Shana tova

Hát ez meg hogy lehet? Hogy történhetett? Ilyen gyorsan…?! Akárhogy is nézem, már megint eltelt egy év. Döbbenetes, hogy megy az idő, és hogy milyen halvány fogalmam van róla.
Persze, ha jobba belegondolok, tulajdonképpen rengeteg minden történt azóta, hogy tavaly ilyenkor feltettem azt a jó kis sófáros képet ugyanide. Kívül (úgy értem, rajtam kívül, körülöttem, a világban) belül (a szívemben, a lelkemben, és a kis kobakomban), és mindenhol (azaz mindenhol, amiről tudok, csak most nem jut eszembe, meg amiről még sejtelmem sincs, meg az is, amiről már van).
Jó év volt ez. Sokat tapasztaltam, éreztem és tanultam, ami mint tudjuk, évmilliókra lesz tulajdonom. Csomó mindenre rájöttem, csomó mindent kigondoltam, ezt-azt meg is valósítottam. Sok minden van még folyamatban, amiről számot lehetett vetni az elmúlt hetekben-napokban, és lehet most is. Lehet persze bármikor, de azért mégis ilyenkor van itt az ideje legfőképp, mert most ilyenek az energiák a világban. Rosh Hashanaiak.
Nagyon jó minjent sikerült találnom az idén (számomra az elképzelhető legjobbat - kántorkoncert nélküli, mégis éneklős, szép és erőteljes ima, olyan, ahova mindenki azért megy, hogy imádkozzon, nem pedig azért, hogy a többieket bámulja, majd később megtárgyalja, mit látott), ennek köszönhetően nagyon mély, megható és gondolatébresztő imádkozásban vettem részt. Pedig az idén annyira hirtelen jött az Újév, hogy még gondoltam is: hogy lesz ebből Rosh Hashanai hangulat? De végül lett.
Sok átgondolnivalóm van. Rengeteg folyamat zajlik mostanában, sok minden van függőben, vannak dolgok, amik évek óta kavarognak, szóval, van min dolgozni az idén is.
Talán megtanulok végre 10 ujjal gépelni.
Nyitott leszek; ki-, és beengedek dolgokat.
Nem zárom be magam.
Sokat gondolkozom majd, sokat imádkozom, és többet figyelek befele.
Sportolok, sétálok, kirándulok.
Szembenézek, feldolgozok.
Ha kell, változtatok.
Építem a jó kapcsolatokat és lefaragom a rosszakat.
Folytatom tovább önmagam keresését, és igyekszem nem félni attól, hogy megtalálom.
Egészséges leszek és jól fogom érezni magam.
És biztos lesz még sok más is.


Oh boy oh boy. How did this happen? How did a whole year go by this fast? Amazing how time flies and how much I don’t feel it.
Now that I come to think of it, lots of things happened since I uploaded that cool shofar picture last year this time around. Inside (in my heart, in my sould, in my head) and outside (around me in the world) and upside down (oh yeah) and all around (meaning everywhere – stuff I know about but I can’t remember at the moment, stuff I don’t have any idea about and stuff I only have ideas about).
A good year this one was (said Yoda). I learned a lot, saw a lot, felt many feelings. Realized many things; about life, about myself, about the surrounding world and about my place in it. Thought a lot, and even accomplished this and that. There are many-many things in process; and in the past few weeks and days I had a chance to think them over well. This can of course be done any time, but now, these days, meaning Elul, Rosh Hashana and Yom Kippur are especially good for this. These are very deep and powerful days. There is an opening to spirituality, to G-d. This is just the energy of this time period.
I found a very good minyan this year (actually the best for me – no cantor concert, no chazanus, just simple singing and powerful prayers; a place where everybody was there to daven and not to stair at others so that later they’ll have what to discuss). So it was very uplifting, touching and enlightening. Which is very good, because a few days before the New Year I was wondering how I would get into the Rosh Hashana mood.
I have plenty to think about this coming year. Lots of things are in process nowadays in and around me, some have been around for years and still up in the air.
Maybe I’ll finally learn to type with 10 fingers.
I will be open to let things in and out.
I won’t close myself.
I will think a lot, pray a lot, and will look inside more.
I will walk, do sports and go hiking.
I will face and process “issues”.
I will not be afraid to change things, if needed.
I will work on good relationships and drop bad ones.
I will keep looking for myself and will try not to be afraid of finding it.
I will be healthy and happy.
The list is much longer, I'm sure, but this is what I could think of for now.

Szélről és bicajról / Biking in the wind

Szeretem ezeket az őszi vasárnap délutánokat!
Már nincs nyár de még nincs tél se, pont csak ősz van, szép ősz, jó ősz. Nincs már meleg, és hűvös-friss-csípős a levegő az orrunkban. Este kicsit fázva bújunk a takaró alá, jólesik a testünknek - lelkünknek egy tea, egy leves.
És vasárnap - jaj de jó olyankor.
El lehet menni ide, oda, s amoda.
Például bicajozni, a Lupa tóhoz. Néhány hete még úszni is lehetett. Tegnap pedig már annak is örültünk, hogy oda tudtunk tekerni arra a tóba benyúló földnyelvre anélkül, hogy biciklistül elfújt volna minket a szél.
Míg Rafi a szörfösöket (hej de szép szó is ez!) fényképezte, én a szélvihar elől egy ottfelejtett markológép (vagy traktor? esetleg daru?) fülkéjébe menekültem. Ki gondolná, mi minden van egy ilyen fülkében! Először is, nem én voltam ott az első látogató, és hát az elsőnek valahogy csak be kellett jutnia, így vigyáznom kellett, fenn ne akadjak a betört plexi darabjain. Kis otthonos fülke volt, színes pokróccal az ülésen. Két kezemnél két nem működő irányító bot, két lábamnál két élettelen pedál, amikkel ettől függetlenül remekül lehetett játszani. Tőlem jobbara az ablakon egy zöld műanyag katona himbálózott békésen spárgára kötve. Nem messze tőle egy jobb napokat látott napszemüveg jobb lencséje pihent.
Mikor végképp tele lett mindenünk homokkal, elindultunk hazafelé. Jót sprinteltünk, mert már elmúlt a hurrikán és lehetett, és még a repedt bicikligumim is túlélte a túrát. Azért a következő szezon előtt majd ráfér egy szervízelés.


Oh, how much I like these autumn Sunday afternoons!
The summer’s gone but it’s not winter yet, all the goodness of autumn is everywhere. It’s not hot anymore and the air in our noses is chilly and fresh. At night we curl up with a little shiver under the blanket; a good cup of tea or a nice bowl of soup warms our body and soul.
Oh, how much I like these autumn Sunday afternoons!
Just the right time to go here and there and everywhere.
Biking, for example. As we did, to the Lupa lake. A few weeks ago we could swim there. Yesterday the wind almost blew us away, together with our bikes.
While Rafi took pictures of the surfers, I found shelter in the cabin of an old tractor or grab-cane or whatever it was. I had quite a nice a definitely a very relaxing time between the broken pieces of plastic, ancient toy-soldiers, and a lonely blue right lens of a pair of sunglasses.
When we had enough of the sand filling up our eyes and ears, we headed back home. As the wind had stopped, the ride was easy and fast. And even my cracked tire survived. this way I’ll have a chance to get it fixed before the next season.

Örkény István: Az otthon

A kislány még csak négyéves volt, emlékei bizonyára összemosódtak, s az anyja, hogy tudatosítsa benne a küszöbön álló változást, odavitte a szögesdrót kerítéshez, és messziről megmutatta a szerelvényt.
- Nem is örülsz? Ez a vonat visz haza.
- És akkor mi lesz?
- Akkor otthon leszünk.
- Mi az, hogy otthon? - kérdezte a gyerek.
- Ahol azelőtt laktunk.
- És ott mi van?
- Emlékszel még a mackódra? Talán a babáid is megvannak még.
- Anyu - kérdezte a gyerek. - Otthon is vannak őrök?
- Ott nincsenek.
- Akkor - kérdezte a kislány - onnan meg lehet majd szökni?

Vííííííííííz - The water is wide

Klikk a címre szép zenéért.

Víz, víz, víz! Minden tiszta víz! Hullik az égből alá, hömpölyög a járdán, csöpög a csatornából, folyik a házfalon.
Rejtélyes módon kiborul poharakból, szív alakú mintát írva szőnyegekre.
Valaki okos azt mondta nekem nemrég, szerinte a zúduló víz az érzelmeket jelképezi.
És ez mind szép és jó.
De - kérdem én tágra nyílt szemekkel - vajon ezért kellett nekem ma reggel két és fél órát feszt lapátolnom a vizet vörödszámra a szomszéd lakás fürdőjében guggolva, miközben az alsó lakó fél plafonja leszakadt, mire megéreztek a szerelők, akik amúgy annyirszor jártak nálunk a házban az elmúlt két év során, hogy úgy jönnek már, mint aki haza megy?
Nem túlzás ez egy kicsit?


Click the title link for nice music.

Indeed, the water is wide. And it's everywhere. Falling down from the skies, flowing and rolling on the sidewalk, dripping from the gutter, streaming on the walls.
Mysteriously tipping out of glasses, leaving heart shaped marks on carpets.
Someone smart had told me a little while ago that the pouring water represents our emotions.
And that is all very well.
But is that why - i wonder with my eyes wide open - i had to shovel the water for 2 and a half hours straight this morning in the neighboring apartment, while the downstairs lady's ceiling nearly fall on her head, till the plumber (who's been to our building so many times during the past 2 years that by now he feels like he's coming home) arrived?
Isn't this just a bit too much?

100tagú

Szembenéztem
Szembe én
Egy kékmellényes cigányprímással
Sábeszdeklivel a fején, jávorfa a keze alatt

Szembenéztem szellemekkel, a hely szellemével
És más, ártalmatlan, kedves szellemekkel
Szembe önmagammal, aki voltam, aki vagyok
Szembe az ősi gyermektelenséggel

Szembe a Sokol rádióval ott a kanapé hátán
Azzal a zöld kazettával, velemi utakkal
A tegnapi én még aligha hitte
De lángolok itt a kupola alatt

A zsinagóga veri a cigányzene taktusát
Érzem, mindjárt kirohanok
Mert szédülök, s tudom, nem múlhat a lázam
Míg szembe nem nézek, míg le s el nem számolok

Zene füleimnek

Nem kukultam ám meg. Maximum kicsit cseng a fülem. Mert fesztivál van mostan, biboldó fesz.
Tegnap este el is mentem jól SHLOMO ARTZI koncertre! Bizomány! A kedvenc izraeli énekesem! Hihetetlen élmény volt élőben látni / hallani.
Utána volt After party, flancos helyen, de azért az se volt rossz, csak épp a kaja volt tréfli (!!!), a gyümölcs meg elfogyott.
Ma este pedig a 100tagú Cigányzenekar koncertjére megyünk.

Nyári eső utáni disztichon

Mint az a csepp kit a járdán vízszemű tócsa fogad be
Élete röpke delén vágyja a Nap sugarát
Félem is én a szivárványt, hisz csupa bűn szinesíti
Felkap mégis a szél s vágyom a lét melegét

WebCam

Hello. That's me behind those blue glasses.

Hamas vs. Jews

My friend Giora sent me this article and i think it's very interesting. I wish i knew who wrote it.

I heard a BBC interview yesterday in which a member of Hamas, a PhD, was comparing what is going on in Gaza to having two children locked in a room with nothing but a small piece of bread - what else could they do but begin to fight over the bread? This is obvious. Eventually they will figure out that they can share. Like the two children in the story, we must give residents of Gaza time to sort things out.

My parents, both Holocaust survivors, were locked in bunkers with five people per sleeping board and not even a crust to share among them. They never did what those two fictional children locked in a room see as the only thing to do. Throughout the millennia, Jews have been locked in ghettos and oppressed with hardly a slice of bread between them, and they too used sticks and stones. They used them to scratch letters on the floor to teach their children to read. They took that crust and found a seed on top that they could plant to grow more wheat. Did you ever hear the old Jewish tale, "Something From Nothing"?

To the Hamas PhD it is obvious that when two children with nothing but a small piece of bread are locked in a room, they will fight. And so the population in Hamastan fights. And when they run out of enemies to fight, they fight each other.

To Jews it is obvious that when two children with nothing but a piece of bread are locked in a room, they will ration the bread until they figure out how to get more bread or get out of the locked room.

To the members of Hamastan, it is obvious that when you are left with the hothouses abandoned by your enemies, you break it apart and loot and destroy it to show your frustration with your situation and erase anything that reminds you of your enemies.

To the Jews it is obvious that when you find parts and broken pieces, you try to fix them or use them to build something useful.

To the members of Hamastan, it is obvious that when you have a small, crowded, barren piece of land with nothing to recommend it, you fight until the world recognizes your plight. You bravely sacrifice lives to destroy the neighboring enemies to make room to expand into their land and their homes.

To Jews it is obvious that if all you have is a small, crowded, barren piece of land, you drain the swamps and make the desert bloom, sometimes sacrificing lives to help build a future.

To the members of Hamstan it is obvious that if you manage to get hold of resources or money, you use them to bolster your leaders and buy weapons to fight your enemies.

To Jews, it is obvious that if you manage to get hold of resources or money, you feed your children, build hospitals and schools, then businesses that can generate more resources and money.

One of us ended up with a country that in 60 years' time rivals countries many-fold its size and many times its age.

One of us ended up with nothing but fear and destruction, and blaming everyone else but themselves for their situation.

Which type of people would you rather have as a neighbor and a partner in this world?

Electric Blues

A számítógép működik. Viszont a villany nem ég. Hmmm. Érdekes.
Legalább időben lelépek, és majd jól elmegyek tornázni.

Ma egyébként olyasmit csináltam, amit még sose. Kihívtam a mentőt egy emberhez az utcán. Csak feküdt ott a földön, nem tudott felülni, meg beszélni se. Otthagytam vele egy nyugdíjas bácsit, míg jött a mentő.

... hmmmmmmmmmm... miközben ezt írom, bejött a portás, kinyitotta a villanyóraszekrényt, és egyetlen mozdulattal felkapcsolta a villanyt. Kicsit volt csak ciki. Mondtam is neki, lám-lám, ez a különbség a férfi és a női agy között. Ő meg, mert kedves, hogy ne érezzem magam nagyon szőke nőnek, hozzátette, hogy dolgoznak az emeleten, biztos az csapta le.
-------------------------------------------------
The computer's on. But the lights won't work. Umm... Interesting.
At least I'll leave on time and maybe go exercising.

Ooops... as I am writing this, the porter came in, opened the electricity box, and with one simple movement turned the light on. It was a bit embarrassing. So i told him that lo and behold, this is the difference between a man's brain and a woman's brain. He's a nice guy and didn't want me to feel too much like a blond woman, so he said that some workers are upstairs, and probably they did it.

When i was out for lunch i called the ambulance for a man on the street: He was just laying there, couldn't sit up or talk. I left an old man there to stay with him till the ambulance came.

Cigirágó

Megyek reggel a kávém felé a kisközértbe. Mer' ott hetven Forint és finom. Nna. Ja, ez nem az, ez a háztartási bolt. Megyek tovább. Basszus, ez meg a kulcsmásoló. Sebaj. Harmadikra sikerül bemennem a megfelelő ajtón. Anyuka, gyerek.
- Anya, mi ez?
- Cigirágó.
- Vegyünk!
- Jó.
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
És üvölti. Az "A part alatt" dallamára.
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
Majdnem a kávé bánja, úgy röhögök. Végre elmennek. Majd fél perc múlva vissza.
- Kérek még egy ilyen cigirágót!
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
Kééééééééééééééééééééééééész!
Mindennek tetejébe Higi blogján a sapkás sztori...
Szóval ez egy vicces reggel.

Most jobb? / Better?

Feeling better now?
Don't let fashion tell you who you are.

LGT

Ám azért kicsit fáj, hogy ma lesz az LGT koncert a Szigeten és én nem leszek ott. Nem csak azért, mert akkor már rég nem leszek Pesten, hanem azért sem, mert felháborító, hogy annyi a napijegy, amennyi. Meg hát egyedül amúgy se mentem volna.
El is megyek, veszek pár paradicsomot ebédre, az állapot miatt.

Vám, kezel

Vámkezelés.
Customs clearance.
2 és fél nap. Ezer telefon. Kétezer e-mail. Közben bejártam a világot.
Kicsit azért elvesztettem a türelmemet a végére.
Lehet, máris nyomomban a nemzetbiztonságiak. De vajon kik azok?

Micsoda napok

voltak ezek! És még lesznek is. Ez, és az, és amaz is; ide, oda, s amoda.
Tanulság: mindig legyen az embernél útlevél.
Megmondjam mit szeretnék? Olyan jó kis újhullámos kártyaszerű útlevelet, ami egyben jogosítvány is meg minden. Olyan okosat szeretnék én már. Meg persze mást is, például majdnem lakatlan szigeten lógatni a lábamat a tengerbe, lehetőleg csónakból, továbbá alpesi gyepen heverészni, bár jelen pillanatban azt hiszem, egy fitnesz bérletnek is nagyon tudnék örülni, és akkor majd sportolnék jól.
Mindazonáltal van valami bája a fővárosi nyárnak, amikor az emberek végre megnyílnak egy kicsit és nem rejtőznek a télikabátjuk mögé, mikor van merszük engedni egy nagyon kicsit, hogy ne dideregjen a szívük-lelkük; amikor naptejszagot árasztanak mindazok, akiknek van szerencséjük egy-egy napot strandolni; amikor csattognak a szandálok és mindenki (én is) lelkesen issza azt a sok borzalmas kólát és hasonló mérgeket.
De az egészben a legjobb talán az, amikor megy az ember a forró aszfalton, és egyszerre csak hideg levegő-puszit lehel a lábára egy pinceablak, vagy lecsóillatú bérház.