztésnek).
-------------------------
Quite some happenings once again! May even be too much to write down. And of course I don’t want to put down everything in words (wink).
First of all: I am proud to pronounce that I finished my dubbing course! The three months long home-work-writing-all-the-time period is over. Yeah. The course was great, I learned tons, had one of the best teachers in this field. The “diploma” we got is not a legal paper, but it is good enough to go to any dubbing studio and start working. So 2010 might be the year of the movies.
Hanuka was pleasant as always (with some very light neo nazi actions); then we had an Israeli style family dinner funnily enough on x-mas day, with lots of yummy hummus and spicy stuff (the only thing that didn’t work out was the falafel, it literally disappeared in the oil).
On my way back to Budapest I left a bag on the train, and by the time I ran back to get it, the cleaner told me with an evil-angel-like smile on his face, that he found it, but “someone took it”. Tried to get him to give it back to me, even offered him money for my own hand cream and muffin baking form that he probably threw into the first garbage bin on his way, but he wouldn’t give it back to me. Oh well.
The other important news is that I got a new ring. A beautiful, special, silver ring, made especially for me by the jeweler.
And finally: the mushrooms! There are really cute and healthy Japanese mushrooms growing in the kitchen, which make a yummy and healthy drink. Well, ok, it's not really mushrooms... is also called water kefir. Funny name. According to some articles I read it heals everything from eczema to sclerosis multiplex. I think it might be a little exaggerated, but anyway, the juice is really tasty.
Friday, December 04, 2009
HF 4
Az volt a házi feladat, hogy egy ismert dallamra kellet szöveget írni.
A téli időszakra való tekintettel a „Magyar népmesék” dallamára (amely egyébként Gryllus Vilmos szerzeménye, azt hiszem) a következő szöveget sikerült rittyentenem:
Édes kukorica béles,
éhes gyerekeknek ez csudijó.
Mézes galagonya rétes,
ékes tetején a friss mogyoró.
Moccan valaki az erdőn,
rezzen a facsemete s roppan a jég.
Reggel kivirul a párkány,
s kályhánk leheli a tűz melegét.
Thursday, November 26, 2009
Holnap / Tomorrow
Itthon vagyok. Ágyban fexem. Begfáztab. Dagyod. Nem, nem influenza. Citrobozs teja. Foghagyba. Gőzölés. Minden megvolt.
Nem baj, majd holnap jobb lesz.
A következő számot az obszcén szavaktól eltekintve nagyon szeretem.
This is a Hungarian Ragga song about how tomorrow will cover the today. I like it very much except for the bad words.
I'm home. Laying in bed. Got a cold. Not a flue, just a plain old cold. Drinking tea, eating tons of garlic, trying to steam the yucky stuff out of my head. Yeah. I do everything i can. Hope i'll be better soon.
Nem baj, majd holnap jobb lesz.
A következő számot az obszcén szavaktól eltekintve nagyon szeretem.
This is a Hungarian Ragga song about how tomorrow will cover the today. I like it very much except for the bad words.
I'm home. Laying in bed. Got a cold. Not a flue, just a plain old cold. Drinking tea, eating tons of garlic, trying to steam the yucky stuff out of my head. Yeah. I do everything i can. Hope i'll be better soon.
Monday, November 23, 2009
Ássze
ÁSSZE!
Az ember beszéd közben gyakran használ idegen szavakat, hol tudatosan, hol pedig anélkül, hogy pontosan tudná a szó jelentését és eredetét. Azt már tudjuk, hogy a magyar nyelvbe rengeteg jövevényszó épült be az évszázadok során, ezért nem lepődünk meg, ha az értelmező szótárban találkozunk latin, görög, török, szláv, német, cigány, jiddis, stb. eredetű szavakkal. Ám ezekben a nyelvekben szintén vannak jövevényszavak, amelyek kis változtatással vándorolnak tovább. Így lehet az, hogy a magyar zsidó köznyelvben bizony még arameus gyökereket is találhatunk.
A következő - az előzőekhez képest talán kevésbé ismert - szavunk több szempontból is aktuális most, télvíz idején. Néhány héttel ezelőtt, Vájchi hetiszakaszban olvashattunk azokról az áldásokról, amelyeket Jákob ősapánk adott a fiainak halála előtt. Ezeken túlmenően még egy további áldást is tanulhatunk ebből a szakaszból. A Tórából tanuljuk ugyanis, hogy korábban az emberek nem betegség következtében haltak meg, hanem hirtelen, minden előjel nélkül. Amikor eljött a távozás ideje, a lélek az orron át hagyta el a testet, egy tüsszentéshez hasonlóan. Azt is tudjuk, hogy az első emberbe, Ádámba, az orrán keresztül lehelt lelket az Örökké-való; s máris felfedezhetjük a párhuzamot a magyar lélek – lélegzet szavak között is.
De térjünk vissza a jiddishez. Jákob betegsége idején már tudta, hogy meg fog halni, így volt ideje arra, hogy halála előtt „rendezze sorait”. Ebből a szempontból számára ajándék volt a betegség. A tüsszentés manapság már nem a végzet jele, csak utal a betegségre, vagy éppen annak egy tünete. Ezért kívánjuk, ha valaki tüsszent, hogy egészségére váljék. Ezt többféleképpen is tehetjük. Jiddisül erre az egyik, és egyben az ismertebb szavunk a németes Gesundheit vagy Gezintheit. A másik pedig az érdekesebb eredetű ’Ássze!’. Esetleg a kettő együtt: ássze gezint. Az ászuta (אסוטה) vagy jiddisesen kiejtve ászisze szó arameus eredetű, jelentése: egészség. Hogy még tovább lépjünk, az arameus szó gyökere az akkád aszutu illetve a sumér azu, melyek jelentése: gyógyító.
Az egyik legjobb áldás pedig, amit elköszönéskor valakinek csak adhatunk, az az, hogy legyen egészséges: Sei Gesund!
Az ember beszéd közben gyakran használ idegen szavakat, hol tudatosan, hol pedig anélkül, hogy pontosan tudná a szó jelentését és eredetét. Azt már tudjuk, hogy a magyar nyelvbe rengeteg jövevényszó épült be az évszázadok során, ezért nem lepődünk meg, ha az értelmező szótárban találkozunk latin, görög, török, szláv, német, cigány, jiddis, stb. eredetű szavakkal. Ám ezekben a nyelvekben szintén vannak jövevényszavak, amelyek kis változtatással vándorolnak tovább. Így lehet az, hogy a magyar zsidó köznyelvben bizony még arameus gyökereket is találhatunk.
A következő - az előzőekhez képest talán kevésbé ismert - szavunk több szempontból is aktuális most, télvíz idején. Néhány héttel ezelőtt, Vájchi hetiszakaszban olvashattunk azokról az áldásokról, amelyeket Jákob ősapánk adott a fiainak halála előtt. Ezeken túlmenően még egy további áldást is tanulhatunk ebből a szakaszból. A Tórából tanuljuk ugyanis, hogy korábban az emberek nem betegség következtében haltak meg, hanem hirtelen, minden előjel nélkül. Amikor eljött a távozás ideje, a lélek az orron át hagyta el a testet, egy tüsszentéshez hasonlóan. Azt is tudjuk, hogy az első emberbe, Ádámba, az orrán keresztül lehelt lelket az Örökké-való; s máris felfedezhetjük a párhuzamot a magyar lélek – lélegzet szavak között is.
De térjünk vissza a jiddishez. Jákob betegsége idején már tudta, hogy meg fog halni, így volt ideje arra, hogy halála előtt „rendezze sorait”. Ebből a szempontból számára ajándék volt a betegség. A tüsszentés manapság már nem a végzet jele, csak utal a betegségre, vagy éppen annak egy tünete. Ezért kívánjuk, ha valaki tüsszent, hogy egészségére váljék. Ezt többféleképpen is tehetjük. Jiddisül erre az egyik, és egyben az ismertebb szavunk a németes Gesundheit vagy Gezintheit. A másik pedig az érdekesebb eredetű ’Ássze!’. Esetleg a kettő együtt: ássze gezint. Az ászuta (אסוטה) vagy jiddisesen kiejtve ászisze szó arameus eredetű, jelentése: egészség. Hogy még tovább lépjünk, az arameus szó gyökere az akkád aszutu illetve a sumér azu, melyek jelentése: gyógyító.
Az egyik legjobb áldás pedig, amit elköszönéskor valakinek csak adhatunk, az az, hogy legyen egészséges: Sei Gesund!
Friday, November 13, 2009
Csak semmi majré
Zsidó szavak rovatunk folytatódik tovább. E héten egy újabb olyan szóhoz érkeztünk, amely a magyar nyelvben főleg szleng kifejezésként ismeretes.
A majré szó jelentése a magyar nyelvben körülbelül annyit tesz, mint a félelem. Gyökere a héber mora (מורא), melynek jelentése szintén félelem.
Érzékelhető egy leheletnyi jelentésbeli különbség, amit pont az enyhesége miatt nehéz is megmagyarázni. Talán abból ered, hogy mivel a félelem magyar szó, tisztább, egyértelműbb a jelentése is. A félelem ugyanis valamivel erősebb kifejezésnek hat, mint a majré, de lehet, hogy ez csak az én szubjektív benyomásom.
Mindenesetre a szó létezik módosított formában is; melléknévként: majrés, illetve szép magyar „ikes” igeként: majrézik. Jiddisben ismert egy további alakja is, a majredig (vagy majredik), aminek az eredeti jelentése félelmetes, manapság azonban a „nagyon” szinonimájaként használatos a beszélt nyelvben; pl: „esz is majredig kalt”, azaz „nagyon hideg van”. Érdekes, hogy eredetileg negatív jelentése ellenére pozitív értelemben is találkozhatunk vele, ugyanúgy, ahogy magyarban is mondhatjuk, hogy valami „félelmetesen jó” vagy „iszonyú szép”.
A majré olyannyira beépült a magyar nyelvbe, hogy nem csak bizonyos szubkultúrákban használatos, hanem irodalmi szövegekben, újságcikkekben is találkozhatunk vele. Sőt, a hatvanas évek szűrt levegőjének közepette még egy ismert aforizmában is megjelent, miszerint „Hárman voltak a paplan alatt, a papa, a mama, és a majré”.
Meglepő módon és általam ismeretlen okból a szó jelentése a magyar katonai szlengben: kapaszkodó fogantyú a harckocsikban.
A majré szó jelentése a magyar nyelvben körülbelül annyit tesz, mint a félelem. Gyökere a héber mora (מורא), melynek jelentése szintén félelem.
Érzékelhető egy leheletnyi jelentésbeli különbség, amit pont az enyhesége miatt nehéz is megmagyarázni. Talán abból ered, hogy mivel a félelem magyar szó, tisztább, egyértelműbb a jelentése is. A félelem ugyanis valamivel erősebb kifejezésnek hat, mint a majré, de lehet, hogy ez csak az én szubjektív benyomásom.
Mindenesetre a szó létezik módosított formában is; melléknévként: majrés, illetve szép magyar „ikes” igeként: majrézik. Jiddisben ismert egy további alakja is, a majredig (vagy majredik), aminek az eredeti jelentése félelmetes, manapság azonban a „nagyon” szinonimájaként használatos a beszélt nyelvben; pl: „esz is majredig kalt”, azaz „nagyon hideg van”. Érdekes, hogy eredetileg negatív jelentése ellenére pozitív értelemben is találkozhatunk vele, ugyanúgy, ahogy magyarban is mondhatjuk, hogy valami „félelmetesen jó” vagy „iszonyú szép”.
A majré olyannyira beépült a magyar nyelvbe, hogy nem csak bizonyos szubkultúrákban használatos, hanem irodalmi szövegekben, újságcikkekben is találkozhatunk vele. Sőt, a hatvanas évek szűrt levegőjének közepette még egy ismert aforizmában is megjelent, miszerint „Hárman voltak a paplan alatt, a papa, a mama, és a majré”.
Meglepő módon és általam ismeretlen okból a szó jelentése a magyar katonai szlengben: kapaszkodó fogantyú a harckocsikban.
Monday, November 09, 2009
Virus?
Mostanában a csapból is influenza folyik.
Nem igazán tudom hova tenni az egészet, mert annyi minden kering pro és kontra.
Mert persze van, akinek mindenképp hasznos az oltás, de az a tömeghisztéria, ami van, kicsit túlzásnak tűnik. Az orvosok véleménye is megoszlik, ha jól tudom.
Engem az egészből az bosszant a legjobban, hogy ugye régebben az emberekkel meg lehetett vetetni minden sz*rt, ha kellőképp reklámozták, hogy mindenképp egyél ilyen meg olyan joghurtot és ilyen meg olyan farmered legyen, és akkor tutira csodaszép leszel és boldog. Na ez az, ami nem hat már annyira, mert ugye válság van. De az emberek zsebéből meg mégis ki kell húzni a pénzt valahogy. Erre mit mondanak? Hát hogy mindenképp vedd meg az oltást, különben halálnak halálával halsz, aztán akkor nézegethetsz. Ettől meg azért megijednek az emberek, és mennek a kis kuporgatott pénzükből oltatni a családot ha kell, ha nem, mert meghalni azt persze senki se szeret.
Szóval nemtom. Meghalni én sem szándékozom, mert van még egy kis dolgom ebben az életben. De azt gondolom, hogy egy egészséges szervezet, mint az enyém, csak megbirkózik egy vírussal! Már ha kifekszem. Úgyhogy semmi vész. Van otthon néhány olvasásra váró könyv, nem fogok unatkozni.
Everyone keeps talking about the flue issue lately.
I am not sure about the whole thing. There are so many pros and cons going around.
Ok, I can understand that people with a week immune system should get the vaccination. But the hysteria around the whole thing seems a little exaggerated to me. Even medical doctors don’t agree on the subject.
What upsets me is the business side of it. A little while back people would buy anything if they were told enough that they should eat this and that yogurt or wear this and that brand of jeans and you’ll be happy and beautiful. Now people don’t buy this garbage anymore, partially due to the economic situation. But all that money still must come out of their pockets somehow. So what’s the new trick? The flue! Either you buy the vaccination or you’ll die miserably. And since nobody likes to die, people run and get the vaccination for the whole family, thinking better safe than sorry.
So I really don’t know. I am not intending to die either, I still have a lot to do in this life. So I counting on my immune system and hope that a healthy body like mine will be able to handle a virus. And if I get it, I’ll stay in bed. There are many books on my shelf waiting to be read, so no worries.
Nem igazán tudom hova tenni az egészet, mert annyi minden kering pro és kontra.
Mert persze van, akinek mindenképp hasznos az oltás, de az a tömeghisztéria, ami van, kicsit túlzásnak tűnik. Az orvosok véleménye is megoszlik, ha jól tudom.
Engem az egészből az bosszant a legjobban, hogy ugye régebben az emberekkel meg lehetett vetetni minden sz*rt, ha kellőképp reklámozták, hogy mindenképp egyél ilyen meg olyan joghurtot és ilyen meg olyan farmered legyen, és akkor tutira csodaszép leszel és boldog. Na ez az, ami nem hat már annyira, mert ugye válság van. De az emberek zsebéből meg mégis ki kell húzni a pénzt valahogy. Erre mit mondanak? Hát hogy mindenképp vedd meg az oltást, különben halálnak halálával halsz, aztán akkor nézegethetsz. Ettől meg azért megijednek az emberek, és mennek a kis kuporgatott pénzükből oltatni a családot ha kell, ha nem, mert meghalni azt persze senki se szeret.
Szóval nemtom. Meghalni én sem szándékozom, mert van még egy kis dolgom ebben az életben. De azt gondolom, hogy egy egészséges szervezet, mint az enyém, csak megbirkózik egy vírussal! Már ha kifekszem. Úgyhogy semmi vész. Van otthon néhány olvasásra váró könyv, nem fogok unatkozni.
Everyone keeps talking about the flue issue lately.
I am not sure about the whole thing. There are so many pros and cons going around.
Ok, I can understand that people with a week immune system should get the vaccination. But the hysteria around the whole thing seems a little exaggerated to me. Even medical doctors don’t agree on the subject.
What upsets me is the business side of it. A little while back people would buy anything if they were told enough that they should eat this and that yogurt or wear this and that brand of jeans and you’ll be happy and beautiful. Now people don’t buy this garbage anymore, partially due to the economic situation. But all that money still must come out of their pockets somehow. So what’s the new trick? The flue! Either you buy the vaccination or you’ll die miserably. And since nobody likes to die, people run and get the vaccination for the whole family, thinking better safe than sorry.
So I really don’t know. I am not intending to die either, I still have a lot to do in this life. So I counting on my immune system and hope that a healthy body like mine will be able to handle a virus. And if I get it, I’ll stay in bed. There are many books on my shelf waiting to be read, so no worries.
Tuesday, November 03, 2009
7:53
Ma hajnali 7 óra 53 perckor érkeztem az irodába. Nem, nem vagyok beteg, aggodalomra semmi ok. Csak az történt, hogy elmentem reggel spinningre, de rajtam kívül csak az edző volt ott. Vele pedig megdumáltuk, hogy annyira most nincs kedvünk tekerni; ha társaság lenne, akkor igen, de így kettesben inkább hagyjuk. Úgyhogy bejöttem korán. Így legalább jó sok mindent meg tudok ma csinálni.
Egyébként amikor jöttem, szállingózott a hó az utcán. Még jó, hogy tegnap megvettem azt a jó kis Crocs kesztyűt! Belül polár, kívül kötött, végre egy igazán meleg kesztyű. Nagyon fogok igyekezni, hogy ne veszítsem el.
I arrived to my office at 7:53 this morning. No, I am not sick, no need to worry. What happened was that I went to my regular spinning class, but no one else was there besides me and the trainer. And since neither of us really felt like having a class with just the 2 of us this early in the morning (with other people there it is fun), I came to work. This way I can get some work done.
While I was walking to work, the snow was spitting a little bit. Good thing I got that cool pair of Crocs gloves last night. Finally a real warm pair of gloves, with polar fleece on the inside, knitted acrylic on the outside. I will try real hard not to lose them.
Egyébként amikor jöttem, szállingózott a hó az utcán. Még jó, hogy tegnap megvettem azt a jó kis Crocs kesztyűt! Belül polár, kívül kötött, végre egy igazán meleg kesztyű. Nagyon fogok igyekezni, hogy ne veszítsem el.
I arrived to my office at 7:53 this morning. No, I am not sick, no need to worry. What happened was that I went to my regular spinning class, but no one else was there besides me and the trainer. And since neither of us really felt like having a class with just the 2 of us this early in the morning (with other people there it is fun), I came to work. This way I can get some work done.
While I was walking to work, the snow was spitting a little bit. Good thing I got that cool pair of Crocs gloves last night. Finally a real warm pair of gloves, with polar fleece on the inside, knitted acrylic on the outside. I will try real hard not to lose them.
Subscribe to:
Posts (Atom)