Rozsdás böki v.ö. Juana

Rozsdás böki. Ez volt korábban e blog címe. Az alatta lévő pár sorból az is kiderült továbbá, hogy ez a Nagymamám mondása volt, azzal a bizonyos nagyon jellegzetes kézmozdulattal együtt, amit még mindig tisztán látok magam előtt. Lólábfi (Horgász SC) volt oly kedves, hogy a 2006-os újévi bejegyzésnél hagyott hozzászólásában el is magyarázta, szerinte ez mit jelent. Szerintem is azt. Aki nem tudja, az archívumban megtalálja (Shana Tovah; 2006 szept. 22.). Aki pedig nem hiszi, járjon utána.
Addig én elmesélem, miért és hogyan lettem most Juana.
Nem új dolog ez. Sok éve már (bár az utóbbi időben még egyre inkább), hogy amolyan tipikus bolygó zsidónak érzem magam. Aki jön-megy, bolyong, keresgél. Lelki és fizikai értelemben egyaránt. Keresi I-stent, önmagát, a helyét a világban. Közben rengeteg dolgot átél és tapasztal, ismereteket és ismerősöket szerez, elkövet csomó bakit, meg létrehoz jó dolgokat is, nagyokat érez, sokat szenved és sokat boldog, sokat sír és sokat szeret, mindeközben folyamatosan agyal, és állandóan kívülálló.
A mindenit, de őszinte vagyok.
Annak a bizonyos bolygó zsidó figurának a spanyol neve pedig nem más, mint Juan Espera en Dios. János, aki az I-stent várja (keresi / hiszi / bízik benne).
Hát így.

Senorita Cuenca

Íme, Senorita Cuenca! Messzi földről érkezett ma hozzám, hosszas várakozás után. Spanyol mester kézi munkája, cédrus előlappal, mahagóni nyakkal, háttal s oldallal, rózsafa fogólappal. Senorita, azaz női méret. Úgy szól, mint az álom. Ezen kívül gyönyörű és illatos is. Máris szeretem.


Let me introduce - Senorita Cuenca! She finally arrived to me today. I've been waiting for her such a long time now. She is the handy work of a Spanish master; with a solid cedar top, mahogany neck, back and sides, rosewood fingerboard. She sounds, looks and smells beautiful. What can i say - love at the first sight.

Budapest Sun

Szóval az élet. Az elkezdődött megint. Dolgozom végre, és az jó. Viszont hideg van itt Budapesten! Be is vásároltam reggel jó kis gyógyteákat, hogy legyen mit kortyolgatnom, miközben a monitort bámulom. A gépírás? Köszi, azzal is szépen haladok, már a V betűnél tartok. Ezt figyu:
falva, félév, védik, vasra, kavar, villa, vaja, vidra, java, kévék, vidék, fivér, valaki, javada, kivarr.
Na ugye, hogy ugye.
Rafi barátom, aki a legjobb fotós akit ismerek, javasolta a minap, tegyem fel pár fotóját. Azt hiszem, nyitok majd egy fotóalbumot és belinkelem ide. Addig is íme, egy kis ízelítő. Én mindig mondom, hogy Budapest gyönyörű. Csak megfelelő szögből kell nézni.


See, Budapest is a beautiful city indeed. Especially when looking at it from the right angle. This pic was made by my friend Rafi, who is the best photographer I know. He suggested the other day that I upload here some of his photos. I think I’ll just create a photo album on the web and link it in here.
So… I’m back to Budapest, back to life, back to work, and that’s all good. It’s a bit chilly out there. I got some nice tea this morning so I’ll have what to sip while staring at the computer all day. Typing? Yes, it’s coming along pretty well; I’m up to the letter V. Wanna see?
Here:
falva, félév, védik, vasra, kavar, villa, vaja, vidra, java, kévék, vidék, fivér, valaki, javada, kivarr.
Told you.

Gypsy

Egy közeli barátom játszotta nekem ezt a dalt néhány napja.
A close friend played this song for me a few days ago.



Gypsy (Suzanne Vega)

You come from far away
With pictures in your eyes
Of coffeeshops and morning streets
In the blue and silent sunrise
But night is the cathedral
Where we recognized the sign
We strangers know each other now
As part of the whole design

Oh, hold me like a baby
That will not fall asleep
Curl me up inside you
And let me hear you through the heat

You are the jester of this courtyard
With a smile like a girl's
Distracted by the women
With the dimples and the curls
By the pretty and the mischievous
By the timid and the blessed
By the blowing skirts of ladies
Who promise to gather you to their breast

Oh, hold me like a baby...

You have hands of raining water
And that earring in your ear
The wisdom on your face
Denies the number of your years
With the fingers of the potter
And the laughing tale of the fool
The arranger of disorder
With your strange and simple rules
Yes now I've met me another spinner
Of strange and gauzy threads
With a long and slender body
And a bump upon the head

Oh, hold me like a baby...

With a long and slender body
And the sweetest softest hands
And we'll blow away forever soon
And go on to different lands
And please do not ever look for me
But with me you will stay
And you will hear yourself in song
Blowing by one day

Oh, hold me like a baby...

Airport Rulez

Exploring Jerusalem

Az elmúlt néhány napot Jeruzsálemben töltöttem. Találkoztam régi és nem olyan régi barátokkal, rengeteget mászkáltam, mint egy turista (pl. végre végigsétáltam az óváros falán - hihetetlen, hogy a 7 év alatt, míg a városban éltem, erre nem került sor!) egyszer kicsit el is tévedtem (nem Anya, nem az arab negyedben... és különben se voltam egyedül, és ketten eltévedni nem is olyan szörnyű, nna), voltam úszni, sőt, még moziban is (Noodle, izraeli film, jobbfajta limonádé - de azért megint sikerült sírnom még egy vicces film végén is...).
Az igazat megvallva kicsit hosszú volt ez a "vakáció". Jó is, hogy már vége. Megyek ma vissza Pestre, mintha mi se történt volna. Csak egy furcsa álom. Felébredek-e valaha? Vagy jövök-megyek továbbra is rendületlenül, mint valami menetrendszerű éves zarándoklatra, hogy újra és újra összetörjem a saját szívemet, mihelyt kicsit összeforrni látszik...?


I spent the last few days in Jerusalem. Met some old and not so old friends, walked around a lot, enjoyed being a tourist (for example did the Old City Ramparts Walk which i never had a chance to do during the 7 years i lived in the city), got slightly lost once (no Mom, not it the Arab quarter; and besides, i was not alone, so it was ok after all), went swimming one day, and even saw a movie (Noodle - Israeli film, meant to be light and funny but i managed to cry at the end anyway).
This trip was just a bit too long, to be honest. I'm glad it's over. Today i'm traveling back to Budapest as if nothing happened. Just a weird dream. I wonder if i'll ever wake up, or i'll just keep doing these trips, my annual pilgrimage, to break my own heart time and again, every time it seems to be mended…?

Exploring Tel Aviv

Igazándiból és érdekes módon csak most, sok év után, először fedeztem fel Tel Avivot egy cseppet. Íme néhány érdekesség:

Interestingly enough, after all these years, I just now, for the first time explored Tel Aviv somewhat. Here’s what I saw:



Beépített ses-bes tábla a Rotchild utcában. Barbarkának.

Built in backgammon board on Rotchild street. For Barb.




Buborékfújó gép egy üzlet tetején. Ágikának.

Bubble machine on top of a store. For Agi.




Jó kis ház. Ez ott volt a kézművespiac környékén.

Nice building. Somewhere around the craftsmen’s market.




Ezek a kis kávézó bódék a sétány közepén Bécsre emlékeztetnek.

These small coffee shops in the middle of the boulevard remind me of Vienna.




Utcai földgömb-kiállítás. Törékeny. Kéretik jól bánni vele.

Street globe exhibition. Fragile. Handle with care.




Ma pedig a tengerparton voltam.

And today I went to the beach.




Észrevettem, hogy mire a nap végén leírom, “ma” mit csináltam, gyakran már másnap van. Most is…

I noticed that sometimes by the time I get to write down what I did “today” it’s already tomorrow. Like now…

Gombgyár / Button factory

Gombgyár. Ahol a gombokat gyártják. Kicsiket, nagyokat, kerekeket, hosszúkásakat, kétlyukúakat, négylyukúakat. Gombgyár.
A minap Tel Avivban láttam életemben először gombgyárat. Azelőtt soha. Bő félnapos mászkálás után - melynek során vettem néhány dolgot 25 sékelért, mármint darabját, először egy lila hajcsatot, aztán egy ezüst fülbevalót (ráhúzós – ehhez nem kell lyukasztani, asszem egyelőre elég 2 fülbe 7 piercing), később egy ajándéktárgyat, de nemmondommeg kinek és mit – a piac mellett egy lerobbant külsejű házon pillantottam meg egy régimódi cégtáblán a büszke héber nyelvű feliratot: Merkaz Hakaftor. Gombközpont. Vagyis gombgyár. Ahol a gombokat gyártják. Higi - aki egy nagyon jó barát, aranyos, kedves, türelmes, és általában elvisel engem, csak most épp tanul, mert holnap vizsgázik, amúgy meg megengedi, hogy nála legyek pár napot, ebből kifolyólag akkor és ott épp együtt mászkáltunk Dél Tel Avivban - már kerekítette is köré a történetet: biztos kis öregember, 40 éve gyártja itt a gombot, ennek a kis lerobbant háznak a földszintjén, és az emeleten lakik, ott issza a kávéját minden reggel. A kávés részt nem mondta, azt én tettem hozzá most.
Azt hiszem, azért írok ilyen hosszú mondatokban, mert egész délután Vámos Miklóst olvastam. Márkezt. Meg ént. Meg rövid mondatokban is ezért írok talán.
Amúgy sok már érdekes dolog is történt aznap Tel Avivban, de tagolom inkább, és fotókkal illusztrálom az illusztris eseményeket, hogy átlátható legyen a dolog. Nincs rosszabb, mint egy ömlesztett blog. Na jó, biztos van, de most nem erről akartam beszélni. Pláne írni.

Button factory. Where buttons are being manufactured. Big ones, small ones, those with two holes and those with four, and even those with one loopy hole. A button factory.
I saw one the other day, in Tel Aviv, for the first time in my life. Ever. After walking around for more than half a day and buying a few things for 25 shekels each (for example a purple hair-thing – maybe hairgrip it is called but it sounds weird somehow –, a silver earcuff – the kind of earring that doesn’t need a hole, it just slides on; 7 piercings in 2 ears are enough for the moment-, and later a small gift but I am not telling what and for whom); on the wall of an old ran-down building I suddenly glimpsed an old fashioned sign-board that announced proudly in Hebrew: Merkaz Hakaftor. The Button Center. A button factory. Where buttons are being made. Higi - who is a good friend, nice and patient and learning right now like crazy because he is having an exam tomorrow, and I am staying in his house now for a few days, and so we were walking around together in South Tel Aviv that day – even made up the guy: little old man, he’s been making buttons all his life here, on the bottom floor of this old building; lives upstairs and sips his coffee on his balcony facing the narrow street every morning. I added the coffee part, Higi didn’t say that. He doesn’t like coffee.
I think the reason I am writing in these long sentences is that I’ve been reading a book from one of my favorite Hungarian writers, Miklos Vamos. Michael the toll-keeper. That’s the reason I am writing in short sentences as well. He would probably smile if he would ever see this. But why would he.
Anyway. I saw many interesting things in Tel Aviv. But it’s probably better to write it down in bits and pieces, spiced with photos. Nothing’s worse than a bulk blog. Okay, there probably is, but it doesn’t matter now.

Sirató. Fal. / Wailing. Wall.

Jól van, na. Nem írtam, mert ünnep volt, illetve van is még, sátoros, úgyismint Szükesz (ami jaj de jó), aztán meg szombat, úgyismint Sabesz (az is jó).
Most meg vasárnap van, és hajnali kilenckor keltem, de mivel mindenféle dolgok közbejöttek (mint például kisebb piac-túra, pekándió-eszegetés, meg sajtok, és aztán dalolászás, na meg a gitár), volt már vagy délután fél 5, mire sikerült elhagyni a főhadiszállást. Gondoltuk, jól elmegyünk a Siratófalhoz, utána meg a Bell Parkba, ahol valami érdekes szabadtéri program volt / van. Nomármost, a belvárosig, ami kb. 1 tízperces séta, majdnem minden rendben volt. Útközben 1 sátorban ettünk 1 túrós táskát, amiben nem nagyon volt túró, viszont iszonyú édes volt. De nem baj, mert utána meg találtunk Lulav-ot, jól meg is rázogattuk. Ekkor már kicsit fájt a hátam. Aztán volt még valami hatalmas sátor a városháza előtt, meg jó sok ember, úgyhogy mentünk is tovább. Épp beértünk az Óvárosba a Jaffa kapun át, amikor mi történt? Na mi? Tüsszentettem. Amitől aztán olyan fokon állt görcsbe a derekam, hogy azon nyomban hanyatt is dobtam magam ott valami betonpadkán, a lábamat féloldalasan lelógatva, hogy kicsit lazuljon, ugye. De nem lazult. Ebből ma már nem lesz Fal, maximum sirató. Ki az Óvárosból, vissza a főútra. Valami turista nő, talán holland vagy ilyesmi, megbotlott, és belém próbált kapaszkodni. Szegényre jól rá is ripakodtam valamit angolul. Egy antiszemitával több. Hmm. Ezután valaki megpróbálta lenyúlni a leintett taxinkat. Már épp nekikészülődtem, hogy üvöltök vele is egy sort, de a taxis megvédte. Hazaértünk végre. Még jó, hogy mindig van nálam Diclac. Alias lórúgás. El is nyugodtam tőle egy darabig. Ha minden jól megy, holnap újra megkísérlem, hátha eljutok a Falhoz.
Egyébként mióta Jeruzsálemben vagyok, rengeteg egészségtelenséget sikerült ennem gyors egymásutánban. Rögtön az első nap volt burekasz, később falafel, aztán másnap pizza.
Északra ma nem utaztam, de még mehetek.
Holt tenger dettó.
Tengerpart is lesz biztos.
Csomó emberrel kellene találkozni, csak fel kellene hívni őket.
Hmm.
Holnap is van nap.


Okay, okay, I know, I didn’t write. Yeah, the Holidays… It was / is Succos (and is’s so nice), and then Shabbos (also good).
Today is Sunday, and I got up as early as 9 am, but I got busy with some stuff to do, like a market-tour, noshing on pecan nuts, and cheese, and then singing and playing the guitar, so it was about 4:30 pm by the time we left the house; my dear friend, Rut, in whose wonderful Jerusalem residence I am staying at the moment, and me. Wanted to go to the Wailing (Western) Wall, and after that to the Bell Park, where some interesting outdoor activity was happening. By the time we got downtown, which is about a 10 minute walk, my back was hurting a little bit. However, we had an overly sweet cheese-pastry with hardly any cheese in it in a tent, and then shook the Lulav by the Chabadniks.
As we just passed the Jaffa gate and entered the old city… I sneezed! And that made my lower back go into such a spasm that I could not keep walking. Tried to relax is as much as I could, but it didn’t really work. I realized there was gonna be no Wall here today, wailing was much more likely at this point. So we just headed back to the main road to catch a cab. On the way some tourist lady (maybe Dutch?) tripped on the street and tried to hold on to me, which made me scream. And then some jerk almost stole our cab, but just as I was getting ready to yell at him, the cab-driver saved the day. Good thing Rut was there with me, I could lean on her when i was not strong; na, na-na-na-na, na-na-na-na. Don't know how i would've made it alone. When we finally got home I quickly swallowed one of the pain killers I always have with me, thank G-d, and that did the job.
Tomorrow I’ll try again. Maybe I’ll even make it to the wall.
By the way, I managed to eat many unhealthy things since I’m in Jerusalem. On my first day I had some greasy burekas, and later on some greasy falafel, and the next day a slice of greasy pizza. Yum.
Didn’t make it up north yet, but I can still go, right?
Dead Sea ditto.
And yeah, the beach will also happen at some point I’m sure.
Still have to meet lot of people; I should just start calling them up.
Tomorrow…

Fotok is

lesznek am. Most, hogy van klassz fenykepezos telepofonom, majd a sajat gepemrol felteszek parat.

Now that i have a cool new phone with a decent camera, i will soon upload a few pix from my own computer.

Mini Camino

Meg mindig itt vagyok ezen az ekezetlen billentyuzeten. De sebaj. Azert elmeselem a mai napot. Ami jo is volt, hasznos is, es meg kellemes is. Elso napnak tokeletes. Miutan tegnap azt hittem, faradt vagyok mint atom, ma reggel hetkor ugy kipattantam az agybol, hogy magam is meglepodtem. Aki nem hiszi, jarjon utana.
Kave, ujsag, cornflakes, ilyesmi. Buli, fanta, haverok. Ja nem, az nem volt.
Annal sokkal jobb otletem tamadt. De ehhez tudni kell, hol vagyok, ugyhogy akkor talan el is arulom. Kfar Achimban, egy kicsi faluban, igazi faluban; allatok, novenyek, nyugalom. Es hogy kicsit egyedul legyek es atgondoljam az utobbi idoszak lelki viharait, elindultam reggel, es 2 es fel oran keresztul mentem-mendegeltem a faluhoz kozeli gyumolcsosben.
Ez az ido pont arra volt eleg, hogy majdnem bekeruljek abba a jo kis gondolkozos hangulatba. Szoval azert a legrovidebb Caminotol is igen messze volt ez. Viszont meghozta a kedvemet es a batorsagomat ennel hosszab turakhoz. Meg persze azert gondolkoztam is kicsit. Pl. azon, hogy vajon melyik faluban fogok kierni a barack es granatalmafak vegelathatatlan soraibol.
Delutan megallapitottam, hogy Kiriat Malachi egy biztos pontja az eletemnek. Az elmult 15 evben ott semmi sem valtozott. Ennek oromere rogton vettem is egy kis uveg vizet 6 sekelert. A szuperben 4-ert masfel litert kapni. Mindegy, ez belefer.
Kicsit kesobb volt nagy palacsintasutes, aztan pedig rovid eszmecsere a jemeni-askenaz baratsag jegyeben.
Holnap pedig var Jeruzsalem.

Still here on this upsetting keyboard... but never mind. Had a nice and relaxing day anyway. A perfect first day.
Yesterday i thought i was so tired. Nevertheless this morning i surprised myself and jumped out of bed at 7 o'clock (yeah, i know it's hard to believe).
Quick coffee, newspaper, cornflakes. No, not quick, in fact it was very slow. No reason to rush. I am in Kfar Achim; a small village with animals, plants, peace and quiet.
After the emotional storms of the past few weeks (or at least days) today i thought it would be good to be completely alone for a bit and just think. So i went out walking for 2 and a half hours in the fields surrounding the village. This time was barely enough to get me into the thinking mood.
Not even to be compared even to the shortest Camino. But now i know i could do a longer tour. And hopefully i will some day, some place. Maybe somewhere, over the rainbow.
Of course i was thinking while i walked; or rather i was wondering if i will end up in the right village when i get out from between the never-ending apricot and pomegranate trees. After all i did.
In the afternoon I got to the conclusion that the town of Kiriat Malachi is one of the few things in my life that hasn't changed even a bit in the past 15 years. I was so relieved I quickly bought a small bottle of water for 6 shekels. In the supermarket i could've gotten a liter and a half for 4. Doesn't matter.
Later on I made pancakes (Hungarian specialty for my Israeli relatives and friend) and had a nice chat with some Yemenite folks.
And tomorrow – the holy city is waiting for me.

Israel. Here I come.

Igen-igen, itt vagyok megint. Meg nem tudom, jo-e ez nekem avagy sem.
Az mar biztos, hogy ekezetek nincsenek ezen a gepen es nehany betu be van ragadva es ettol megorulok. Majd mashonnan irok.


Here i go again. Don't know if i wanna be here or not. All i know is that this keyboard is driving me crazy so i'll write from some place else.

Csönd vagyok

Reggel van, a konyhában ülök. Kortyolom a teát.
Mindenféle érzelmes gondolataim támadnak.
Megint-magányról, meg annak okáról, okairól. Meg hogy, hogy is van az, hogy az ember ugye jól kitalálja magának az életét, csak közben történik egy s más.
Mentch tracht, G-ott lacht; mondhatnám vicceskedve jiddisül (magyarul kb. annyit tesz, hogy "Ember tervez, I-sten végez"). De ez most valahogy nem is olyan vicces.
Csönd van, és én csöndben vagyok. Csönd vagyok. Csönded vagyok.
Mint abban a régi dalban. Nem is lehetne ezt jobban mondani.

Bereményi Géza:
Csönded vagyok (Cseh Tamás zenéjére)

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

(Videó is van. Klikk a bejegyzés címére.)

Tüntetőleg dömdödöm

Hogy ezeknek a tüntetőknek nincs még elegük...!
És mivel a csapból is ez folyik, nem, én nem írok róla.
Tüntetőleg csak annyit mondok:
DÖMDÖDÖM!

(Egyes meg nem erősített források szerint ezen bejegyzés írója röviddel az iromány közzététele után célba vette a Király utcai postát, ahol két levelet is feladott. Útközben elhaladt több közért és vendéglátóipari egység mellett; ezalatt az időjárásra való tekintettel sötétbordó napszemüveget viselt, melynek állítása szerint abszolút semmi köze politikai hovanemtartozásához.)

Ki viszi át...?

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerûlt
ki imád tücsök-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezõvé a szikla-
csípõket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verõereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerûlt,
ki rettenti a keselyût!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!